Európai futballkörkép IV.: minimalisták és partizánok a szomszédban

AUSZTRIA

A többi szomszédos bajnokságéval szemben az osztrák élvonal, a T-Mobile Bundesliga küzdelmei igencsak kiegyensúlyozottak voltak a 2010–2011-es szezonban. Végig többszereplős harc dúlt a bajnoki címért, melynek végén az SK Sturm Graz ünnepelhetett. A fekete-fehérek 1998 és 1999 után harmadszor foglalták el a trónt Ausztriában.

A csapat tagja volt a magyar támadó, Szabics Imre is, akinek olyannyira sikerült kiemelkedőt nyújtania a szezonban, hogy öt év után újfent meghívták a magyar válogatottba. A Sturmba 2010 nyarán hét év után visszatérő, abban először 1999 és 2003 között futballozó Szabics első rangú kettőst alkotott Roman Kienasttal – a szakemberek és a játékosok egybehangzó állítása szerint ők voltak a grazi diadal fő letéteményesei. A 19 gólos Kienast elsősorban a kapu előterében serénykedett, Szabics inkább támadótársa mögött, a második hullámban, számos jó átadással, gólpasszal aládolgozva.

A Sturm sokáig kitartóan üldözte a Riedet, aztán amikor kellett, előzött, majd visszaelőzte a már őt megtámadó, a bajnoki hadjárat vége felé több fordulón át is listavezető Austria Wient. Ennek köszönheti, hogy a második selejtezőkörben kapcsolódhat be a BL 2011–2012-es kiírásába.

A látvány- és élsportba euró- és dollármilliókat ölő Dietrich Mateschitz osztrák patronáltja, a Red Bull Salzburg nem tudta megvédeni 2010-ben nehezen megszerzett bajnoki címét, amelyet ugyanolyan nagy csatában vesztett el. A kudarc okait keresve mindenképpen meg kell említenünk azt, hogy a salzburgiaktól az idény előtt jó néhány labdarúgó távozott, köztük Marc Janko is, aki öt idény alatt több mint 80 gólt ért el a tétmeccseken. A Salzburg a második selejtezőkörben kapcsolódik be az Európa-liga 2011–2012-es kiírásába.

Az „évad legcsalódottabb csapata" címen nyugodtan osztozhat a Salzburggal az Austria Wien, amely szintén nem nyert semmit – a 21 találatos Roland Linz gólkirályi titulusán kívül. A bécsiek az utolsó pillanatig versenyben voltak az aranyéremért, de a 36. körben hazai pályán elbuktak a Salzburggal szemben, ráadásul a Sturm is nyert az Innsbruck ellen. Az Austria a második körben kapcsolódik be az Európa-liga selejtezőjébe.

Az őszi első, de végül csak negyedik helyen végző Ried a kupa megnyerésével (a döntőben 2–0 az Austria Lustenau ellen) mentette meg szezonját. Érdekes, hogy a riediek a tavaszi idényben (4) kevesebbszer kaptak ki, mint a bajnokság első felében (6), a tavasszal mégis kevesebb pontot gyűjtöttek, mint az ősszel (24-et a 34-gyel szemben). A miértre roppant egyszerű a válasz: az SV a bajnokság második félidejében „rákapott" a döntetlenekre, kilencszer vonult le a pályáról egy ponttal...

A valaha szebb napokat látott, az utóbbi húsz esztendőben azonban csak háromszor bajnok Rapid az ötödik helyen végzett a tabellán, vagyis nem tudott jegyet váltani az Európába tartó expresszre. A zöld-fehérek legfőképpen nem a játékukkal, hanem néhány magából kikelő fanatikusuk által hívták fel magukra a figyelmet: azzal, hogy a május 22-ei bécsi derbi 26 percnyi játék után említettek pályára tódulása miatt félbeszakadt.

A hatodik Wacker Innsbruck, a hetedik Wiener Neustadt és a nyolcadik Kapfenberg hozta a kötelezőt: csont nélkül sikerült kiharcolniuk a bennmaradást.

A kilencedik Mattersburg vélhetően előkelőbb helyezésre számított, miután a nagymartoniak az utóbbi években kétszer is kijutottak a nemzetközi porondra, és a 2009–2010-es évadot is még a hatodik pozícióban zárták. A kiesés elkerüléséért vívott harcot legalább simán abszolválták a mostani idényben, 12 pontot verve a sereghajtó LASK-ra.

Revideálva nézetünket, az „évad legcsalódottabb csapata" címet akár odaadhatjuk az utolsó és ezzel az első osztálytól búcsúzó LASK-nak is. A linziek hiába tudták soraikban például a kétszeres osztrák gólkirály, egykori német válogatott Alexander Zicklert – az öreg alig játszott, és csak egy gólig jutott... –, a tavasszal esélyük sem volt a bennmaradásra, pedig a 2009–2010-es idényben és az azt megelőzőben is még a hetedikek voltak, a 2007–2008-asban meg hatodikok. Mielőtt a gárda 2007-ben ismét felkerült az élvonalba, hat esztendeig senyvedett a másodosztályban. Vajon mennyi időt fog most ott tölteni?

