Finn bunda magyar szállal: „Könnyebb a bűnözés, amikor senki sem figyel”

Jelenleg az oului börtön lakója egy 45 éves szingapúri üzletember, Wilson Raj Perumal, a délkelet-ázsiai fogadási maffia finn érdekeltségeit kézben tartó vezető. Perumal elsősorban a finn labdarúgóéletből kitiltott Tampere Uniteden és a RoPS Roveniemi afrikai légiósain keresztül manipulált, de Mariehamn- és Oulu-játékosokat is megvesztegetett.

Perumal több szálat is a kezében tartott a finn ligában: egyrészt a RoPS afrikai labdarúgóit „vette célba”, akik könnyű célpontnak számítottak, egy cégen keresztül „megmentette” a licencmegvonástól fenyegetett, pocsék anyagi helyzetű Tampere Unitedet pénzmosás és manipuláció szándékával, ráadásul további csapatokban is voltak beépített játékosai. A nyomozati anyagban finn gyanúsított labdarúgó nevét nem találjuk – Perumal és megbízói külön bundarendszert építettek ki a Veikkausliigán belül.

A rovaniemi RoPS sem a helyi viszonyokat ismerő légiósok, sem a jobb finn játékosok körében nem népszerű – ugyan ott van a Télapó, a megélhetés drága, a költségek magasak és a tél nehezen kibírható –, így a klub rendszeresen afrikai légiósokat szerződtetett. Ők megfizethetők voltak a RoPS számára, kifejezetten alacsony fizetésért írtak alá, hogy aztán kiderüljön: abból a pénzből (nettó 500-1200 euró, ez a finn futballisták keresete alatt van jóval) még a megélhetés sem könnyű. A játékosok ráadásul a klub tulajdonában levő épületben, együtt laktak, szoros közösségben, ez pedig alaposan megkönnyítette a csalók dolgát.

Perumal ezeket – a Helsingin Sanomat kifejezésével élve „egyre kiábrándultabb és egyre pénzéhesebb” – játékosokat kereste meg, akik a pályán és azon kívül is azonos klikket alkottak. 2008 és 2011 között a RoPS mérkőzései közül huszonnyolcat (!) bizonyíthatóan manipuláltak – a fogadási maffia nyilván nem az eredményekre, hanem más eseményekre utazott. Egy bírósági jegyzőkönyvből vett vallomásból idézünk.

„A RoPS játékosait felkereső férfi azt javasolta, hogy a csapat szerezzen annyi gólt, amennyit akar és tud, viszont az ellenfélnek egyszer be kellett találnia a 75. és a 90. perc között.”

A bundával megkeresett készpénzt általában titkos találkozókon – például előre leszervezett horgászkirándulásokon – adták át. A labdarúgóknak juttatott összegek eurótízezrekre, a fogadási szindikátus nyeresége milliókra rúg – még ha nem is jött be minden fogadás, vagy a játékosok nem is minden esetben voltak partnerek. Ez persze nem veszélytelen játék.

„Musonda [Cristopher Musonda, a RoPS csatára – a szerk.] azt vallotta, hogy egy Simon néven bemutatkozó férfi megfenyegette: őt és családját is megölik, ha nem cselekszik az utasítások szerint” – olvasható a bírósági feljegyzésekben. A teljes nyomozati anyag 1136 lapra rúg, és várhatóan újabbak is kerülnek bele…

Perumal „mellesleg” más kontinenseken is dolgozott – ő volt a hírhedt togói kamuválogatott és Bahrein meccse mögött, ő tologatta a bábukat a válogatott találkozók sorát elcsaló zimbabwei nemzeti csapat esetében –, Finnországban pedig másik klubot is talált magának, a Tampere Unitedet.

