Összeállításunk szubjektív, olyan klubokat emeltünk ki a vizsgált bajnokságokból, amelyek a mindenkori éremtáblázaton előkelő helyen állnak, múltjuk kimondottan veretes, de a jelenük is hasonlóan fényes.
Messi rendhagyó jelenség az európai klubfutballban. Vitathatatlan zsenialitása elképesztő gólérzékenységgel párosul, ráadásul már fiatalon ráérzett a mennyiségi – és persze minőségi, de ezúttal utóbbi nem témánk része – gólszerzés ízére. Gólerőssége mellett a trenddel ellentétben eddig nem klubváltásaival adott hírt magáról. Barcelonából való távozása sem éppen időszerű, és bár még csak 24 éves, nagyon úgy néz ki: a Camp Nouból megy majd nyugdíjba. Ha meglesz még egyáltalán a Camp Nou...
A katalánok ugyanis a stadion bővítésében, modernizációjában gondolkodnak, sőt, nem vetik el az új, nagyobb létesítmény építésének a lehetőségét sem. Annak idején Kubala László miatt vált szükségessé a 98 ezer férőhelyes Camp Nou, a rekordok sorát már fiatalon megdöntő Messi feltűnése, és nem egyidényes tündöklése ismételheti az életet.
SPANYOL PRIMERA DIVISIÓN
Összeállításunk első részében maradjunk is Spanyolországban. A Barcelonát a felvezetőben már kiveséztük, nem mellékesen megemlítettük az eddigi rekordert, valamint Kubala Lászlót, aki a klub ikonjaként őrzi harmadik helyét. Messihez hasonló üstökös feltűnése a közeljövőben nem túl valószínű, az pedig még inkább, hogy pont a Barcelonában teljesedik ki ő is, így Kubala harmadik helye egyelőre nincs veszélyben.
De térjünk is át a másik nagy spanyol klubra, és egy másik „idegenbe” szakadt magyar legendára, a 242 gólos (262 mérkőzés) Puskás Ferencre. A Real Madrid góllövőlistáján egyelőre a negyedik helyen találjuk, de a portugál aranylabdás, Cristiano Ronaldo félelmetes tempóban termeli a gólokat – a hétvégén adta át a múltnak az egyik madridi rekordot, amit pont Puskás tartott, immár ő érte el a legkevesebb bajnoki alatt a száz gólt a „blancóknál” –, és még 27 évesen előtte az élet... De legalábbis profi pályafutásának a második fele. Érdekesség, Cristiano Ronaldo ilyen irányú klubrekordját klubváltása nem segítette elő – a pénztárban viszont annál jobban jött minden érintettnél –, ha a madridi 131-hez (131) hozzávesszük a manchesteri 118-at (292), akkor a 249-es (423) végeredménnyel a Realnál már ott is megelőzte volna Puskást. Egyelőre a negyedik helyen álló magyart tisztes távolból, a tizedik helyről tekinti. És akkor így tegyük hozzá azt is: ha Puskás majd másfél évtizedig nem a Honvédban, hanem a Real Madridban ontja a gólokat, akkor elképesztő fölénnyel vezetné a madridiak örökrangsorát! Ebben az esetben a portugálnál Raúl 323-as (741) abszolút rekordjáról is lehetne beszélni. Így utóbbival még bőven várhat. Ha veszünk egy esetében szerény negyvenes szezononkénti átlagot, akkor öt idényt követően érdemben lehet visszatérni a kérdésre. Bár ha Raúlt nem nyilvánítja létszámfölöttinek José Mourinho 2010-ben, akkor még a Németországig menekülő, a Shalkében egyelőre 34 (90) gólnál járó spanyol rekorder is versenyben lehetne.
