Ember volt – Szeli Mátyás jegyzete

Ahogy kiléptem a liftből, megrezzent a telefonom.Diego Maradona meghalt.

Mit lehet ilyenkor írni? Kire emlékezzek egyáltalán? A futball történetének egyik legjobb játékosára? A hatalmas szívű, de távolról sem tökéletes emberre? A már életében sokak által istenként tisztelt mitikus, máskor tragikus hősre?

A hatvanévesen elhunyt argentin olyannyira összetett ember volt, hogy személyiségének minden apró szegmensét figyelembe véve lehet csak teljes egészében megérteni őt.

Az is biztos, hogy reményt adott. Jelképe annak, hogy a „legkisebb fiú” egy áram és vezetékes víz nélküli putriból Buenos Airesen, Barcelonán, Sevillán, Nápolyon és az angol válogatotton („Isten keze” meg az a szóló...) át is képes eljutni a világ tetejére, csak labda kell hozzá.

No meg istenáldotta tehetség...

Utóbbi persze csak keveseknek adatik meg, mégis sok honfitársa érezhette úgy, Diego egy közülük. A mostani sztárok közül sokan oly tökéletesre vannak csiszolva, mintha egy ókori görög szobrász keze közül kerültek volna ki, de néha éppoly élettelennek is tűnnek.

Maradona viszont korántsem volt tökéletes. Élete jelentős részében küzdött a démonaival, a függőséggel. A róla kialakult kép alapján a pályán kívül is olyan könnyednek, ösztönösnek és természetesnek tűnt, mint azon belül, és ezt a szó jó és rossz értelmében is értjük. Ha rá gondolok, gyakorta ugrik be Milan Kundera leghíresebb regényének címe, ez a néhány szó talán összefoglalja, mi is nyomaszthatta: A lét elviselhetetlen könnyűsége.

Maradonát talán éppen ez az esendősége tette sokak szemében emberibbé, és még ha ellentmondásosnak is hangzik, de közben még nagyobbá (másoknak meg persze antipatikussá). Ez emelte mindenki fölé, tette néhol szó szerint vallásos áhítat, olyan imádat tárgyává, amellyel – kívülről nézve – nem lehetett könnyű megbirkózni. Nem volt szent, de zseni volt, milliókat nyűgözött le játékával, a pályán egyszerre volt óriás és az esélyekre fittyet hányó, apró termetű fineszes utcagyerek, miközben egy nemzet jelképévé és bármennyire is elcsépelten hangzik, a sportág halhatatlanjává vált.

Diego Armando Maradona, az ember viszont hatvanévesen itt hagyott minket.

Argentína és a futball lelkéből is kitéptek egy darabot.