A TamU 2010-ben súlyos anyagi gondokkal küszködött, és minden szalmaszálat igyekezett megragadni, lévén veszélyben forgott az élvonalbeli indulást biztosító klublicenc. Végül elfogadták a szingapúri Exclusive Sports Ltd. ajánlatát, amelyet Wilson Raj Perumal képviselt. A befektető 300 ezer eurót fizetett és szabad kezet kért a játékospolitikában – mint kiderült a nyomozás során, pénzmosásra használta a tamperei klubot. Nyilván a TamU meccsein is manipulált eredmények születtek volna, ha a szingapúri „megmentő” nem bukik be a rendőrséghez.

Perumal végül érdekes körülmények között került rács mögé: bejelentés érkezett a rendőrséghez, hogy hamis útlevéllel lépte át a határt – elképzelhető, hogy egy rivális csoport „nyomta fel”. A rendőrség némi bizonytalankodás után elkapta Perumalt, aki egy szökési kísérletet követően beszélt. A RoPS légiósait begyűjtötték (többüket az edzőpályáról), házkutatásokat tartottak, számítógépeket, mobiltelefonokat foglaltak le.

A klub igazgatója lemondott, a Finn Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága közölte a csapattal: vagy kirúgja az összes légióst, vagy kizárják. A RoPS megszabadult a labdarúgóktól (hét zambiai és két grúz futballistáról van szó), akik ezentúl a bíróságon pattogtathatják a labdát – kilencüket ítélték felfüggesztett börtönre. A rovaniemi kiscsapat nagyon meggyengült keretével kiesett a Veikkausliigából. A fogadási szindikátus által átvett Tampere Unitedet kizárták a helyi futballéletből, az ügybe belekeveredő Oulu nem kapott (hivatalosan rossz anyagi helyzete miatt) klublicencet. Perumal kétéves börtönbüntetését tölti, de még nem zárták le az összes nyomozást.

És hogy miért éppen Finnország? Antti J. Peltonen, a Helsingin Sanomat újságírója a következő hat okot szedte össze:

• alacsony meccslátogatottság
• alacsony (és sokszor „szürke” bevételi forrásokat is kihasználó) játékosfizetések
• alacsony médiamegjelenés
• rossz anyagi helyzetben levő klubok
• a labdarúgóélet nem megfelelő jogi szabályzata
• nyári labdarúgóidény (amikor a legtöbb európai bajnokságban szünet van)

„Könnyebb a bűnözés, mikor senki sem figyel” – írta Peltonen. Néhány pontja mintha Magyarországra is állna...

KÜLÖNÖS LÉGIÓSOK, H. GÁBOR A SZINDIKÁTUS CSAPATÁNÁL

Egy érdekes sztori a Tampere háza tájáról: 2011 elején az igazgatótanács vezetőjét a Scandic Hotelbe hívták, ahol bemutatták neki a szingapúri befektető által hozott új légiósjelölteket – köztük az előzetesben ülő H. Gábort, aki aztán próbajátékosként ott volt egy Ligakupa-mérkőzésen (RoPS–Tampere 1–1), amelyet gyanúsnak talált a finn Nemzeti Nyomozó Ügyészség… A gólszerzők? A TamU részéről H. Gábor, illetve a RoPS-ból a fogadási botrányba belekeveredő és elítélt Nchimunya Mweetwa. Jarkko Wiss vezetőedző egyébként a szállodai egyeztetés előtt nem is tudott arról, hogy jön hívatlanul egy rakás légiós.

A letartóztatott Perumal telefonjának híváslistájában két magyar kontakt is szerepelt: az egyik Zoli néven, a másik Leach becenéven. Benne van a pakliban, hogy K. Zoltánról és a „Lecsó" becenevű L. Mátyásról van szó – bár ez egyelőre nem bizonyított. Perumal egyik „futára” – egy, a húszas éveiben járó malajziai férfi – Hondurasban futott bele a rendőrség „ölelő karjaiba” egy guatemalai kapussal együtt. Ugyanez a malajziai férfi járt közvetlenül Perumal letartóztatása előtt Finnországban, társaságában három magyar és egy vietnami volt.

Véletlenek ebben az ügyben alighanem tényleg nincsenek.