A harmadik spanyol nagy klubnál, az Atlético Madridnál Luis Aragonés szűken előzte meg a második helyen álló Adrián Escuderót. Az utóbbi években rendbe feltűnt az együttes keretében gólerős játékos, de a klub anyagi helyzete nem engedte meg, hogy még hosszabb távra magához láncolja őket. Így nem tudjuk meg – az még kérdőjeles, hogy csak egyelőre vagy már soha –, mire lett volna képes Fernando Torres (91 gól), az uruguayi Diego Forlán (97 gól) vagy az argentin Sergio Agüero (101 gól).
REAL MADRID – 31 aranyérem (legutóbb 2007–2008) | ||
1. Raúl González | 1994–2010 | 323 gól (741 meccsen) |
2. Alfredo di Stéfano (argentin) | 1953–1964 | 305 (392) |
3. Carlos Santillana | 1971–1988 | 289 (645) |
FC BARCELONA – 21 aranyérem (legutóbb 2010–2011) | ||
1. Lionel Messi (argentin) | 2004– | 235 (315) |
2. César Rodríguez | 1942–1955 | 232 (287) |
3. Kubala László | 1950–1961 | 194 (256) |
ATLÉTICO MADRID – 9 aranyérem (1995–1996) | ||
1. Luis Aragonés | 1964–1975 | 172 (370) |
2. Adrián Escudero | 1945–1958 | 170 (330) |
3. Francisco Campos | 1939–1948 | 147 (235) |
(forrás: wikipedia.org) |
NÉMET BUNDESLIGA
A német futballról először mindenkinek Gerd Müller jut az eszébe, ha a gólokról van szó. És ez így is van rendjén, a „nemzet bombázója” egy darabig ebben a műfajban biztosan utolérhetetlen lesz. Úgy a Bayern Münchenben, mint a Bundesligában, a válogatottban viszont Miroslav Klose már belátható távolságban van. (Igaz, nagyságrendben dupla annyi mérkőzésen lépett pályára, mint az előd.) A bajorok keretében most is találunk gólerős játékosokat – Mario Gomez 89, Franck Ribéry 65, Thomas Müller és Bastian Schweinsteiger 46-46 –, de azért ők sem tudnak álmatlan éjszakákat okozni a 66 éves Gerd Müllernek. Még a második helyen végző Karl-Heinz Rummenigge is jó távolból behúzta a féket annak idején.
A régóta nemes ellenfél, a Borussia Mönchengladbach gólrekordere nem más, mint Jupp Heynckes, a Bayern jelenlegi vezetőedzője, akinek 218 gólos csúcsa változatlanul megmászhatatlannak tűnik abban a klubban. Aki ott egy-, vagy két idényen át 20–30 gólt termelne, arra azonmód lecsapnának a tehetős egyesületek, így ideje sem lenne kiteljesedni.
Ellenben a Werder Bremennél a perui Claudio Pizarro klubrekorder lehet, a 33 éves támadó leginkább saját korával fut már versenyt. Mi fér még bele? Pár brémai gól bizonyosan, esetében tizenhét kellene a csúcsdöntéshez, ami egyetlen jól sikerült szezonnal össze is jöhet. Jegyezzük meg, hogy müncheni időszakában száz góllal (251) végzett a Bayernben, ha csak annak a negyedét „jóvá tudná” magának íratni, máris az élre kerülne Brémában. Szomorú így sem lehet, a 119 góllal záró (174) Rudi Völlert például maga mögé utasította, ami önmagában sem kis eredmény.
A Borussia Dortmundban is találunk potenciálisan veszélyes gólszerzőt, a 27 éves argentin származású Lucas Barrios 2009 óta tagja a klubnak, és már 46 (98) gólnál jár, bár a jó kezdést követően (23+21) a most zajló szezonban (2) egyelőre nem jutott közelebb a megoldáshoz, ráadásul egyre inkább úgy tűnik, az idény végén távozhat a sárga-feketéktől.
