Dánia: „Egyáltalán nem félek” – Eriksen döntött a jövőjéről

„Szerencsés vagyok, hogy itt lehetek és megköszönhetem mindazok könnyeit, akik a stadionban és otthon a tévé előtt aggódtak értem azokban a pillanatokban” – kezdte az Európa-bajnokság óta most először hosszabb interjút adó Christian Eriksen a DR1 csatornának. A 29 esztendős játékos június 12-én, a Dánia–Finnország csoportmeccs első félidejében esett össze a pályán, szívét defibrillátorral indították újra. A futballistát az életmentő beavatkozás után kórházba szállították, ahol hat napot töltött, és egy beültetett minidefibrillátort kapott, majd hazatért.

„Azt éreztem, kicsit vissza kell vonulnom a világ elől. De közben persze szerettem volna azt is, hogy az emberek tudják, a helyzethez képest rendben vagyok. Meg kellett tanulnom kezelni a szituációt. Végiggondolni, hogy mit akarok még elérni a labdarúgásban. Nem akartam emiatt egy fél interjút sem adni, nehogy pár nappal később az egészet megcáfoljam. Meg akartam várni, hogy kitisztuljon a kép, hogy zöld lámpát kapok-e a folytatáshoz” – mondta arról, az elmúlt hónapokban miért nem vállalt nyilvános megjelenéseket.

„Láttam, mi történt velem. Először még a kórházban, néhány nap elteltével. De ezek tévés összevágások voltak az összeesésemről. Magát a meccsjelenetet egészben nem láttam, azt érzem, csak bosszantana. Nem volt előzetes jele, hogy ilyesmi történhet velem. Akkor mégis miért?” – tette fel a költői kérdést, majd rátért a jövőjével kapcsolatos dilemmákra.

„A kórházban azt mondtam, megtarthatják a cipőimet, nem veszem fel őket többé. Ugyanezt mondtam a menyasszonyomnak, nem játszom többé, nincs az az isten.”

Aztán ezek a gondolatok fokozatosan megváltoztak.

Felidézte, még nagyban vizsgálták, amikor FaceTime-on kapott egy hívást. A csapattársai és a szövetség munkatársai keresték az öltözőből, azzal a kérdéssel, hogy van, és mit gondol arról, folytassák-e a mérkőzést. Eriksen bátorította őket, hogy felőle mehet a meccs, még akkor is, ha belül azt gondolta, „ilyen trauma után talán a társaknak sem kellene futballozniuk”. Végül a mérkőzést lejátszották, a dán középpályás pedig a kórházból végig is nézte az utolsó 20 percet. „A tévén keresztül néztem a stadiont és az egész szürreális volt. (…) Hálás voltam az emberek törődéséért, de kettős érzésem volt. Nem így akartam figyelmet kapni. A meccs előtt azt reméltem, egy finnek elleni győztes gól miatt kerülök majd a középpontba. Közben ott volt az az elképesztő érzés, hogy mennyi, de mennyi ember gondolta úgy, hogy kifejezné a szeretetét felém. Fotókat küldtek, üzentek, virágokat kaptam. Megdöbbentett, mert nem gondoltam, hogy ennyi virágot kapok a kórházban. Az emberek szeretete segített, hogy boldogabbnak érezzem magamat.”

Beszélt arról is, hogy bár a menyasszonya szerint nem kellett volna, ő mégis nézte a dánok Eb-meccseit. „Semmi mást a tornából, csak ezeket. Ezek érdekeltek. És fene egy érzés volt: de jól játszottak – én pedig nem lehettem ott. Mint magánember, mint a barátjuk, a legjobbat akartam nekik, és örültem a sikereiknek, ám közben azt éreztem, én is ott akarnék lenni velük. Azt éreztem, ami velem történt, csak egy apróság. Azt éreztem, tudok sétálni, hát miért ne tudnék futni és játszani! De nem lehetett.”

