A francia védő a kutyája miatt nem lehetett a Manchester Unitedé

REPÜLJ ÁT A NAGY VÍZEN, TÖRŐ!
Törőcsik András – Egyesült Államok, 1988

Tehetségből rengeteg, szorgalomból és profizmusból sajnos annál kevesebb jutott a zseniális Törőcsik Andrásnak, aki 1988-ban mindent elkövetett, hogy a montpellier-i kaland után ismét légiósnak álljon, de nem volt szerencséje. Az év elején két hónapot Amerikában töltött a krisztusi korban lévő játékmester, hogy az ottani teremfoci-bajnokságba igazoljon, de sem San Diegóban, sem Chicagóban nem járt sikerrel. A San Diego Sockersben edzett is egykori BVSC-s csapattársa, Kosztasz Mokalisz hívására (ott játszott Tóth Zoltán és Visnyei Gyula is), de egy hónap után kiderült, nem marad neki légiós hely. Chicagóban ellenben tárt karokkal, ötezer dolláros havi fizetéssel és 200 dolláros győzelmi prémiummal várták, azonban az őt odaröptető edzőt kirúgták, mire Törő odaért, hogy aláírjon. „Legrosszabb esetben kifizettem volna azt a négyszázezer forintot, amelyért engem annak idején a Volán a Honvédtól megvásárolt” – nyilatkozta Törőcsik akkor a Labdarúgásban, jelezve, hogy csillagaink rosszul akkor sem kerestek. Chicagóban megkereste ellenben egy menedzser Törőcsiket, aki elmondta, hogy a Sockers szeptembertől számítana rá, közben Kanadából is érdeklődtek a játékos iránt, a lengyel zseni, Grzegorz Lato hívta őt a North York Rocketshez – gyakorlatilag vissza, ugyanis a kanadai terembajnokságban Törőcsik már megfordult a Montpellier után egy rövid időre.

Kevés szó esik róla, de említsük meg, hogy Törőcsik András fia, Attila is nagy tehetségnek indult, játszott az Újpestben is, de aztán csak kisebb csapatokban (Budaörs, Pénzügyőr, Vecsés, Dabas, Soroksár, Szigetszentmiklós, Tököl, Diósd) jutottak neki, jelenleg a BLSZ III-as Ember-Előny SA-t erősíti.

Törőcsiknek legalább kijutott némi légióskodás, a vele egyívású Kocsis Lajosnak nem: a Honvéd zsenijének egy torna közben egymillió dollárt ajánlott a Las Palmas! Nem a klubja, a középpályás kapta volna a hatalmas summát, ehhez, ahogyan akkor mondták, disszidálnia kellett volna, erre pedig nem vállalkozott. Pedig jót tett volna neki a kőkemény profiélet…

ELVISZI KEDVENCÜNKET A FŐNÖK? AKKOR SZTRÁJK!
Gigi Meroni – Juventus, 1967

Nem ritka, hogy sztrájkol néhány drukker a kedvence eladásakor, de hogy egy egész gyár leállással fenyegesse meg saját főnökét, aki éppen megvásárolt egy játékost? A futballban mindenre van példa: az 1966–1967-es idény végén a Juventus megegyezett a Torinóval a népkedvenc támadó, Gigi Meroni megvételéről, csak éppen a torinói Fiat-gyár Torino-drukker munkásai bejelentették a munkabeszüntetést a hír hallatán – igen, a Juve a Fiat-tulajdonos Agnelli-család hitbizománya volt akkor, így a családfő retirált a transzfertől.

Szegény Meronit, a „bíbor pillangót” egy évre rá elütötte egy autó, amelyet a megrögzött Torino- és Meroni-rajongó Attilio Romero vezetett, aki a Fiatját is Meroni képével díszítette…

És mivel az életnél köztudottan nincs jobb rendező, a történetnek nincs vége: 2000-ben Romero a Torino elnöke lett! Nyolc évig, akkor börtönbe zárták adócsalási és ügyviteli ügyek miatt, a gázolást anno megúszta. És mivel új sincs a Nap alatt: Cristiano Ronaldo megvételekor szintén sztrájkolni akartak a Fiat alkalmazottai, de mindössze öten tették le a szerszámokat, a többieknek megért némi megszorítást a Juve megerősítése…

Sokkal veszélyesebb tüntetést hajtottak végre 1958-ban az ártatlanul a Gulágra hurcolt szovjet ász, Eduard Sztrelcov érdekében a csapata mögött álló ZIL-gyárban, de nem tudták megmenteni a munkások kedvencüket attól, hogy a börtönválogatottba igazoljon. A hercehurca hátterében sokak szerint az állt, hogy Sztrelcov nem volt hajlandó otthagyni a Torpedót a belügyesek Dinamo Moszkvája kedvéért. Szegény játékos öt év múlva szabadult csak, de legalább túlélte, a Torpedo stadionja ma az ő nevét viseli. Drága jegy a halhatatlansághoz…