BAYERN MÜNCHEN – 22 aranyérem (legutóbb 2009–2010) | ||
1. Gerd Müller | 1964–1979 | 513 (568) |
2. Karl-Heinz Rummenigge | 1974–1984 | 205 (405) |
3. Roland Wohlfarth | 1984–1993 | 146 (313) |
BORUSSIA MÖNCHENGLADBACH – 5 aranyérem (legutóbb 1976–1977) | ||
1. Jupp Heynckes | 1963–1967 és 1970–1978 | 218 (308) |
2. Herbert Laumen | 1953–1971 | 118 (247) |
3. Hans-Jörg Criens | 1982–1993 | 110 (323) |
WERDER BREMEN – 4 aranyérem (legutóbb 2003–2004) | ||
1. Frank Neubarth | 1982–1996 | 141 (421) |
2. Marco Bode | 1989–2002 | 136 (497) |
3. Claudio Pizarro | 1999–2001 és 2008– | 125 (213) |
BORUSSIA DORTMUND – 4 aranyérem (legutóbb 2010–2011) | ||
1. Manfred Burgsmüller | 1976–1983 | 158 (251) |
2. Michael Zorc | 1981–1998 | 155 (561) |
3. Lothar Emmerich | 1960–1969 | 146 (248) |
(forrás: német játékosok esetében a transfermarkt.de jelentette a kiindulást, de az 1980-ig a nemzetközi kupamérkőzésekben komoly hiányosságokat tapasztalhattunk, így amelyik játékos érintve volt, annak a wikipedia.org-ról egészítettük ki ezt az adatot) |
ANGOL PREMIER LEAGUE
A Manchester Unitednél szintén egy korszakos zsenit, Bobby Charltont találunk az első helyen, akit egy skót legenda, Denis Law követ. A jelenkorban a 175 gólnál járó (357) Wayne Rooney személye megkerülhetetlen a témában. A most hatodik helyezett támadónak már „csak” hetvennégy gól kell a csúcsbeállításhoz, ami embert és futballistát próbáló kihívás, de a 26 éves támadó minden hullámvölgyét figyelembe véve képességei alapján utolérheti Bobby Charltont. Rooney is „hagyott” gólt, méghozzá az Evertonban 17-t (77), amivel körülbelül mostani átlagát figyelembe véve egy szezonnal lenne beljebb. Így viszont vár még rá körülbelül öt, hogy ledolgozza a most még tetemes különbséget.
A Liverpoolnak most van baja éppen elég, aligha az foglalkoztatja a „vörösöket”, hogy ki éri utol az utolérhetetlen Ian Rush-t, aki 346 (660) góllal zárt. A liverpooliak jelenleg BL-kvalifikációért hajtanak – a helyzetük viszont egyre reménytelenebb –, és azon gondolkodhatnak, hogyan süllyedtek idáig. Úgy a jelenben, mint a közelmúltban, hiszen a BL-siker összejött ugyan – volt FA-kupa és Ligakupa-diadal is –, de a 19. bajnoki címük 1990 óta várat magára. No meg egy vérbeli gólvágó, aki éveken át repíti az együttest, mint annak idején Rush. Azért a klubikon Steven Gerradot ne felejtsük ki, akinek középpályásként elért 149 gólja (577) akkor is tiszteletet parancsol, ha messze van a walesiétől.
Az Arsenalnál félistenként tisztelt Thierry Henry 229-es (376) rekordját sem mostanság döntik meg a londoniaknál, a francia támadó ráadásul 2012-es, hétmeccses kölcsönjátéka alatt újabb három góllal fényezte saját magát. Pontosabban rekordját, lévén egy kimondottan szerény emberről van szó esetében.
