Már egy éve…

Már egy éve…

Ennyi idő is kevés ahhoz, hogy felfogjuk a felfoghatatlant.

Nincsenek válaszok, nincs magyarázat arra, hogy napra pontosan egy évvel ezelőtt Kolonics Györgynek miért kellett örökre távoznia.

Tudjuk mindannyian: csak az hal meg, akit elfelejtenek. Mindaddig, amíg emlékeinkben megőrizzük őt, amíg beszélünk róla, lélekben velünk van.

S Kolonics György velünk maradt.

Már egy éve…

…hogy az a teljesen hétköznapi módon induló délelőtt rémálommá változott. Hogy Kolonics György – edzés közben – életét vesztette.

Egy pillanatra megállt a világ.

S másként forgott tovább, mint annak előtte.

A családtagok, a barátok, a sporttársak, a közelállók fájdalma talán sohasem múlik el, ám a mindenki által csak Kolónak becézett kétszeres olimpiai bajnok nem hagyta magára szeretteit. Sok-sok felvételen mosolyog vissza ránk, több százszor viszszanézett kisfilmeken láthatjuk, hogyan küzdött a világversenyeken, hogyan edzett, milyen fontos volt számára szeretett sportága, a kajak-kenu.

A család, a barátai mellett a legfontosabb.

És a szívekben tovább él ő, a legenda, a sportember, a KENUS.

Kolonics György halálának első évfordulóján az események körülötte forognak.

Tíz órakor Békésszentandráson felavatják a Kolonicsemlékművet: Szelekovszky László fafaragó művész alkotása egy két és fél méter magas kenut ábrázol, közepén egy kettétört lapáttal. Este a Kolonics György Alapítvány fáklyás emlékevezést szervez a Dunán. A résztvevők 19 órakor találkoznak a Csepeli Kajak-kenu Egyesület vízitelepén, s az evezés 20 órakor kezdődik – a Kolóról szóló felvételek megtekintése után.