PECH

Van, aki saját maga miatt nem transzferált: 2018 végén a csapat nélküli James Collins rövid távú szerződést kötött a másodosztályú Aston Villával, de az aláírást követően nem sokkal saját maga tépte szét a papírokat, mivel edzés közben megsérült. Collins hetente 10 ezer fontot, összesen 50 ezer fontot kereshetett volna, ám az aláírást követően nagyjából egy órával megsérült a vádlija. 2019 januárjában aztán az Ipswich Town igazolta le, egy fél évre.

2018 tavaszán a Napoli jobbhátvédjének, Elseid Hysajnak az ügynöke hónapokon át dolgozott a Chelsea-hez igazoláson, és amikor nyélbe ütötték volna az üzletet, kiderült, hogy a londoniak új mestere a nápolyi Maurizio Sarri lesz, akit csak azzal a feltétellel engedtek el az olaszok, ha egyetlen játékost sem visz magával Angliába. Kivéve, ha 57 millió eurót ajánl érte, lásd Jorginho esetét: a középpályás ügyében már megegyeztek az olaszok a Manchester Cityvel, az angol klub a játékossal is dűlőre jutott, de a nápolyi elnök, Aurelio De Laurentiis az utolsó pillanatban meggondolta magát, visszaszívta a szavát, és Sarri után a Chelsea-hez küldte Jorginhót.

Filkor Attila anno maga utasította vissza a Cityt, a Tottenhammel együtt, mert bár próbajátékon mind a két csapatnál megfelelt, de csak kölcsönbe vitték volna. Az MTK előtte jelentősen meghosszabbította volna a támadó szerződését, havi hatvanezer forintos bért ígérve (ez 2008-ban sem volt sok), Filkor erre felbontotta addigi amatőr szerződését, és bevállalt egy kontrakt-tusát: a máltai Pieta Hotspursön át az olasz Internazionaléhoz igazolt. Az olaszok 150 ezer eurós nevelési költséget utaltak végül az MTK-nak, némi pereskedés hatására.

Anno az Inter sokkal jobb magyar futballistákért sokkal többet adott volna: 1976-ban a Budapest Honvédnak az edzőért, dr. Lakat Károlyért és a karmester Kocsis Lajosért rengeteg pénzt és egy új stadion felépítésért ígérte meg a milánói elnök, Ivanoe Fraizzoli! A tolmács a volt udinesés Szőke László volt. Kocsis végül elpazarolta a tehetségét, karrierje legvégén az NB III-as Gyuláról elvitte volna mégis a Nyíregyháza mellett a Ferencváros is, de aztán a bundabotrány elsodorta ezeket az ügyeket is.

Varga Zoltánért 1968 májusában a Bologna 400 ezer dollárt ígért, vagy az új Fradi-stadion felépítését vállalta volna magára. Egyiket sem lehetett elfogadni.

Akkoriban olcsóbban is lehetett pengés játékost szerezni, Zámbó Sándort az Újpest öt bőrlabdáért szerezte meg Rákospalotáról, az MTK a később a válogatottig jutó Kovács Bélát egy színes televízióért vette meg a Mákvölgyi Bányásztól, de például Szűcs Lajos a Honvédtól egy tábornoki lakást kapott extra motivációként és fájdalomdíjként az átigazolásokkal akkoriban járó leállásért.

Bezzeg Moise Kean apja ma is várja a jussát: a derék atya azért beszélte rá kisfiát a Torino elhagyására, mert a Juventus traktort ígért neki cserébe.

TALÁN MEGÉRTE VOLNA A HOSSZÚ TÁVÚ GONDOLKODÁS
Luka Modric – FC Barcelona, 2008

Ma már kicsit furcsa elképzelni, de a fiatal Luka Modricra szemet vetett az FC Barcelona is.

„Elhívtuk a Barcelonához, hogy megismerkedjünk vele – mesélte idősebb Bojan Krkic, a katalánok akkori játékosmegfigyelője. – Megittunk egy kávét, diskuráltunk kicsit. Nagyon jó benyomást tett ránk, folyékonyan beszélt angolul, éles eszű, okos fiúnak tűnt. Győztes gondolkodású, elszánt futballistának látszott már akkor is, a klub azonban rövid távra keresett játékost, márpedig ő inkább hosszú távú beruházás lett volna” – írja Csillag Péter a horvát klasszisról szóló sorozatában.

