Deschamps megtanulta, átélte, alkalmazta: Csak a csapat!

„Zidane, mindennek vége” – idéztünk legutóbb a France Football 2006 júliusi címlapjáról, és könnyű belátnunk, hogy az elveszített vb-döntőt követő napokban Zinédine Zidane csúnyán lezáruló játékoskarrierje, a szertefoszló aranyálmok valóban a világmindenséget, egyben annak végét jelentették a francia futballrajongóknak.

Aztán az idő lassacskán enyhítette a fájdalmat, begyógyította a sebeket, a tudatszűkült állapot oldódott, és lám, jó egy évtizeddel később Zizou nemcsak négygyermekes, példás családapa, hanem három egymást követő BL-dia­dallal hitelesített edzőklasszis is.

De nemcsak Zidane futballbéli pályafutása, hanem sok minden más mellett a Domenech-éra sem ért véget 2006-ban. Sőt Raymond Domenech még a franciák szemszögéből roppant gyengére sikeredett, egy döntetlen mellett két vereséget hozó 2008-as Európa-bajnokság után is megtarthatta szövetségi kapitányi állását, holott nemcsak a publikum jelentős része óhajtotta a távozását.

VIDEÓ: EB, 2008 – HOLLANDIA–FRANCIAORSZÁG 4–1 (átkattintással)
A legkínosabb francia emlék a 2008-as kontinensbajnokságról… Dirk Kuyt és Robin van Persie gólja után Thierry Henry szépített, de Arjen Robben szinte azonnal válaszolt, és a lefújás előtt Wesley Sneijder is Grégory Coupet kapujába bombázott. Hollandia megalázó verést mért a franciákra, akik néhány nappal később az olaszoktól is kikaptak, és csoportutolsóként estek ki…

A France Football az 1998-as vb-hősöket is csatába hívta, véleményükre alapozva „Nem Domenechre, igen Deschamps-ra” címlappal jelent meg a határozathozatalt megelőző napokban, de végül – szövevényes hatalmi alkuk eredményeként – Domenech újabb két évre bizalmat kapott.

Éppenséggel lehetett érvelni Domenech mellett, hiszen a franciáktól sem idegen a világbajnoki ciklusokban gondolkodás (annak meg, ugye, a felénél tartottak), továbbá ő volt az első kapitányuk, akinek sikerült egymást követő két nagy torna (vb, Eb) selejtezőjéből továbbjuttatnia válogatottját. Sőt a harmadikból is, de a kínlódós, széthúzós két-három évnek súlyos ára volt.

Már a 2010-es vb-t megelőző kvalifikáció is csúnyán alakult: a „kékek” pótselejtezőre kényszerültek, és az írek elleni párharcot eldöntő gól előtt Thierry Henry jól láthatóan kézzel tartotta a labdát benn a pályán, amiért a sajtóban (a franciában is) súlyos támadások érték.

VIDEÓ: HENRY KEZEZÉSE
William Gallas fejese vb-részvételt ért Franciaországnak, a gól előtti kezezés sok-sok kellemetlenséget a gólpasszt adó Thierry Henrynak… A francia támadó elismerte, hogy kézzel ért a labdához, ám ösztönös mozdulatnak nevezte azt, és hosszan sajnálkozott azon, hogy így dőlt el a továbbjutás az írek kárára, akik szerinte rászolgáltak a vb-részvételre. Közleményében Henry a mérkőzés újrajátszására tett javaslatot, szerinte ez lett volna az ügy legsportszerűbb rendezése – de ilyesmire természetesen nem kerülhetett sor.

Aztán napvilágra került Franck Ribéry fiatalkorúval folytatott szexuális kapcsolatának ügye is. Egy szó, mint száz, egy belső konfliktusoktól sújtott, külső támadásoknak kitett, példaképül választható vezérnek híján lévő csapat érkezett meg Dél-Afrikába egy megkopott tekintélyű kapitánnyal.

Szinte törvényszerűen tört ki a botrány. A Mexikó elleni, vesztésre álló csoportmeccs szünetében Nicolas Anelka trágár tirádát zúdított a játékát kritizáló Domenechre; a csatárt nemcsak lecserélték, hanem másnap haza is zavarták a vb-ről – mire a társak sztrájkba léptek, edzés helyett a buszukban ücsörögtek.

VIDEÓ: FRANCIA HÍRADÓS BESZÁMOLÓ A TÖRTÉNTEKRŐL
A felvételek megörökítették a Patrice Evra csapatkapitány és Robert Duverne erőnléti edző közötti szóváltást, amelynek lökdösődésbe torkollását Raymond Domenech szövetségi kapitány akadályozta meg. Domenech később a kamerák előtt felolvasta a játékosok közleményét az edzésmegtagadásról: Evra és társai azt sérelmezték, hogy szerintük Anelkát egyeztetés nélkül, az eset alapos kivizsgálását mellőzve zárták ki a keretből. A játékosok úgy érezték, hogy a szövetség nem képviseli az érdekeiket, és bár a felolvasottak szerint tisztában voltak a szurkolók, különösen az őket példaképnek tekintő gyermekek iránti felelősségükkel, sztrájkjukkal magukra haragították Franciaországot. A stúdióban hüledező szakértő, a korábbi világbajnok Emmanuel Petit alig találta a szavakat a példátlan esetre, és a felvételeken szintén felbukkanó másik legenda, Alain Giresse arcjátéka is egyértelmű.