HORVÁTORSZÁG

Húszból 13 – impozáns bajnoki mérleg Dinamo módra. Bővebben: a Horvátországban 1992 óta kiosztott 20 első osztályú bajnoki címből az NK Dinamo (2000 februárjáig Croatia) Zagreb 13-at zsebelt be, és csak hetet engedett át vetélytársainak, hatot legnagyobb ellenlábasának, a Hajduknak, egyet meg az NK Zagrebnek. A II. világháború utáni boldogult jugoszláv időkben a legnagyobb horvát riválisok között épp fordított volt a „leosztás": a splitiek (7) gyűjtögették szorgalmasabban a bajnoki aranyakat, nem a zágrábiak (4).

A kocka azonban, mint a bevezetőből kitetszik, alaposan megfordult a horvátok önállósodása óta. A Dinamo főleg az utóbbi időben van hatalmas fölényben: 2010–2011-es bajnoki címe már a hatodik volt egyhuzamban! A szezonban mindössze kétszer alulmaradó (1–2 a Rijeka, 1–2 a kieső Istra 1961 ellen) „kékek" már április 23-án, négy fordulóval a bajnokság vége előtt biztossá tették elsőségüket, s végül 17 pontot vertek a második helyezett Hajdukra.

Vahid Halilhodzic legénységének védelme egészen fantasztikusan működött, csupán 12-szer kapitulált úgy, hogy közben 21-szer gólt sem kapott – 30 bajnokin. Megjegyzendő, a csapat a góllövést sem vitte túlzásba, legeredményesebb játékosa – a brazil Sammir – például csak 10 találatig jutott, s a fővárosi tizenegy tíz alkalommal is egy gólt szerezve kaparintotta meg a három pontot. „Minimálprogram" a javából...

A hátsó „minimalisták" közül az argentin defenzív triót kell elsősorban kiemelnünk: a 22 éves balhátvédet, Luis Ibánezt, a 24 éves védekező középpályást, Adrián Calellót, és a tapasztalt, 33 esztendős védőt, Leandro Cufrét (utóbbi arról híresült el, hogy a 2006-os vb-n piros lapot kapott a tizenegyespárbajba torkolló Németország–Argentína negyeddöntő lefújása után, amiért a kirobbant balhéban megrúgta Per Mertesackert). Összeszokott triumvirátus az övék, mindhárom argentin legalább 2009 óta tagja az együttesnek.

A BL-selejtezőbe besorolást kapó Dinamón kívül a már említett Hajduk, a harmadik helyezett RNK Split és a kupadöntőben a bajnok ellen 2–8-as összesítéssel alulmaradó – amúgy a tabellán 11. – Varazdin indulhat az európai kupákban, utóbbiak természetesen az El-ben.

Az RNK története olyan, mint egy tündérmese. A 99 évvel ezelőtt alapított kis spliti klub 2008-ban a negyedosztályban, 2009-ben a harmadosztályban, újabb egy évre rá pedig a másodosztályban szerzett bajnoki címet, míg 2011-ben – két kivételtől eltekintve csupa hazai vagy boszniai horvát labdarúgóval a soraiban – kivívta a jogot arra, hogy kilépjen a nemzetközi porondra. Oda, ahol annak előtte egyszer sem járt.

ROMÁNIA

A Liga I küzdelmeinek befejezése után tíz nappal a feje tetejére állt a román élvonal tabellája. Az utolsó nem esett ki, a második helyezett igen, továbbá a 14. helyezett is, mindkettő egyenesen a harmadik ligába, kipottyantak még a 15., 16., 17. helyen végzők is, ők normálisan a Liga II-be. Történt mindez azért, mert a Román Labdarúgó-szövetség licencadó bizottsága adósságai miatt nem adott klublicencet az – ezüstérmes – FC Timisoarának és a – 14. helyen záró – Gloria Bistritának.

A módosított tabellán a temesváriak kizárása miatt így az élboly és a középmezőny tagjai (a 13. Pandurii-ig bezárólag) egy helyet előreléptek. A temesváriak BL-kvótáját az eredetileg bronzérmes Vaslui kapta meg, amelynek El-szereplési jogát a hetedik Gaz Metan Medias „örökölte", a három bukaresti nagyágyú, a pályán elért eredmények alapján negyedik Rapid, az ötödik (nem mellesleg kupagyőztes) Steaua és a hatodik Dinamo eleve Európa-kupa-indulónak számított.

