Oda a tavaszi veretlenség

Egészen bizonyos, hogy a Ferencváros többet nem játszik narancssárga szerelésben.

A mez, illetve a szín már a bajnokság előtt sem tetszett a szurkolóknak, s a játékosok is fanyalogva húzták magukra, mígnem aztán augusztus 17-én bebizonyosodott, nem is hoz szerencsét ez a kombináció. Tavaly nyáron ugyanis a második fordulóban nagy meglepetésre a Bőcs KSC-től kapott ki 2–1-re a Fradi, s többet nem is volt a játékosokon a szerelés.

Aztán most Makón újra előkerültek a narancssárga mezek, s lám, újra kikapott a Fradi a fölöttébb lelkes és rendkívül jól futballozó hazai együttestől.

Ménesi Gábor elnök elégedetten dörzsölhette a tenyerét, nem csupán a győzelemnek örülhetett, hanem annak is, hogy végre nullszaldóval zárták a Ferencváros vendégeskedését. Noha sokan hitték, a fővárosiak érkezésével meggazdagodik a Makó, az első évben ráfizetéssel zárult a vendéglátás, tavaly már a nullszaldóhoz közeli állapotot mutatott a könyvelés. Szombaton is több mint kétezren szorongtak a lelátókon, a baj csak az volt, hogy a kétezerkétszáz drukker közül csupán ezerkétszáz váltott belépőt (a maradék ezer között sok volt az ingyenjegyes tanuló, illetve szép számmal érkeztek VIP-vendégek is a nagy meccsre), így aztán a bevétel nagy részét elvitte a 840 ezer forintért bérelt mobil lelátó, és a rendezés sem két fillérbe került.

Mindenesetre a kiscsapat története legnagyobb diadalát érte el a már bajnok, s a tabellát toronymagasan vezető Ferencváros 2–1-es legyőzésével. A sikerhez kellettek Maróti Sándor góljai, no meg Czirbus Gábor pazar védései. Maróti Sándor egyébként huszonhárom góllal követi a góllövőlistán a ferencvárosi Ferenczi Istvánt, aki úgy tűnik, megragad harminchat találatnál.

„Rúgtam már gólt a Fradi ellen, ám még sohasem dupláztam – mondta boldogan a lefújás után Maróti Sándor. – Életem legboldogabb napja ez, álmomban sem gondoltam, hogy megközelíthetem Ferenczi Istvánt. Most jobb voltam, mint a Fradi csatára, ám ettől még Ferenczi az igazi klasszis. Nem véletlenül szerzett harminchat gólt.”

Míg Maróti Sándor úszott a boldogságban, a tavasszal a Ferencvárosban először szerepet kapó Szkukalek Igor majdhogynem a könnyeivel küszködött: „Nem így képzeltem a visszatérést és egyben a búcsút, mert könnyen lehet, hogy a Vecsés elleni utolsó fordulóban már nem játszhatok. Lejárt a szerződésem a Fradinál. Szomorú vagyok… Élveztem a futballt, s talán nem is játszottam rosszul, viszont elfáradtam, indokolt volt a cserém.”

Nagy meglepetésre kikapott a verhetetlennek hitt Ferencváros, s ha végignézzük a csapat összeállítását, látható, hogy Igor Pisanjukot kivéve csak magyar játékosok szerepeltek a Makó ellen.

Úgy tűnik, valóban azoknak van igazuk, akik határozottan állítják, kizárólag a légiósokkal kiegészítve igazán erős a jelenkori Fradi.