Népsport: a pályán is a magyarok ellenfele volt

„Benes kontra Friedrich István” címmel közölt figyelemre méltó cikket 1921. szeptember 29-én Az Est napilap. A dátumra érdemes kitérni, három nappal az írás megjelenése előtt iktatták be Csehszlovákia miniszterelnöki tisztségébe a külügyminiszteri tárcát irányító Edvard Benest, aki a magyar külpolitikai törekvések ádáz ellenlábasaként szerepet játszott abban is, hogy az 1920. június 4-én megkötött trianoni békeszerződés magyar szempontból súlyos feltételeket rögzített és tragikus következményekkel járt. A vele a cikkcímben szembeállított Friedrich István 1919. augusztus 7. és 1919. november 24. között vezette Magyarországot miniszterelnökként, a nemzetközi politika mezőnyében Benessel érthető okból ellenfeleknek számítottak. Ám az idézett sajtóbeszámoló szerint hosszú évekkel korábban nem csak ott: „A cseh–szlovák külügyminiszter, úgy látszik, örökre beírja nevét a mostani ideglázas hetek magyar történelmébe, de belekapcsolódott a nyugat-magyarországi események híreibe Friedrich István neve is. Benes és Friedrich azonban nem a politika izzó területén találkoztak először. A football-pályán nézett először farkasszemet Benes Friedrich Istvánnal. Benes a prágai »Slavia« balfedezete volt és híres volt bátorságáról és a fáradhatatlan voltáról. Ez a két nevezetes footballista erény ékesíti Benest ma is – a trükkökről, a ravasz taktikáról nem is szólva, ami tudvalévően mind football-tudomány.”

Ezen a ponton Magyarország külpolitikai elszigeteltségnek újabb, eddig a kutatások hatókörén kívül maradt területét sejthetnénk a Benes gondolkodását mételyező labdarúgásban, ha nem lennénk tisztában azzal, hogy Az Est munkatársainak információit ajánlott fenntartással fogadni. A felidézett Benes–Friedrich összecsapás a futballpályán korántsem bizonyított tény, valójában minden egyéb forrás alaptalan legendaként említi. De mit állít a forrás?

„Friedrich a »Műegyetemi Football Club« balfedezete volt, s már akkor is az energiájáról volt nevezetes. Húsz év előtt a Slavia-matchek voltak a magyar football attrakciói. Innen van az, hogy a football öreg urai még élénken emlékeznek reájuk. A Slavia gyakran játszott Budapesten s egyszer az MFC-vel is mérkőzött. Ezen a matchen állott először szembe egymással Benes és Friedrich István. A Slavia 4:1-re győzött, aminek bizonyára nem Friedrich volt az oka, aki olyan jó játékos volt, hogy a magyar válogatott csapatba is bekerült. Benes különben hű maradt a footballhoz s minden vasárnap délután elmegy közönségnek a Slavia-pályára. Friedrich István ellenben hűtlen lett első szerelméhez. Teljesen elhódították a footballtól a sokkal tüzesebb hangulatú népgyűlések.”

Friedrich István ténylegesen válogatott volt, 1904. október 9-én Bécsben pályára lépett az Ausztria–Magyarország (5:4) mérkőzésen, a labdarúgásnak azonban nem fordított hátat, olyannyira nem, hogy 1922 tavaszán megválasztották a Magyar Labdarúgók Szövetsége elnökének. Ami Edvard Benest illeti, szerény futballpályafutásáról leginkább a cseh forrásokból tudhatunk ezt-azt, a budapesti 4:1-es diadalról máshol nem találni nyomot, az 1921-es „felfedezés” történetét azonban Takács Ferenc is dokumentálja Budapest sporttörténete 1873–2000 című kötetében.

