A debreceni est mámoros lett

A találkozó első harmadában volt is miért: Herczeg András együttese bátran kezdve letámadta a vendégeket. A bal oldalról, elsősorban Leandro révén ötpercenként érkeztek a labdák Petter Wasta kapuja elé, ám a beadások vagy néhány centivel hosszúnak bizonyultak (Dudu és Rudolf Gergely feje felett is milliméterekkel suhant el a labda), vagy a svédek kapusa lépett ki ellentmondást nem tűrő határozottsággal – és jó ütemben – kapujából.

Apropó, Rudolf Gergely…

A DVSC-TEVA válogatott támadóját nem csupán a holland Feyenoord játékosmegfigyelő-hálózatának feje, Michel Beukers, de a svéd „elhárítás” is szemmel tartotta. A támadó nem kapott külön őrzőt, viszont szinte minden egyes labdaátvétele után legalább ketten állták útját – az első félidőben felettébb jó százalékban.

Habár az első félidőben gólt nem szerzett, a robotoláson (és néhány helyzeten) túl egy másik részterületen azért fel tudott mutatni némi sikert a DVSC – a levegőben. A Kalmar nem jutott szögletig, a harmincméteres, szöglettel felérő óriás bedobásokat pedig kivédekezte a Loki, köszönhetően Herczeg András információjának. Nanne Bergstrand múlt heti villámlátogatása a klub elöljáróit meglepte, a klubmenedzser viszont tudott a vizitről, így a szabad- és szögletrúgások támadó- és védekező repertoárját egyszerűen letiltotta a Timisoara elleni (1–1) meccsen.

„Mit gondol, mi lesz a vége?” – fordultunk a szünetben a sajtótribün sarkában egykedvűen nézelődő svéd kollégához.

„Nyer a Kalmar, mert a második félidőben mindig jobb, mint az ellenfele” – hangzott a legnagyobb példányszámú napilap, az Aftonbladet szakírójának röpke válasza.

Nos, a fiatalúrnak nem lett igaza, habár a svédek olyan magabiztosan futottak ki a folytatásra, mint akik le sem játszották az első etapot, mint akik eldöntötték, negyvenöt perc alatt döntésre viszik a páros partit. A következő húszperces periódusban több ziccert is kidolgoztak, de a legnagyobbakat Daniel Sobralense – szerencsére – elhibázta.

Úgy tűnt, a Loki belefáradt a „háborúba”, ám a hajrába fordulva két kulcsembere, a talán a legnagyobb mezőnymunkát végző, de tőlük szokatlan módon sok labdát elszóró belső páros, Varga József és Kiss Zoltán góljaival a DVSC faképnél hagyta a finisre kipukkadó svédeket.

A feltámadáshoz mellesleg nem csupán a fáradhatatlanul robotoló szűrők, de Herczeg András cseréi is kellettek: a pályára küldött Oláh Lóránt és Dombi Tibor is gólpasszt jegyzett.

Az olasz ellenőr homloka kisimult, a közönség üvöltött, Himnuszt énekelt.

Nanne Bergstrand keze a sajtótájékoztatón viszont ismét remegett.

S nem is véletlenül remegett: neki félelmetes, nekünk mámoros debreceni este volt ez…