Négy közé várta a csapa tot, nem csalódás mégis ez a negyedik hely? Négy közé várta a csapa tot, nem csalódás mégis ez a negyedik hely?
Nem akarom rózsaszínre festeni a képet, de a magyar csapat az elmúlt évekhez képest előrébb lépett most is, és stabilan ott van a legjobb négy között.
A versenyzők sem csalódottak?
Amit maguk elé tűztek, azt elérték, az alaphangulat ezért nem olyan rossz. A franciáktól elszenvedett vereség viszont bosszantja őket. 40:38-ra vezettek, így kudarcnak érzik, hogy nem lettek dobogósok. De ez az eredmény jónak számít, persze az lett volna az igazi, ha nyerünk.
A szerény egyéni teljesítményt viszont ellensúlyozhatta volna a sikeres csapatverseny...
Az egyéni valóban aggasztóan alakult, ahogy az olaszok elleni elődöntő is. Nincs mese, levívtak minket, pedig az idén mindig szoros csatánk volt ellenük. De tényleg nem védekezésképpen mondom, hogy nem olyan rossz az összkép, mint amilyennek látszik, bár elégedett sem lehetek. Alig húsz év a csapat átlagéletkora, két juniorral, Szilágyi Áronnal és Iliász Nikolásszal építkezünk, nem tudunk egyből Európa-bajnokságot nyerni. Még azt is próbálgatom egyelőre, hogy Decsi Tamás vagy Szilágyi Áron legyen-e a befejező ember, a pillanatnyi állapot dönt. Nem lehetünk türelmetlenek.