MANCHESTER UNITED – 19 aranyérem (legutóbb 2010–2011) | ||
1. Bobby Charlton | 1956–1973 | 249 (758) |
2. Denis Law (skót) | 1962–1973 | 237 (404) |
3. Jack Rowley | 1937–1955 | 211 (424) |
LIVERPOOL – 18 aranyérem (legutóbb 1989–1990) | ||
1. Ian Rush (walesi) | 1980–1987, 1988–1996 | 346 (660) |
2. Roger Hunt | 1958–1969 | 286 (492) |
3. Gordon Hodgson | 1925–1936 | 241 (377) |
ARSENAL – 13 aranyérem (legutóbb 2003–2004) | ||
1. Thierry Henry (francia) | 1999–2007, 2012 | 229 (376) |
2. Ian Wright | 1991–1998 | 185 (288) |
3. Cliff Bastin | 1929–1947 | 178 (396) |
(forrás: wikipedia.org) |
OLASZ SERIE A
A három tradicionális olasz klubban közös, hogy 200 és 300 közötti találat kell jelenleg a rekordhoz, de amíg ez a két milánói klubnál már a régmúlt ködébe vész, addig a Juventusnál ott találjuk Alessandro Del Pierót, aki már régen átírta a torinói rekordokat. És még mostanság is írja... Bár már sokan leírták, sokan elküldték a tengerentúlra vagy Keletre levezetni és haknizni, ő 37 évesen is képes megvillanni, mint tette azt az Internazionale elleni hétvégi bajnokin, amit a Juventus 2–0-ra nyert meg. Neki legyen mondva, a szezonban ez volt a harmadik gólja, de a lécet már korábban piszok magasra tette.
Az AC Milannal az ukrán Andrij Sevcsenko lehetett volna képes a csúcsdöntésre, de 175 gólnál (322) kiszállt, pedig az akkor még csak 30 éves támadó milánói gólerősségével veszélyes lehetett volna a svéd listavezető, Gunnar Nordahl rekordjára. Később visszatért ugyan az ukrán, de akkor már a londoni formáját sem érte el: második milánói fellépését két góllal (26) zárta. Említsük meg Filippo Inzaghit, aki a Juventus gólerős támadójaként szerződött 28 évesen az AC Milanhoz, lábában, fejében és egyéb testrészeiben már akkor nagyon sok gól pihent. Viszont 125 góljával (299) így is odafért a milánói rangsor hatodik helyére összesítésben, mindezt úgy, hogy a mögöttünk hagyott két és fél idényben már a tíz találatot sem tudta összehozni. Ő is a „lehetett volna rekorder, de most már nem lesz″ kategóriába sorolandó.
Az Internél egy olasz kiválóságot, a milánói stadion névadóját, Giuseppe Meazzát találjuk az első helyen, aki Milan-játékosként már nem tudott olyan eredményes lenni, mint azt megelőzően a városi riválisnál. Az immár 33 éve elhunyt klasszis nyugodtan szemlélheti az aktív játékosokat – az eredményesség miatt persze feszenghet odafenn –, a 38 gólt szerző Dejan Sztankovics, valamint az egyaránt 36–36-ig jutó Diego Milito és Esteban Cambiasso miatt aligha kell újra keresztelőt tartani a régi San Sirónál. Említsünk meg ismét egy magyar légióst, Nyers Istvánt, aki 133 találattal (182) az Inter-ranglista hetedik helyén áll.
JUVENTUS – 27 aranyérem (legutóbb 2002–2003) | ||
1. Alessandro Del Piero | 1993– | 285 (690) |
2. Giampiero Boniperti | 1946–1961 | 182 (444) |
3. Roberto Bettega | 1970–1983 | 178 (480) |
AC MILAN – 18 aranyérem (legutóbb 2010–2011) | ||
1. Gunnar Nordahl (svéd) | 1949–1956 | 221 (268) |
2. Andrij Sevcsenko (ukrán) | 1999–2006, 2008–2009 | 175 (322) |
3. Gianni Rivera | 1960–1979 | 164 (658) |
INTERNAZIONALE – 18 aranyérem (legutóbb 2009–2010) | ||
1. Giuseppe Meazza | 1927–1940 és 1946–1947 | 284 (408) |
2. Alessandro Altobelli | 1977–1988 | 209 (466) |
3. Roberto Boninsegna | 1969–1976 | 171 (256) |
(forrás: wikipedia.org) |