Érdekesség, hogy a két csapat egymás ellen kezdte meg a világbajnokságot, és most egymás ellen is zárta. Akkor a nigériaiak a mesternégyest szerző Kelechi Iheanacho vezérletével Nigéria 6–1-re kiütötte Mexikót.
A címvédő közép-amerikaiak ezt követően azonban alaposan belelendültek, Irak (3–1) és Svédország (1–0) legyőzésével kiharcolták a továbbjutást, majd a kieséses szakaszban Olaszországot két vállra fektetésével (2–0) a brazilok elleni negyeddöntőt. Itt óriási csatában, a tizenegyespárbaj 12. körében diadalmaskodtak, majd az argentinok 3–0-s legyőzésével döntőbe jutottak.
Nigéria nagy küzdelemben ikszelt Svédországgal (3–3), majd Irak kitömése (5–0) után Iránt (4–1), Uruguayt (2–0) és második nekifutásra a svédeket (3–0) is megverte.
A döntőt ismét az afrikaiak kezdték jobban és Aguirre öngóljával már a 9. percben vezetéshez jutottak – a Yahaya elől tisztázni igyekvő védő saját kapuja jobb alsó sarkába lőtt (1–0). A második játékrész elején Gudino ráadásul olyan szerencsétlenül ütötte ki Muhammed távoli lövését, hogy a labda épp Iheanachóhoz pattant, a torna legjobb játékosának választott támadó pedig közelről nem hibázott (2–0).
Negyedórával a vége előtt Ochoa 8 méteres fejesénél még közel jártak a mexikóiak a szépítéshez, gólt azonban ma nem tudtak szerezni, sőt Nigéria Muhammed 20 méteres, a kapufát is érintő, bal felső sarokban kikötő szabadrúgásával végül 3–0-ra nyert, és megszerezte negyedik világbajnoki címét, amivel maga mögé utasította az eddig holtversenyben első Brazíliát.