Dekázás – Deák Zsigmond publicisztikája

Dzsoni: Helló, Pufikám, de jó, hogy látlak végre élőben is, pacsit ide!

Pufi: Hülye vagy, Dzsoni, nem figyeltél, mit mondott reggel az operatív törzs? Pacsizni még nem lehet, csak integetni!

Dzsoni: Ja, persze, de hát ki tudja ezt észben tartani?! Én meg már azt hittem, hogy újra szabad az ölelkezős gólöröm is...

Pufi: Dehogy szabad, nem láttad a Fradi edzőmeccsét a Zete ellen? Csak intettek vagy öklöztek a fiúk... Megnéztem a tévében, pedig se tét, se néző, de már annyira hiányzott a foci, hogy nem bírtam kihagyni. Képzeld el, amikor történt valami izgalmas, hangszórón játszották be a szurkolói morajlást! Sosem gondoltam volna, hogy még ennek is örülni fogok, de hát nyolc hét karantén az nyolc hét karantén...

Dzsoni: Nekem, basszus, nem volt láblógatás, tudod, élelmiszernagykerben húzom az igát, nem hiszed el, mekkora a hajtás még most is, de az elején tényleg kész bolondokháza volt. A porélesztőt vitték, mint a cukrot, aztán már a cukrot is, meg a lisztet, mindenki nagy tételben, a szomszéd öreglány átjött protekcióért, hogy szerezzek neki húsz kiló zsemlemorzsát... Mondom neki, Margit néni, egyedül van, mint az ujjam, és ki akar rántani egy egész baromfitelepet? Aztán persze cipelhettem fel neki a raklapnyi prézlit.

Pufi: Én az elejétől home office voltam, persze félig már a járvány előtt is, mert az online póker meg a tippmixezés otthonról is megy, hehe! Kicsit megijedtem, hogy meccsek híján mit csinálok majd, de nem hiszed el, mikre lehetett fogadni. Most tudtam meg, hogy hol laknak a tádzsikok, valahol a bazi nagy Ázsia közepén, szerencsére nyomták a bajnokságukat április végéig. Amikor az Istqlol hét nullára verte meg a Dusanbe-83-at, kaszáltam egy kerekebb összeget, hála a megérzésemnek és egy jó fülesnek.

Dzsoni: Ahogy nézlek, nemcsak fogadtál, eszegettél is a nagy bezártságban... Sosem voltál cérnavékony, de most úgy nézel ki, mintha lenyeltél volna egy bukósisakot!

Pufi: Nagyon vicces, de igazad van. Az asszony eleve szenzációsan főz, de most ideje is van rá, meg itthon vannak a gyerekek is, mindennap valami jó pörkölt tésztával vagy rántott hús, sült krumpli a menü, nem csoda, ha magamra szedtem még pár dekát... Ezért is örültem, amikor bejelentették, hogy újraindulhat a sport, egyrészt azért a tádzsik focihoz kevesebb az infóm, mint a hazaihoz vagy a volt jugókhoz, másrészt mi is kezdhetjük rúgni a labdát. De várjál, hol vannak a többiek?

Dzsoni: Hát otthon, te nagyokos! Nem emlékszel, mit írt a Muki a csapatkapitányi e-mailjében? Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra, ezért kiscsoportos foglalkozással kezdjük a focit! Csak ketten leszünk. Remélem, te is hoztál labdát, mert kizárólag a sajátunkat rugdoshatjuk. Ráírtad a monogramod, nehogy összetévesszük? Olvastam a Sportban, hogy a zárt teniszversenyeken manapság így csinálják.

Pufi: Persze, de a teniszlabdák pont ugyanolyanok, az én szakadt Tangómat meg nem lehet összetéveszteni mással. Főleg hogy szétrúgták a srácaim, ráadásul nem találtam meg otthon a pumpát... De mi a fenét csináljunk ketten két labdával? Én meg Böde Dani nyilatkozatát olvastam, milyen ideges lett, amikor az edzésen mehetett a világgá lőtt labdájáért, mert más nem érhet hozzá, s hogy szerinte fő az egészség, meg hogy ütközés, test test elleni küzdelem nélkül nem foci a foci. Igaza is van, emlékszel, amikor földhöz kente a norvég csávót az Eb-pótselejtezőn a Groupamában? Sírtam a röhögéstől, tök jó volt újra látni a tévében, nemrég ismételték. Ebből a szempontból jól is jött, hogy nem voltak friss meccsek, visszanéztem a régieket, s bizony sokszor úgy izgultam, mintha élőben ment volna, pedig tudtam, hogy az a kétbalkezes viking kapus bevédi a Kleini lövését.

Dzsoni: És a fehéroroszok MMA-gáláját nem nézted élőben? Ezek mindig szembemennek a forgalommal, nem érdekli őket, mit csinálnak a többiek, most is tesznek a vírusra. Azért a ring környékén a bunyósokon kívül mindenkin volt maszk, még a táblavivő csajokon is. Te, ezek a szőke szláv bigék szenzációsak még félig eltakart arccal is!

