Albert egy nagy lakásért sem hagyta ott a Fradit, Bene nem szökött el az Ajaxért

A NAGY ELEINKNEK SEM VOLT FENÉKIG TRANSZFER

Hegyi Iván Magyarok nagy pályán című könyvében sok-sok majdnem megvalósult transzferről lehet olvasni. Albert Flóriánnak például az apján keresztül egy hatalmas lakást ígért a Vasas, de nem nyert, a Fradi egy két és fél szobás, IX. kerületi lakással is maradásra bírta. Dunai II Antalnak ellenben a Fradi az akkori szokásainak megfelelően egy Duna-parti csónakházat ajánlott fel igen szerény hajlékként, a támadó így inkább az Újpesti Dózsát választotta, amely egy kétszobás, igazi lakást adott neki. Dunait Kubala László 1971-ben beajánlotta a Barcelonának, de nem merte itt hagyni az országot engedély nélkül a remek támadó, engedélyre pedig annyi esélye volt, mint papírhajónak a világkerülő vitorlásversenyen. Bene Ferencnek akkoriban a Boca Juniors, az 1971-től zsinórban három Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyerő Ajax és a Hamburg is mesés ajánlatokat tett, de engedélyt ő sem kapott, „disszidálni” nem akart. Buzánszky Jenőnek a hatvanas években mesés, havi 4000 dolláros fizetést adott volna egy iraki csapat, de a mester nem hagyta ott szeretett Dorogját. Dalnoki Jenőben igazi Fradi-szív dobogott, az 1952-es olimpia után nemet mondott a nagy Honvédnak, ez semmilyen formában sem volt veszélytelen mutatvány. Esterházy Mártonnak 1977-ben két csapat tett ajánlatot: a Csepel és a Fradi. Előbbi egy öröklakást és 150 ezer forint aláíráspénzt ajánlott neki, utóbbi egy öltönyre való pénzt. Ezzel is nyert! Később a támadó az AEK Athénhoz igazolt, kis szerencsével, mert a görögök Törőcsik Andrást jöttek megnézni egy Honvéd–Dózsa rangadóra, de végül nem azzal kezdtek tárgyalni, akivel korábban tervezték. Farkas János kisgatyában visszalőtt külföldi csábításairól már beszámoltunk, de arról nem, hogy első próbajátékán elutasította őt a Fradi, ám amikor bejutott a Budapest-válogatottba, már hiába hívták a zöld-fehérek, ő már csak azért is a Vasashoz írt alá a IX. kerületi László Kórház csapatától. Annak ellenére is, hogy Angyalföldön 120 forint kalóriapénzt kaptak Mészöly Kálmánnal – ketten együtt! De legalább elhelyezték egy teherfuvarozó vállalatnál… Az FTC lemaradt később Várady Béláról is, akit édesapja nem engedett el a fővárosi kollégiumba, mert féltette a nagyváros csábításaitól – a kis Várady ekkor még csak 16 éves volt. A család Putnokon élt, Ózd közelebb volt, a támadó ott folytatta. Majd utóbb a Vasasban.

Göröcs János könnyen a Vasasé lehetett volna, de mire odaért a csapat kissé ráérős stílusban közlekedő intézője a Vasas Izzó tehetségéhez, az már aláírt az Újpesti Dózsához. Egy órával azelőtt… Remek fedezet volt a II. világháború előtti időkben Lázár Gyula, aki azért döntött két kérője, a Ferencváros és a Hungária (az MTK profi gárdája) közül a Fradi javára, mert annak a pályája jobban tetszett neki. A fradisták aztán lezsidózták (keresztény volt egyébként, de megdöbbentette, mennyire kiveszett az emberség az emberiségből), ezen annyira felháborodott, hogy a háború idején részt vett az ellenállásban! Páncsics Miklós már 1970-ben elvágyódott a Fradiból, de amikor kiderült, hogy az Újpesthez akar távozni, a szurkolók valóságos hadjáratot indítottak ellene: őt és nejét az utcán sértegették, sejtjük, milyen szavakkal, a kocsijukat leköpték, telefonon zaklatták a családot. Maradt is Páncsics, 1974-ig, akkor a Bp. Honvédhoz igazolt át, ám 1972-ben a Dózsa elleni bajnokin 10-es osztályzatot kapott a Népsporttól, és ez volt a lap történetében az első maximális pontszámú osztályzat!

