Tizenhárom kulcsember

Az idén kezdte el a munkát a női válogatott élén Petrovics Mátyás, s mivel a férfiakhoz hasonlóan a hölgyek is kihagyták a világligát, a római világbajnokság lesz az első igazán jelentős erőpróbája a megfiatalított válogatottnak. A nyáron hét hetet együtt készülő gárda ráadásul rögvest belecsap a jóba, mivel már a csoporttalálkozók során megmérkőzik az universiadegyőztes kínaiakkal, továbbá a házigazda olaszokkal. A rendkívül kiegyensúlyozott mezőnyben (nagyjából nyolc-tíz csapat szerezhet érmet) a csoportelsőség sem garancia arra, hogy a negyeddöntőben könnyű ellenfelet kapnak a lányok, inkább a tisztelet (az ellenfelek és a bírók szemében) miatt lenne fontos, hogy az üzbégeken kívül legalább egy (vagy akár két) riválist legyőzzenek.

„Amit elterveztem erre a hét hétre, azt el is végeztük – mondta Petrovics Mátyás. – Védekezésben több variációt elsajátítottunk, lehetett volna talán még többet is, de inkább a már megtanultakat gyakoroltuk. Fontos, hogy a védekezés alapot adjon a játékunknak, emellett pedig természetesen nagy hangsúlyt fektettünk a fórokra és a hátrányokra. Moldvai Krisztina gyógytornásznak is köszönhetően minden apróbb sérüléssel küzdő játékos rendbe jött. Teljesen új koncepció alapján készültünk – taktikailag is, de például a szárazföldi munka is nagy szerepet kapott. A lányok rendkívül fogékonyak voltak az újra. Elveim szerint mindennek az alapját a jó fizikai állapot adja meg, s a tesztek szerint ebben nagyon sokat fejlődtek. Bírni kell a strapát, másként nem fog menni, aztán majd a vallatásnál kiderül, hogy ez mire elég.”

A kapitány szerint azért is fontos a megfelelő erőnlét, mert a tengerentúli csapatok (Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália) és Kína játékában is sokkal inkább dominál a fizikum, mint az európai együtteseknél, s ezekkel a csapatatokkal is fel akarjuk venni a versenyt. Ha pedig jó a fizikai állapot, akkor lehet a saját játékunkkal foglalkoznunk, azt játszanunk, s nem arra figyelnünk, mások mit csinálnak.

„Szeretném, ha viszonylag stabil szinten tudnánk folyamatosan teljesíteni. Legyen ez inkább »csak« hetven-nyolcvan százalék, de ezt mindig érjük el. Ha pedig emellett még három-négy játékos extrát nyújt, az garancia a sikerre – hangsúlyozta a kapitány, aki arra törekedett, hogy az összes játékos lényegében minden szituációban bevethető legyen. – Egy válogatottban luxus valakit azért tartani, hogy majd beteszem, ha eldőlt a meccs. A lányoknak is azt mondtam, hat érmet még sosem osztottak világversenyen. Vagy tizenhármat vagy egyet sem adnak. Azt vallom, hogy a csapatban mindenki egyenrangú, s tizenhárom meghatározó emberem van. Úgy szeretnék augusztus elsején felkelni, hogy ha belenézek a tükörbe, azt mondhassam, mondhassuk: mindent megtettünk, tiszta a lelkiismeretünk.”