A totális csőddel felérő vb-szereplést a munkabeszüntetés helyszíne nyomán „A knysnai fiaskó” fejezetcímmel vésték be a francia futballtörténetbe. A franciáknak volt már részük korai vb-búcsúban, nyeretlen kiesésben, sőt afrikai csapattól elszenvedett meglepő vereségben is, de a 2010-es szégyenteljes események mindenen túltettek.

Dúlt keblű politikusok vitáztak bevándorlásról, integrációról, társadalmi szakadékról, forrongott a francia közélet, és bár a téma nem intézhető el egy kézlegyintéssel, továbbá nem szakítható el a labdarúgástól, most maradjunk a konkrét kudarcnál, amelyet Vincent Duluc, a L'Équipe tekintélyes újságírója, a válogatott mindennapjainak jó ismerője frappánsan így indokolt: „Ugyanannyi ostoba és intelligens játékosunk volt korábban is. A különbség, hogy Dél-Afrikában az ostobák kezében volt a hatalom, míg 1998-ban az okosaké volt a döntő szó, például Deschamps-é…”

…és a szintén világbajnok Laurent Blanc-é, aki 2010 nyarán, a hivatalba lépése utáni első keretből az összes dél-afrikai résztvevőt kihagyta, Anelkától kezdve a másik bűnbaknak tekintett Patrice Evra csapatkapitányon át Ribéryig.

Az alapokig kellett leásnia a bordeaux-i sikerei után közkívánatra kinevezett új szövetségi kapitánynak, aki az újjáépítés jegyében úgy döntött: a válogatott összetartásokra rendszeresen meghív egy-egy régi klasszist, hogy a fiatalok saját szemükkel győződjenek meg arról, mekkora felelősséggel jár Zidane-ék nyomába lépni. Elképzelése beválni látszott. Blanc a gyenge kezdés után 23 mérkőzésen át veretlenül tartotta és kijuttatta a „kékeket” a 2012-es Európa-bajnokságra, a negyeddöntő elérésével pedig teljesítette a minimális tervet is.

A szerződéshosszabbítása körüli hercehurca mögött bizalomhiányt érzékelve azonban úgy döntött, nem marad a posztján.

Eljött hát a másik „országos jelölt”, a játékosként Blanc-nál is több sikerben részes, edzőként még gyakorlottabb, nagy tekintélynek örvendő Didier Deschamps ideje.

Visszatekintve egyáltalán nem mellékes, DD-ből hol lett futballista. A Franciaországban a hetvenes évek elején beindított központosított utánpótlásképzésben időről időre eltolódtak a hangsúlyok: volt, amikor – már a kiválasztásnál – a fizikai adottságok kerültek előtérbe, volt, amikor az ügyesség, az új évezred elején pedig, újbóli szakmai igazgatóvá választásakor (2008) Gérard Houllier a csapatjátékra való felkészítéstől, a problémamegoldó képesség fejlesztésétől remélte a választ a kor kihívásaira.

Deschamps nantes-i nevelés, az évtizedeken át a saját útjukat járó „kanárik” mintagyereke – számára a csapatmunka szent.

A Loire torkolatának közelében fekvő nyugat-franciaországi város, Nantes futballklubja 1965 és 2001 között begyűjtött nyolc bajnoki címével holtversenyben harmadik a francia örökranglistán.

E sikerek egy évtizedeken át következetesen alkalmazott játékrendszer gyümölcsei voltak: José Arribas tette le az alapokat, majd Jean-Claude Suaudeau, később Raynald Denoueix tökéletesítette a sok futásra, a csapattagok harmonikus együtt mozgására épülő, technikás, támadó felfogású „nantes-i játékot” (jeu a la nantaise), amely nemcsak a helyiek meggyőződése szerint adott ihletet a Barcelona későbbi tiki-takájához.

VIDEÓ: EGY KIS ÍZELÍTŐ A „NANTES-I JÁTÉKBÓL”
A Beaujoire Stadion hősei közül egy régi fotó erejéig felbukkan Marcel Desailly és Didier Deschamps is, aztán jönnek az 1994–1995-ös bajnokcsapat hősei, a gólkirály Patrice Loko, az egy idénnyel korábban szintén gólkirály Nicolas Ouédec, továbbá a csádi Japhet N'Doram, Reynald Pedros, Jean-Michel Ferri, a későbbi világbajnok Christian Karembeu. Fel-feltűnnek a 2001-es „aranyművesek” is, Éric Carriere, Olivier Monterrubio, Mickaël Landreau, az argentin Nestor Fabbri.