A későbbi 17-szeres válogatott Müller Sándor gyerekkori ikonja Sándor Károly volt, és madarat lehetett vele fogatni, amikor „Csikar”, már az MTK egyik vezetőjeként elment megnézni őt és Simon Andrást a III. Kerülethez. A nagy szélső a később elkallódó Simont választotta, Müller jobb híján a Vasashoz került, amelyben 317 bajnokin szerepelt, 56 gólt és 72 gólpasszt termelve. Sándor Károlyt fénykorában mesés, 140 ezer dolláros ajánlattal hívta a Real Madrid, akkor, amikor 800 dollárért egy vadonatúj Opel Rekordot lehetett kapni! Természetesen ő sem távozhatott legálisan külföldre, és a törvénytelen okot ő sem vállalta a családja miatt.

LONDONBAN, SEJ, VAN SZÁMOS UTCA...

De néhányat egy zsákról neveztek el. „Négy óra hosszat tárgyaltunk Párizsban, de nem jött létre az üzlet” – indokolta meg Harry Redknapp, hogy miért nem igazolta le a Tottenham 2012-ben Eden Hazard-t.

„Thibaut Courtois-t tizenhét éves kora óta figyeltük, akkor ingyen megszerezhettük volna, de csúszott a megállapodás, végül kútba is esett. Ha csak egyikőjüket megszerezzük, bajnokságot nyertünk volna” – merengett el a múlton a menedzser.

Angliában stílszerűen a futballban is megrendezik a Tévedések vígjátékát, a mesterrendező kétségtelen a Sheffield United, amelynek 1978-ban Harry Haslam menedzser „felhajtotta” argentin túrája során Diego Maradonát, de az akkor a másodosztályban szereplő klub nem óhajtott 200 ezer fontot adni a 18. életévében lévő zseniért. A remek szemű elnök inkább 160 ezer eurót adott Alex Sabelláért, aki ugyan edzőként tényleg jobb az „Isteninél”, no de játékosként... Ne feledjük, Maradona már 1977-ben bemutatkozhatott a válogatottban, mégpedig a magyarok ellen.

Nem volt szerencséje Angliával

„Majdnem otthagytam a Chelsea-t az Inter kedvéért a kétezres évek végén, José Mourinho hívott magához, és el is fogadtam az ajánlatát. Amikor azonban megtudta ezt Frank Lampard, lebeszélt a váltásról, annak ellenére is, hogy az új edző, Luiz Felipe Scolari nem akart engem. Lampard rábeszélte ennek ellenére a klubtulajdonost, Roman Abramovicsot, hogy ne engedjenek el” – írta a „főelefánt” Didier Drogba életrajzi könyvében.

2014 elején a Fulham már a nyári átigazolásokkal is foglalkozott, emlékezetes módon, mert 14 millió euróért megvehette volna a Real Sociedadtól Antoine Griezmannt, de végül nagyon bölcsen úgy döntöttek, helyette lecsapnak Konsztantinosz Mitroglura 15.2 millióért. A görög három mérkőzés után lesérült, nemsokára távozott is.

NEM MINDEN PAPSAJT

Carlos Tévezt nagyon szerette volna leigazoltatni vezetőivel nagy tisztelője, Diego Simeone, 2015-ben közel is állt ehhez, ám a támadó inkább hazaigazolt a Boca Juniorshoz. „Spanyolország kimaradt a karrieremből, de nem tudtam nemet mondani a Bocának. A lányom már tizenegy éves, és egyre nehezebb neki elválni a nagyszüleitől. Tavaly érdeklődött irántam a Real Madrid is” – mondta az Apacs 2016-ban, abban az évben, amelynek a végén szerelem ide, gyerek és nagyszülők oda, aláírt a kínai Sanghaj Senhuához...