A zöldasztal után a zöld gyepen történtekről! A bajnoki cím vitathatatlanul megérdemelten került az Otelul Galati-hoz, amely 47 éves fennállása során első ízben lett az élvonal legjobbja. A csapat a 34 fordulóból 24-et az élen töltött, további hat fordulót zárt dobogósként, és sohasem állt hátrább az ötödik pozíciónál. Mi ez, ha nem egyenletes teljesítmény? A hajrában arra is volt ereje, hogy visszaverje a 26., a 29. és a 30. fordulóban is élre álló Timisoara támadását.

Igaz, hogy az Otelul hat vereséget jegyzőkönyvezett, ami nem mondható kevésnek – főleg a temesváriak két „nullázásával" szemben –, ám 21 győzelme messze kimagaslott a mezőnyből. Hogy akár egy gól elég lehet a sikerhez, azt a galaciak bizonyították ékesen: nem kevesebb mint kilenc meccset nyertek meg 1–0-ra.

Szakvezetőjük a román válogatottsági csúcstartó, egykori 134-szeres válogatott Dorinel Munteanu, aki a bajnoki címmel első jelentős sikerét érte el edzői pályafutása során. Az Otelulnak magyar nemzetiségű játékosa is van, úgy hívják, Borbély Csaba. Az 1980-as születésű támadó 2010 júniusában igazolt a Galati-hoz, s 8 meccsen 1 gólt szerzett a bajnokságban.

SZERBIA

Az FK Partizan sorozatban negyedszer lett bajnok Szerbiában, ezzel 23 első osztályú bajnoki címet számlál már, ami csak kettővel kevesebb, mint az ősi rivális és örökranglista-éllovas Crvena zvezda össztermése. A 2010–2011-es kiírás különpárharca az utolsó előtti fordulóban dőlt el – a fekete-fehéreknek elég volt egy döntetlen is az ünnepléshez.

A Szerb Kupában fináléja nem hozott örökrangadót, a Partizan ugyanis az elődöntőben kiverte a „vörös csillagosokat", így a Vojvodinával került szembe a sorozat utolsó meccsén, amely a 83. percben a belgrádiak 2–1-es vezetésénél félbeszakadt, mivel az újvidékiek a bíró ítéletét vitatva levonultak a pályáról. A Vojvodinát csak a döntő 3–0-s elvesztésével sújtotta a szerb szövetség, azzal nem, hogy elvegye tőle az Európa-kupában való indulás jogát. Az újvidéki alakulaton kívül még a bajnoki táblázaton őt közrefogó két csapat, a második Cz és a negyedik Rad rajtolhat az El következő idényében.

A sereghajtó Csukaricski (a másik kieső az Indjija volt) teljesítménye megér egy külön bekezdést is. A belgrádi egylet nyeretlenül zárt a Jelen Szuperligában, mindössze tízszer talált a kapuba, amivel „kemény" 5 pontot sikerült összekaparnia. A wikipedia szerint egyébként a Csukaricski utánpótlás-nevelő akadémiája az egyik legsikeresebb Szerbiában...

SZLOVÁKIA

A 2010–2011-es évad a nagy visszatérések éve volt Szlovákiában: Filip Sebo ötéves bolyongás után tért vissza hazájába 2010 kora őszén, s ha már így tett, az idény végén gólkirállyá koronáztatta magát (csakúgy, mint 2005-ben az Artmedia játékosaként), s nem elhanyagolható módon bajnoki címhez segítette az SK Slovan Bratislavát – amely 2009 után újfent első lett a Corgon ligában. A pozsonyiak a 2000-es évek csapatát, az új évezred első tíz évében öt bajnoki címet szerző MSK Zilinát taszították le a trónról, a zsolnaiak ráadásul a kupadöntőt is elveszítették a Slovannal szemben (3–3 után tizenegyesekkel).

Nagy visszatérés volt az is, ahogyan a Slovan visszajött a „meccsbe", a bajnoki címért zajló ütközetbe, a Zilina ugyanis már 12 ponttal vezetett az őszi idényt követően, de mégsem tudta megtartani az első helyét. „Csodát tettünk, kisebbfajta csodát" – foglalta össze Karel Jarolím, a Slovan mestere tömören a 2010–2011-es évadot, amelyben a pozsonyi kék-fehérek mindössze két pontot hullajtottak el a tavasszal.

