Keleti Fekete Könyv: bunda, fenyegetés pisztollyal, csúszó fizetések

A Fekete Könyv megállapításai szerint Magyarországon a fizetési gondok jelentik a legfőbb gondot a profi futballisták számára. A megkérdezett labdarúgók huszonkét százaléka számolt be csúszó fizetésekről, tizenkét százalékuk arról, hogy egy éve, majd' három százalékuk pedig több mint egy éve nem kapott pénzt. Az alapfizetéseket (még ha csúszásokkal is) ugyan többnyire folyósítják, de a prémiumokkal kapcsolatos késésekről a játékosok hatvannégy százaléka számolt be, a labdarúgók közel harmada pedig a vizsgált időszakban rendes szerződés nélkül volt klubjánál...

Szintén súlyos problémát jelent a szervezet szerint az egyedül edzés, amelyet a klubok rendszeresen fegyelmezési céllal „vetnek be″ az új szerződést aláírni nem kívánó játékosokkal szemben. A FIFPro panaszolja, hogy több klub megtiltotta a játékosoknak a kérdőív kitöltését, és a futballisták (főleg a légiósok) jó részét nem érdekelte a felmérés – végül az érdekvédelmi szervezet a csapatkapitányok segítségét kérte.

A magyarországi játékosok négy százaléka számolt be arról, hogy erőszak érte a szurkolók, az edzői stáb, vagy mások részéről. A fogadási csalás és bundázás témáját alighanem kerülgették a játékosok, ugyanis mindössze heten jelezték a szakszervezetnek, hogy megkeresték őket, és tizenhárman mondták azt, hogy van tudomásuk bundameccsekről – igaz, egy játékos példákat is tudott említeni...

A FIFPro készítette jelentés előszavában külön kiemelést kap a debreceni játékosok esete – mint ismeretes, Mészáros Norbertet és Vukasin Polekszicset felfüggesztette az UEFA, azzal megvádolva őket, hogy nem jelentettek egy fogadási csalásra vonatkozó megkeresést. A FIFPro megjegyzi: ez az ügy a példa arra, hogy milyen sebezhetőek is a labdarúgók, hiszen még bűnösségük bebizonyosodása előtt elítélhetik őket. Ugyanakkor az érdekvédelmi szervezet úgy véli, a kutatások alapján bebizonyosodott, hogy a kelet-európai futballistákra „nagy nyomás nehezedik” szervezett bűnözői csoportok részéről.

A felmérés szerint a magyar labdarúgás még a kevésbé problémások közé tartozik Kelet- és Délkelet-Európában, hogy mást ne mondjunk, a montenegrói futballisták kevesebb mint tizede kapja meg időben a fizetését. Azért az elhallgatás is jelentős lehet a játékosok körében, mert a szerbek és az oroszok például nem számolnak be szurkolói erőszakról... A felmérés tanúsága szerint a fogadási maffia „utazik” a nehéz anyagi helyzetű klubok játékosaira: a megkeresett labdarúgók 55 százaléka egyben arról is beszámolt, hogy fizetése késik. A dokumentum egy példát is hoz: a horvát Mario Cizmek egyéni vállalkozóként játszott, klubja, a Croatia Sesvete pedig több mint egy éven keresztül nem fizette ki. Cizmek ekkor kapott megkeresést a fogadási maffia részéről – és kifizetetlen számlái miatt igent is mondott.

„A motivációnkat és a lelkesedésünket már rég elveszítettük, de a számláinkat fizetni kellett. A fogadási maffia egyik tagja egy helyi szövetség jól ismert instruktora volt. Mindig velünk lógott, és lassan a bizalmunkba férkőzött. Átigazolási segítséget ígért nekünk, szinte megváltónak tűnt. A Zadar elleni meccsel kezdődött. Nem akartam elhinni, hogy tényleg kimegyek a pályára, és azért játszok, hogy elveszítsem a meccset. Sportolóként sosem voltam ilyen mélyen, de már nem volt visszaút. Úgy éreztem, mindenki engem figyel. Először csak egy meccsről volt szó, de aztán jött a többi: bunda volt a Slaven Belupo, a Varteks, az NK Zagreb és a Cibalija elleni találkozó is. A maffia képviselője egyre többet követelt. Ürességet éreztem... Most már egy év eltelt a letartóztatásom óta. Nincs munkám, nincsenek barátaim, és elvesztettem azt, amit a legjobban szerettem: a futballt. Mindent elvesztettem. Átkozott törvényen kívülivé váltam, óriási hibát követtem el, és már megbántam. A családom megélhetéséért tettem. Nem próbálom mentegetni a tettemet, és nagyon bánom, hogy csapdába estem, a szabadulás pedig nagyon fájdalmas. (...) Másfelől a szervezők megúszták, megvesztegetéssel megvásárolták a szabadságukat, és megint a pályák körül szimatolnak” – idézi a játékost a FIFPro-dokumentum.

A szerb Boban Dmitrovics is bepillantást engedett a fogadási maffia tevékenységébe.

„A szponzorunk, Kosztics úr, és a sportigazgató Ilics úr egy étteremben próbáltak meggyőzni, hogy menjek bele a bundázásba, mivel hatalmas nyomás alatt vannak. Azt feleltem, hogy én aztán az égvilágon semmiféle nyomás alatt nem vagyok, ők pedig mondják el az egész csapatnak, hogy bundameccs jön – már ha össze tudják szedni a bátorságukat. Több meccs eredményéről a két klub előre megállapodott, és a meccs előtt a játékosok utasításokat kaptak. Ha nem engedelmeskedtek, a karrierjük veszélybe került. A bírók tudtak az egészről, és belenyúltak a meccsekbe, ha azok nem a terveknek megfelelően alakultak. Néhány éve megnyertünk egy meccset, amelyet el kellett volna veszítenünk, és a másik csapat játékosai erőszakkal akarták rendezni a számlát, erről videofelvétel is készült” – mondta a Borac Csacsak egykori játékosa. A veterán labdarúgó szerint mind a klasszikus bunda, mind a fogadási csalás gyakori Szerbiában.

„Szerbia szegény ország, és nagyon könnyű pénzszerzési lehetőség a bunda. A szövetség nem akarja kivizsgálni az ügyeket, mert valószínűleg maga is benne van – tudomásom van olyan esetekről, amikor írásban, előre értesítették a lefixált meccsekről a szövetséget” – mondta az interjú során.