Elmondta, az első hónapokban rengeteget konzultált az orvosokkal, és eleinte tényleg nagyon óvatosnak kellett lennie, a szívébe ültetett szívritmus-szabályozónak időt kellett adni, hogy megfelelően „beépüljön”. Ám később az orvosokkal egyeztetve elkezdhette a futóedzéseket, és ezzel együtt egyre erősödött benne a gondolat, hogy nem akar visszavonulni. „Arra jutottunk, hogy semmi sincs, amit ne tudnék most megcsinálni, ahogy sétálok, úgy futhatok is, és akkor játszani is tudok. Az elmúlt három-négy hónapban mindenféle tesztet elvégeztünk itt és Amszterdamban is, és minden a lehető legnagyobb rendben volt. (…) Nincs akadálya, hogy újra bajnokikon szerepeljek.”

Persze a kérdés ennél összetettebb, Olaszországban, legutóbbi csapatánál, az Internél például nem szerepelhetett, hiszen az olasz szövetség szabályai tiltják, hogy az Eriksenéhez hasonló szívritmus-szabályozóval élő emberek élsportolók legyenek náluk. Ezért aztán Milánóban fel kellett bontani a szerződését. „Folytatni akarom. Ezért is éreztem azt, hogy eljött az ideje ennek az interjúnak. A történtek óta nem volt újabb problémám, a szívemet tesztelték a létező összes módon. Minden rendben van. Az értékeim stabilak, így megkaptam a várva várt zöld jelzést, újra játszhatok.”

A műsorvezető ezen a ponton megkérdezte tőle, mégis miért akar visszatérni, elvégre elképesztő karrierje volt így is, van egy szerető családja, anyagi gondjai pedig egyáltalán nincsenek. Mégis miért akarja ennyire erősen a folytatást?

„Mindörökké a futball szerelmese leszek. Egyszerűen nem tudom elképzelni, nem látom magamat, ahogyan mást csinálok azok után, hogy az orvosok szerint képes vagyok még a játékra. A családom, a szüleim is nagyon támogatnak, édesapám és a párom is azt mondták, ha képes vagyok rá, csináljam. Más lenne a helyzet, ha arra kértek volna, hogy fejezzem be. Nagyon más. Természetesen nekik is trauma volt június 12-e. De eljutottunk arra a pontra, hogy bíznak bennem, hogy tudják, ha elmegyek edzésre, haza is jövök ugyanúgy.”

„Egyáltalán nem félek” – mondta arról, aggódik-e amiatt, hogy egyszer újra összeeshet a pályán. Hozzátette, tényleg a létező összes tesztet elvégezték rajta, az eredmények alapján kizárható, hogy újra gondja támadjon. „Ha mégis megtörténne az, amire semmi esély, akkor itt van ez a kis szerkezet, az új barátom, aki segít – mutatott a szívtájékára. – Az első edzéseknél aggódtam, hogy vajon a pályán félni fogok-e, de nem éreztem semmi rosszat. Az embereknek nem kell aggódniuk többé, nem tervezek még egyszer összeesni a pályán!”

„Ott akarok lenni Katarban a világbajnokságon. Minden gondolatom ekörül forog. Ez a célom, ez az álmom. Hogy valóban beválogatnak-e, az már egy másik kérdés. De ez a célom, ezért térek vissza. Még hosszú út vár rám, ám be akarom bizonyítani, hogy képes vagyok elérni újra ugyanazt a szintet, amelyen tartottam” – tekintett előre Christian Eriksen, aki az elmúlt hetekben többször készülhetett nevelőegyesülete, az Odense tréningközpontjában.

A középpályás 2005 és 2008 között szerepelt a klubban, innen igazolt az Ajaxhoz, majd 2013-ban a Tottenham Hotspurhöz került. Eriksen 2020-tól volt az Inter játékosa, amellyel a 2020–2021-es évadban olasz bajnokságot nyert. Innen jöhet a folytatás…

A dán számára egyébként jó példa lehet Daley Blind esete, aki az Ajaxban évek óta hasonló szerkezettel játszik – és ez a válogatottságban sem akadályozta még meg a hollandot.