Ahol tehát Deschamps tizenévesen elsajátította a futballtudomány alaptéziseit és kőkemény munkával meg is tanulta alkalmazni azokat – no meg ahol élvonalbeli játékos, csapatkapitány vált belőle –, ott elsősorban csapatban, intelligens csapatemberek kinevelésében gondolkodtak.

Az apró termetű, visszahúzódó baszk fiút eleinte sokat ugratták, bántották az idősebbek, de kortársával, a már iskolás korában is jól megtermett Marcel Desailly-val kötött barátsága átsegítette a nehézségeken. Később együtt nyertek Bajnokok Ligáját a Marseille-jel, és bár Olaszországban más óriásklubok szolgálatában álltak – Deschamps a Juventusszal, Desailly az AC Milannal lett bajnok és BL-győztes –, a válogatott vb- és Eb-aranyáért közösen dolgoztak meg.

A középpályán elsősorban védekezési feladatokat ellátó, a játéktéren mindenkori edzője meghosszabbított karjaként vezénylő Deschamps 103-szoros válogatottként vonult vissza 2001-ben, és azonnal edzőnek állt. Három évvel később BL-döntőbe vezette a Monacót, újabb három év múlva visszaemelte az élvonalból kizárt Juventust a Serie A-ba, majd megint eltelt három év – és bajnokságot nyert másik szeretett klubjával, a Marseille-jel.

Pontosság, megbízhatóság, intelligencia jellemezte mindig is – és kivételes szintetizáló képesség: amit Nantes-ban, majd Aimé Jacquet-tól, Raymond Goethalstól, Marcello Lippitől megtanult, hatékony eleggyé formálódott a keze alatt. A klubsikerek után egy kérdés maradt: Deschamps az a személy-e, aki képes létrehozni a megfelelő hardvert a francia „tehetség­gyárban” előállított szoftver optimális működtetéséhez?

Ma már ismerjük a választ. Deschamps szerint a 2014-es vb-n – amelyre kilátástalan helyzetből,
0–2-es kijevi pótselejtezős vereség után jutottak ki – a végállomást jelentő negyeddöntőnél több valóban nem volt bennük, viszont a 2016-os, hazai rendezésű Eb-t már meg kellett volna nyerniük. Csakhogy túl nagy terhet tettek a játékosok vállára azzal, hogy sulykolták: a portugálok elleni finálé lesz életük mérkőzése.

Ez volt az „ezüstös kudarc” egyik nagy tanulsága a mindent szentesítő 2018-as vb szempontjából.

VIDEÓ: A PORTUGÁL ÉDER GYŐZTES GÓLJA A 2016-OS EB-DÖNTŐBEN (átkattintással)

VIDEÓ: A FRANCIA VÁLOGATOTT GÓLJAI A 2016-OS EB ÉS A VB ELŐTTI FELKÉSZÜLÉS KÖZÖTT

Az oroszországi emlékek frissek: a csapatemberré szelídített Paul Pogba motivációs beszédei, Antoine Griezmann és a villámgyors Kylian Mbappé góljai, a Raphaël Varane, Samuel Umtiti páros védőmunkája, N'Golo Kanté és Blaise Matuidi munkabírása, Benjamin Pavard argentinok elleni bombagólja – és Deschamps sokat emlegetett „szerencséje”. Igen, a vb-aranyéremhez az is kell.

VIDEÓ: A FRANCIÁK 2018-AS VB-SZEREPLÉSE
A film a 2014-ben elveszített vb-negyeddöntő (Németország, 0–1) és a 2016-ban hazai pályán elbukott Eb-döntő (Portugália, 0–1) utáni szomorkodással kezdődik, majd következik az oroszországi diadalút összefoglalója. A nem kevés nehézséget tartogató csoportmérkőzések (Ausztrália, 2–1; Peru, 1–0; Dánia, 0–0), az Argentína elleni, feledhetetlen nyolcaddöntő (4–3), majd Uruguay kiejtése (2–0), a Belgium elleni elődöntős ütközet (1–0), végül a Horvátország elleni finálé (4–2).

De mit sem ér a mázli, ha nem tudsz – szakmai és emberi szempontokat egy­aránt mérlegelve, például a szexvideós bűnügybe keveredő Karim Benzemát feláldozva – úgy összeválogatni egy népes társaságot, hogy az a két hónapos összezártságban is képes legyen megőrizni alkotóerejét, egységességét; és ha nem tudod, hogyan gazdálkodj optimálisan a rendelkezésedre álló erőforrásokkal egy hétmeccses, a legkülönfélébb kihívásokat tartogató menetelés során.

Deschamps e tudás birtokában (is) van. Franciaország másodszor is világbajnok lett, Franz Beckenbauer és Mario Zagallo után Deschamps a harmadik futballista, aki játékosként és szövetségi kapitányként is a dobogó tetejére állhatott. A FIFA-gálán 2018 legjobb edzőjeként köszöntötték. Október 15-én még csak ötvenéves volt.

Nem zárható ki, hogy most véget érő sorozatunkat egyszer majd miatta kell folytatnunk.

Cikkünk a Nemzeti Sport Hosszabbítás mellékletében megjelent sorozat hetedik epizódjának bővített változata.