„Az 1921-es osztrák–magyar találkozó előtt jött a hír, hogy a cseh labdarúgó szövetség békejobbot nyújtott az osztrák meg a magyar szövetségnek, amivel újabb rés keletkezett az antant sportbojkott málladozó falán. Az olaszok a BTC csapatát fogadták bizonyítva, hogy a sportbarátság erősebb minden átkos hadi és politikai ármánykodásnál. A csehek békelépését konkretizálandó, az egykori nagycsapat, a Slavia titkára Budapesten tárgyalt a magyar együttes prágai szerepléséről. Ekkor derült fény arra a meglepő tényre, hogy a csehek új külügyminisztere, Edvard Benes azonos azzal a Benessel, aki a Slavia halfjátékosa volt. Mint a külügyek teljhatalmú ura is kijárt a Slavia meccseire és egyszer megmutatta feleségének, hogy a pálya melyik részén tört el a lába, ami után csatárból halffá vált. Ekkor még nem sejtette senki, hogy ez a Benes egyszer – mint csehszlovák köztársasági elnök – egy szabálytalan és máig fájdalmas »gólt« rúg majd nekünk...”

A második világháború után kihirdetett, kollektív bűnösség elvén alapuló, mintegy nyolcvanezer magyar kitelepítéséhez vezető Benes-dekrétumok atyja 1884-ben született az észak-plzeni járáshoz tartozó Kozlanyban és a huszadik század fordulóján rövid ideig a Slavia Prahában futballozott. Nem számított a prágai egyesület meghatározó játékosai közé, visszaemlékezések szerint leginkább a C csapatban szerepelt, nem véletlen, hogy amikor 1935-ben Az Est ismét felmelegítette az érdekes történetet, a budapesti sportélet valamikori kulcsfigurája, a BTC bajnok és válogatott játékosa, Hajós Alfréd nemigen emlékezett rá: „Mikor Benes külügyminiszter lett, sok szó esett arról, hogy a század elején szerepelt a Slaviában egy Benes nevű futballista. Ugyanekkor ásták ki azt is, hogy Friedrich István, az akkori miniszterelnök szintén futballista volt. Friedrichre emlékeztem is, de Benesre nem tudtam visszaemlékezni. Ezeket a neveket könnyen elfelejtette még akkor az ember, és azt hiszem, Benes nem is volt olyan nagyszerű játékos, hogy a nevének az emlékezetünkben kellett volna maradnia.”

A sporttárs nem éppen hízelgő véleménye mellett ott olvassuk Minder Frigyes futballvezetőét is, aki prágai látogatásáról frissen visszatérve állította, a kinti beszélgetések alapján azonosította emlékeiben a politikust: „Nagyszerű centerhalf volt. Abban az időben még kevesen játszottak úgy, mint ő. Nemrég Prágában jártam, és a Slavia vezetői elmondták, (...) Benes harminc év alatt mindig megtartotta kapcsolatát egyesületével. Minden esztendőben alkalmat talált, hogy a Slavia valamilyen összejövetelén megjelenjen és ilyenkor mindig magához kérette egykori játékostársait. Közülük dr. Baumnecket ismerem, aki most magasrangú vasúti tisztviselő.”

Az Est hangsúlyozta, hogy a Benes–Friedrich futballcsata a fantázia szüleményének tűnik, noha érdekességképpen magunk hozzáfűzhetjük, hogy szigorúan a neveket nézve nem képtelenség a párosítás, csak éppen a Műegyetemi FC-t erősítő Friedrich 1901-ben, 1902-ben a Magyar Football Club csapatában ez idő tájt szereplő Benessel, bizonyos Benes Lajossal csatázhatott, akinek természetesen nem volt köze a cseh sportemberhez. Nehéz azonosítani a mérkőzést, amelyen láthatta a budapesti publikum Edvard Benest, hiszen a Slavia és más alkalmi prágai csapatok többször szerepeltek az ősidőkben a magyar fővárosban, ráadásul a tartalékok találkozóit alig-alig dokumentálták, felállással pedig szinte sohasem. Az Est 1921-es cikke 1901-et ír, az 1935-ös írás már 1902-t vagy 1903-at említ, utóbbi záró mondatából leplezetlen elégtételt vélünk kihallani:  „Benes szereplésének idejére esik különben az is, hogy az akkor már nagy hírű Slaviát először sikerült magyar csapatnak legyőzni: 1902-ben a BTC 4:2, a 33 FC pedig 3:1 arányban győzött a Slavia ellen.”