Mindkét távon buktak a katalánok. Modric 2011-ben majdnem a Chelsea-hez igazolt a Tottenhamtől, és ugyan a horvát korábban szóbeli ígéretet kapott, hogy elengedik, ha egy nagyobb klub hívja, az érte tett két ajánlat ellenére a Tottenham vezetői kötötték az ebet a karóhoz, hogy ez a kitétel nem érvényes a Chelsea-re. Modric két mérkőzésen át sztrájkolt, de aztán beadta a derekát.

Roberto Baggio mindenben megegyezett az AC Parmával 1997-ben, de egykori játékostársa, Carlo Ancelotti nem kért a milanos klasszisból, mert az irányítóként, trequartistaként szeretett volna szerepelni.

„Nem kellett nekem ilyen szerepkörű játékos, ott volt nekem az Enrico Chiesa, Hernán Crespo kettős” – mondta Ancelotti, aki egymillió euróért azért csak megvette Stefano Fiorét. Egy évre rá Ancelotti ment, Juan Sebastián Verón jött, Baggio azon a nyáron a Bolognától már az Interhez igazolt, 22 Serie A-s góllal a háta mögött…

Baggio annak idején hatalmas felhajtás és szurkolói tiltakozás mellett került a Fiorentinától a Juventushoz. Változnak az idők: amikor a Juve 1976-ban Giancarlo Antognonit akarta megvenni, ezt a választ kapta a firenzei vezetőségtől: „Hamarabb adjuk el a Dómot, mint Antognonit”.

„Még csak nem is fogadtak” – panaszkodott a Newcastle United elnöke, Sir John Hall, amikor elutazott Torinóba, hogy tárgyaljon Baggióról. Mindez 1993-ban történt, abban az évben lett az olasz ikon aranylabdás.

A GÉPEK ÖSSZEESKÜVÉSE

2013 telén a HSV-s Robert Tesche villámszerződést akart kötni a Wigannel, de egy hamburgi illetékes elfelejtette aláírni a játékos munkaszerződését, ugrott a transzfer.

Adrien Silva a tervezettnél fél évvel később került a Sporting CP-től a Leicester Cityhez: 2017 elején a felek egymás tenyerébe csaptak, de az angolok addig vacakoltak Danny Drinkwater eladásával, hogy Silva papírjait a határidő után 14 másodperccel adták le az angol szövetségnek. A FIFA sem volt éppen villámgyors, a szövetség az átigazolási időszak vége után öt nappal jelezte a Premier League-ben szereplő alakulatnak: a kis késés is késés, nem fogadják el Silva papírjait. Fél év múlva csak megtörtént a nagy esemény.

2015 nyarán David De Gea állítólag egy rossz faxkészülék miatt nem távozott a Manchester Unitedtől a Real Madridhoz, mások szerint az illetékes késtek néhány perccel a papírok beadásával. Vérprofizmus.

Nem transzferált akkor Keylor Navas sem, ugyanis sokmillió euró mellett őt is megkapta volna az MU. „Az Isten nem akarta, hogy elhagyjam a Realt” – magyarázta később a történteket Navas, de ő maga annyira menni akart, hogy a jó híreket már a madridi repülőtér egy várótermében várta, utazásra és aláírásra készen…

2011-ben Eric-Maxim Choupo-Motingot eladta a Hamburg az 1. FC Kölnnek, de a technika másként döntött: az aláírt szerződéseket az utolsó pillanatban nem tudták elküldeni a szövetségnek, mert elromlott egy fax. A papírok 12 perccel a határidő lejárta után érkeztek be, de Németországban is a szabály az szabály. 1989-ben ugyanígy járt a remek kis karmester, Thomas von Heesen, akit szintén a HSV nem tudott elpasszolni az Eintracht Frankfurtnak – öt perc híján!

1977 decemberében meglepő jelenetek zajlottak le az NSZK-ban: a nagy Franz Beckenbauer és ügynöke, Robert Schwan hevesen tiltakozott a német állami postánál, ugyanis ők december 10-én éjfélkor, azaz az átigazolási határidő lejárta előtt elküldték a dokumentumokat a szövetséghez, miszerint Beckenbauer az 1860 Münchenhez igazol, lévén amerikai csapatában, a New York Cosmosban nem léphetett pályára a bajnoki szünet miatt.