2008 januárjában a feljövőben lévő Hoffenheim vezetőedzője, Ralf Rangnick majdnem leigazolta Mats Hummelst a Bayerntől, a játékossal és ügynökével már dűlőre is jutott, de aztán jött a Dortmund új, borostás, villogó fogsorú edzője, és lyukat beszélt a védő hasába. Rangnickegy évvel azelőtt a Bayern utánpótlásából felfigyelt egy támadóra is: Thomas Müllerre. Annak ellenére is, hogy annak borzalmasan vékony lábai voltak, Rangnickegyik fia rá is szólt az apjára, nehogy megvegye a pipaszárlábú támadót, mert az nem sokat segít majd neki a Hoffenheimnél.

Mi is a baj Müller lábaival?!

„Elmentem Uli Hoenesshez, aki azt kérdezte, ki az a Müller, mert ő Müllerből csak Gerd Müllert ismeri. Azt mondta, menjek az utánpótlásban dolgozó Hermann Gerlandhoz, ott érdeklődjek. A Bayern három- vagy négymillió eurót kért Müllerért, akkor ez nekünk túl sok volt” – merengett el a múlton Rangnick, aki gyorsan hozzátette, hogy a mából visszanézve természetesen fizetniük kellett volna. Sir Alex Ferguson saját bevallása szerint már akkor szemet vetett Müllerre, amikor az tízéves volt, de a Bayern gyorsabbnak bizonyult.

Müllert egyébként 2008-ban Holger Badstuberrel együtt majdnem elvitte a müncheni tartalékok közül a Freiburg, amely biztos játéklehetőséget ígért az akkor csak a harmadosztályban futballozó fiataloknak, akikhez a Bayern sem ragaszkodott – a klub szerencséjére az új edző, Louis van Gaal felismerte a fiatalok igazi értékét.

„Gerland is megvétózta a transzfert, és közben véget ért az átigazolási időszak, maradtam. Szerencsére” – mondta az ügyről maga Müller, akit elvihetett volna az FC Zürich is.„Kaptunk egy videót a müncheni amatőrök mérkőzéséről, de ahogyan futott, az egyszerűen irritált engem és a sportigazgató Fredy Bickelt is. Van ilyen...” – mondta később a svájciak elnöke, Ancillo Canepa.

Bas Dost napjaink egyik leggólerősebb holland támadója, aki kalandos fiatalsága során majdnem Finnországba igazolt: 19 esztendősen a másodosztályú Emment erősítette, és amikor a holland klub utánpótlásában dolgozó Tom Saintfiet a finn Rovaniemen PS mestere lett, vinni akarta maga után egykori kedvencét. Aki hamar aláírta a kölcsönadási szerződést, klubja is elengedte – de a finnek sportigazgatója, Jouko Kiistala úgy döntött, Dost egyszerűen nem elég jó a finn élvonalhoz. Azóta már 28.9 milliót fizettek érte, többek között a Wolfsburg, a Sporting CP és az E. Frankfurt, lassan megérik talán az északi kihíváshoz is.

Nagyon sokan emlékeznek még a nagyszerű Fernando Morientesre, aki 2003-ban kis híján a Schalke futballistája lett, megelőzve országos cimboráját, Raúlt. A gelsenkircheni küldöttség, a legendás Rudi Assauer és Andreas Müller sportigazgató Madridban megegyezett a tízmillió eurós vételárban, a játékos meg, akit meggyőztek, hogy inkább legyen náluk ászt, mint a Realban kispados, évi 2.7 milliós nettó fizetést kért. Azonban meggondolta magát, talán a korábbi Real-mester, Jupp Heynckes miatt, és úgy döntött, nem neki való a Bundesliga, inkább aláírt a Monacóhoz. A Schalke legalább spórolt: a Mór helyett jöhetett 200 ezer euróért az osztrák Edi Glieder, kölcsönbe. Igaz, olcsó csatárnak híg a statisztikája, lásd Glieder 17 mérkőzésen elért két találatát.