Pufi: Nono, neked ott van a Juci, nézegesd őt! Úgy látom, ahhoz képest, hogy nemrég ismerkedtetek meg, jól megvagytok, amikor a múlt héten Muki online sörözést szervezett csapat-összekovácsolás jelleggel, ha jól figyeltem a zoomon, lelkesen lassúztatok a nappalitok közepén. Hozzáteszem, pár hónapja nem gondoltam volna, hogy a meccsek utáni harmadik félidőt nem a kocsmában, hanem otthon játsszuk le.

Dzsoni: Hát igen, jópofa csaj, iszik is, ha kell, néhány sör és Jéger után még szép, hogy összeborultunk! Viszont igazi fitneszlédi, nem hiszed el, de ragaszkodik hozzá, hogy mindennap mozogjunk valamennyit, s ne csak a hálószobában... Tudod, hogy én csak a labda után szeretek futni, vagy még úgy se, de rávett, hogy menjünk kocogni, biciklizni, vetetett velem egy római padot vagy mi a fenét, hogy hasizmozhassunk a lakásban. Már összeszerelni sem volt könnyű, mert persze online rendeltük, futárral jött dobozban, de hogy rajta szenvedjek mindennap, az tényleg nem hiányzik. Hozzáteszem, egész szépen lement a pocakom, veled ellentétben.

Pufi: Persze, mert mi otthoni sport gyanánt inkább dartsozunk! Szereztem egy félprofi táblát, megnéztem Székely Penge programját, hogyan kell számolni a nyilakat, de azt már úgyis tudtam nagyjából a tévéből. Apropó, láttad, hogy a legnagyobb királyok is home office dartsoznak? Mondjuk nem mindegyikük, Power Taylor, az öreg angol már visszavonult, a kopasz holland sem indult, mert állítólag zavarja a gyereke a koncentrálásban. Mondjuk ezt én is adom, amikor Ricsike ott szaladgál körülöttem, miközben hajigálom a tököket. De hát ezek a menők sem tökéletesek, egyiknek nem volt elég erős az internetje, ezért nem tudott elindulni a versenyen, a másik meg állítólag csalt a számolásnál.

Dzsoni: Ez mind szép, de ne csak a szájunkat tépjük, most már el kellene döntenünk, hogy mit csináljunk, ha már itt vagyunk a pályán. A futást hagyjuk, passzolgatni, egyérintőzni nem tudunk, ugye, ha kapura lövünk, akkor meg úgy járunk, mint szegény Böde Dani, azzal telne az időnk, hogy visszahozzuk a bőrt, amit elbikáztunk a pitlákba. Akárhogy is nézem, marad a dekázás.

Pufi: Erről van szó, ráadásul az én labdám annyira puha, hogy megáll a focicsukám hegyén! Te, ez olyan jó ötlet, hogy holnap is megcsinálhatnánk ugyanitt, ugyanekkor. Duma és dekázgatás, esetleg előtte egy féldekás a kisboltból.

Dzsoni: Jó ötlet, de sajnos nem érek rá, mert szombaton meccset nézek live, újraindul a német másodosztály! Nem gondoltam volna, hogy megérem, de kifejezetten várom az első meccset, a Bochum–Heidenheimet, pedig ezek azért nem a Messiék, szerencsére aztán jönnek a Bundesliga egyesek is, Gulácsi, Szalai, a kis Sallai, meg persze a Bayern. Hozzáteszem, dekázgatni az erkélyen vagy a gangon is tudunk otthon, maratonit viszont nem vállalok, mint az a hülye francia, aki a balkonján futotta le a negyvenkét kilométert.

Pufi: Francia volt, nem japán? Mindegy, nagy az Isten állatkertje. A lényeg, hogy a jövő héten már a mi aranylábúink is belevágnak itthon. Kimenni nem tudunk sajnos, de a tévé adja mindet, egy-két helyen fel sem tűnik majd a zárt kapu, ezzel még a Csányi is poénkodott az MLSZ-ben. De tudod mit, hiányzik a foci, nem tagadom, sőt, amire tényleg nem gondoltam volna, a többi sport is. Nyomják a tévében a régebbi olimpiákat, a pólósokat, a kajakosokat, az úszókat, képzeld, még a kalapácsvetésen is ott ragadtam, pedig eddig azt sem tudtam, hogy nem a szerszámot kell kidobni a műhelyből. Azt mondják, van a foci és van a sport, nem tudom, de a végén még mindkettőt megszeretem.

Dzsoni: Na, ne okoskodj tovább, most már kezdjük azt a dekázást, mert kihűl a belünk a sok dumától... Fogadjunk egy Jégerben, hogy én nyerek!