A bajnoki címet végül hétpontos előnnyel megszerző fővárosi együttesben három magyar nemzetiségű labdarúgó tűnt fel. Szarka Ákos, aki 2011-ben mutatkozott be a szlovák U21-es válogatottban, hat bajnokin jutott szóhoz, gólt nem szerzett. A csatár néhány éve még egy Dunaszerdahelyhez közeli kisközség, Kisudvarnok ifjúsági csapatával írt történelmet, óriási fölénnyel hódítva el vele a dunaszerdahelyi járás ifibajnoki címét. Ugyancsak csallóközi, dunaszerdahelyi születésű a szezon előtt a Petrzalkából érkező középpályás, Kiss Filip, aki 29 mérkőzésen hatszor volt eredményes; ő is U21-es válogatott. Csak fél idény erejéig szerepelt a Slovanban a hátvédsor oszlopának számító, Magyarországon is ismert védő, a dél-afrikai vb-t megjáró Saláta Kornél. A felvidékiGaramkövesdenszületett futballista 2011 januárjában hagyta el Pozsonyt, és az orosz FK Rosztovot választotta új kenyéradójának.

A bajnokság meglepetéscsapata a második helyen befutó FK Senica volt. A szeniceiek két évvel ezelőtt még a negyedosztályban szerepeltek, ám 2009 nyarán egyesültek az Inter Bratislavával, és azóta élvonalbeliek. Úgy fest, Stanislav Griga megtalálta a módját, hogyan kell kettőből egy (jó) csapatot összerakni. Negatív meglepetésként a téli szünetben még első Zilina visszaesését említhetjük – a zsolnaiak 14 ponttal maradtak le a Slovantól, és a harmadik helyen fejezték be a pontvadászatot.

Az európai kupaindulók: Slovan (BL, 2. selejtezőkör), Senica (El, 3. selejtezőkör), Zilina (El, 2. sk), Spartak Trnava (El, 1. sk). Kiesett a Dubnica, feljutott a Trencín.

SZLOVÉNIA

A kis alpesi országban visszafoglalta a trónt az NK Maribor, amely egy éve a második helyen végzett címvédőként. Könnyen lehet, ez lesz a klub második aranykorszaka – az első 1996 és 2003 közé esett, amikor egyhuzamban hétszer nyertek bajnokságot a mariboriak. A bajnoki ezüstérmes Domzale a kupában talált magának vigaszt: a fináléban 4–3-ra legyőzte az újdonsült ligaelsőt. A második selejtezőkörben bekapcsolódó domzaleiek mellett még két együttes indulhat az Európa-ligában, de mind a tabella harmadik helyén végző Kopernek, mind a negyedik Olimpijának már az első selejtezőkörben startvonalra kell állnia.

UKRAJNA

Mintha nem is létezne más csapat Ukrajnában, csak ez a kettő: a Sahtar és a Dinamo – vagy a Dinamo és a Sahtar. Most éppen az előbbi sorrend alakult ki a Premjer-ligában, az idén 75 éves donecki Sahtar végzett az élen, mögötte a kijevi Dinamo ért célba. A bányászok 2001–2002, 2004–2005, 2005–2006, 2007–2008 és 2009–2010 után ünnepelhettek ismét – ez volt a hatodik ukrán bajnoki címük (a Dinamónak 13 van ebből, és ezenkívül egy van még a Tavrija Szimferopolnak; a második helyek tekintetében a Sahtar 10–7-re vezet a Dinamo ellen). Persze nincs mit csodálkoznunk a két egylet honi dominanciáján, elvégre a Sahtar (Rinat Ahmetov) és a Dinamo (Igor Szurkisz) élén is tehetős, befolyásos üzletember áll már évek óta.

Tulajdonképpen már a 8. forduló után végeredményt lehetett volna hirdetni a Premjer-ligában – az első két helyen legalábbis –, attól kezdve ugyanis a Sahtar és a Dinamo el sem mozdult a megszerzett pozíciójából. Sőt a doneckiek már két fordulóval korábban átvették a vezetést a tabellán, addig a Vorszkla (1. forduló) és a Dnipro (2–5.) állt az élen. Vagyis a Dinamo Kijev egy pillanatig sem vezette a 16 tagú mezőnyt!

Amelytől a PFK Szevasztopol és a Metalurh Zaporizzsja vett érzékeny búcsút az idény végén, a helyükre pedig csak az Alekszandrija érkezett egyelőre. A két BL-helyen túl négy El-es kvóta jár az ukránoknak a 2011–2012-es szezonra, ezeken a 3–6. helyezett csapatok osztoznak: a Metaliszt, a Dnipro, a Karpati és a Vorszkla. A hatodik poltavaiak azért vihették el a negyedik Európa-ligás kvótát, mert az Ukrán Kupa fináléjába a két BL-induló, a Sahtar és a Dinamo jutott be – a Doneck ez a sorozatot is megnyerte (2–0).

Egy mondat a 10. helyen végző Obolonyról: a csont nélkül bent maradó kijeviek a lehetséges 12 pontból tízet zsebeltek be a Sahtar és a Dinamo ellenében, és első csapatként nyertek a 2009 szeptemberében átadott ultramodern donecki Donbasz-Arenában!