A szövetség szerint ők csak 13-án kapták meg a levelet, ezért aztán nincs mit tenni. Sokak szerint a Bayern München elnöke, Wilhelm Neudecker állt a nagy késlekedés hátterében…

Benjani Mwaruwari szerencsésebb volt: 2008 elején eladta őt a Portsmouth a Manchester Citynek, de az ék kétszer is elaludt a southamptoni repülőtéren. Az FA szövetségesei végül elfogadták így is az átigazolást, mondván, a papírok rendben beérkeztek hozzájuk. Így járt Andrej Arsavin is, akinek arsenalos papírjaira a határidő után egy nappal került csak pecsét. Másért kapott kis mentességet a Tottenham és Rafael van der Vaart, ott hivatalosan „technikai problémák” miatt csúszott ez-az.

Nem volt ilyen mázlis 2012-ben a Tottenham, amely azt hitte, már leigazolta Joao Moutinhót az FC Portótól 30 millió euróért, de kiderült: mire megegyeztek a középpályással és az annak játékjogát 15 százalékban birtokló befektetővel, elkéstek.

Kivel kitol a modern technika, kit segít, ugyanis akad, akinek maga a csicsergős csatorna hozta meg az álomigazolást: Terry Skiverton, a Yeovil Town főnöke a klub twitteres követőinél bukkant rá Kieran Agard nevére, akit később szerződtetett is. Ez az első „twanszfer”, jegyezte meg a BBC.

A KUTYAFÁJÁT!

A francia hátvéd, Julien Escudé 2002-ben éppen aláírt volna a Manchester Unitedhoz, amikor kutyasétáltatás közben kiugrott a térde, és vele ugrott a zsíros szerződés is.

A sokmindenhez hasonlított nagy Garrincha minden idők egyik legjobb szélsője, de anno a Vasco da Gama, a Sao Cristovao és a Flamengo is kinevette őt, amikor jelentkezett náluk, ugyanis egyik lába hat és fél centiméterrel rövidebb volt a másiknál, és súlyos gerincferdülésben szenvedett. És súlyos alkoholista lett a befutása után, de a párizsi Red Star így is szerződtette volna – ha nem lett volna egy nap több órán át részeg a brazil, mint józan.

A francia csatár, Loic Rémy mindenben megegyezett 2014-ben a Liverpollal, a kérő kész volt kifizetni a Queens Parknak a kivásárlási árat, de az orvosi vizsgálatokon szívzűrt állapítottak meg. Rémy szerint a „világ összes szívdoktora” megvizsgálta már, és sokan futballoznak az övéhez hasonló kisebb problémákkal, de a Pool hajthatatlan volt. Nem úgy a Chelsea, amely megvette – és megbánta, mert Remy nem remekelt. De szerencsére ma is egészséges és futballozik. Hasonló okokból nem lett a Juventusé Patrik Schick 2017-ben.

„Harmincegy múltam, amikor kikerültem külföldre, műtött bokával, térddel és Achillesszel… A francia Olympique Marseille átigazolt volna, de amikor az orvosi vizsgálaton levetkőztem, és látták a műtéteim nyomait, lemondtak rólam. Visszatértem a Honvédhoz, és megszereztem második bajnoki aranyérmemet” – vonta meg genki (Waterschei) légióskodása mérlegét Kozma Mihály.

A teljesség igénye nélkül így hasalt el az utolsó akadályon Víctor Valdés Monacóban, Gabriel Milito a Real Madridnál, John Carew a Fulhamnél és az Internél, John Hartson a Rangersnél, a Tottenhamnél és a Charltonnál, Demba Ba a VfB Stuttgartnál és Leroy Fer az Evertonnál.

1978-ban a bayernes Uli Hoeness már majdnem aláírt a Hamburghoz, annyira összeveszett vezetőedzőjével, Lóránt Gyulával, de mivel többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó egy orvosi vizsgálaton megmutatni a többször műtött térdét, a HSV visszalépett. Hoeness egy év múlva visszavonult, alig 27 évesen.

2018 nyarán a Liverpool megegyezett a Lyonnal és Nabil Fekirrel, aki vígan elutazott az orvosira – de az angol orvosok tanácsára a Pool elállt a 47 millió eurós üzlettől. „Pedig szuper a térdem, olyan, mint előtte!” – mérgelődött a szélső, akinek árát a korábbi műtétre hivatkozva alaposan lefaragták volna a liverpooliak. Fekir aztán az ősszel csak a Bajnokok Ligájában öt mérkőzésen öt kanadai pontot termelt…

1999-ben a VfB Stuttgart már meg is vette a brazil Didit, aki aztán olyan sokat volt sérült, hogy utólag (!) elvégeztek egy orvosi vizsgálatot, amely megállapította, hogy semmi baj sincs a támadó térdszalagjával, mert olyan már nincs is neki… A szerződésnek annyi, ugrott 2.5 millió euró, mert Didi kétszer már pályára lépett, majd tíz klubot járt meg 2012-ig, közben kétszer visszavonult.