Kizárás F1-ből, BL-ből, foci-vb-ről? Elvehetik-e Putyin „játékait?”

VAN ESÉLY SZANKCIÓKRA?

A különböző sportágakra, kiváltképp a labdarúgásra már eddig is kihatott az ukrajnai fegyveres válság, hiszen a kelet-ukrajnai csapatok a saját otthonuktól távol kénytelenek játszani, a Sahtar Doneck stadionját pedig nemrég tüzérségi találatok érték. A Financial Timesban megjelentek szerint azonban még ennél is sokkal súlyosabb csapások érhetnék a sportot, ha az Európai Uniónak ezen a területen is sikerülne korlátozásokat foganatosítania Oroszországgal szemben.

„A jelenlegi állapotokat ismerve meglepődnék bármilyen szankción. Most még nem gondolom, hogy reális esély van ilyesfajta szankciókra, bojkottra. Ilyenre a hidegháborús időszakban volt példa, illetve utoljára 1992-ben a délszláv háború idején, amikor Jugoszláviát kizárták az Európa-bajnokságról, amelyet a helyén induló Dánia nyert meg. Azóta a sport, a labdarúgás üzleti értéke megnőtt, az efféle intézkedések pedig ártanának az üzletnek” – ismertette álláspontját az általunk megkérdezett szakértő.

A téma azonban, túl azon, hogy mekkora esély van a szankciókra, más szempontból is érdekes lehet. Példát szolgáltathatna arra, hogy mekkora nyomást tud gyakorolni az Európai Unió a legerősebb nemzetközi sportági szövetségekre.

„A FIFA-nak, az UEFA-nak vagy a Formula–1-es versenyeket szervező FIA-nak semmilyen felettese nincs. Jogi úton nem lehet rábírni őket semmilyen büntetés kiszabására, csak ajánlást lehet megfogalmazni. A nyomás pedig fokozható, ha minél több ország csatlakozik a kezdeményezéshez – beszélt a politikai nyomásgyakorlás lehetséges eszközéről Szabados Gábor. – Alapvető különbséget kell azonban tennünk az Oroszország által rendezett események, amilyen például a 2018-as futball-világbajnokság és azon események között, amelyeken Oroszország, illetve az orosz csapatok csak résztvevőként játszanak szerepet. Csapatok kizárására már láthattunk példákat, de arra még nem, hogy valakitől például elveszik a foci-vb rendezését (1986-ban utólag változott ugyan a rendező, de Kolumbia előzőleg visszalépett, nem elvették a rendezést). A Financial Timesban felsorolt lehetséges intézkedések közül egyébként reálisan talán még az F1-es futam törlését tudnám elképzelni, már csak azért is, mert Szocsi, ahol a versenyt rendezik, nincs olyan messze Kelet-Ukrajnától. Ilyen a közelmúltban Bahreinben is előfordult."

AZ ÜZLET MINDENEKFELETT?

A sportközgazdász szerint alapvetően két érvrendszer áll szemben egymással. A coubertini, „a sportot tartsuk távol a napi politikától, azon felülemelkedve a békét kell szimbolizálnia” eszme és az elv, mely szerint a sport területén lehet a leglátványosabb, és talán legfájóbb büntetéseket kiszabni. Kérdés persze, hogy kinek mi az érdeke?

„Akármennyire is igyekeznek távol tartani a politikát a nemzetközi szövetségek a sporttól, teljesen nem tudják függetleníteni tőle. Hiszen például az Eb- vagy vb-selejtező sorsolásakor már most is kikötik, hogy Azerbajdzsán Örményországgal, Oroszország pedig Grúziával nem kerülhet egy csoportba politikai konfliktus miatt, ahogy fennhatósági vita miatt Spanyolország és Gibraltár sem. A büntetések elleni igazi, gyakorlati érv a sportban rejlő gazdasági potenciál. A futballban például az elmúlt években nagyon sokat erősödtek az orosz csapatok, Dzsudzsák Balázs együttese, a Dinamo Moszkva, vagy említhetjük a többi klubot is, amely számos neves külföldi játékost foglalkoztat. A transzferérték alapján például már a topligák közé sorolható az orosz bajnokság, szakmailag pedig közvetlenül utánuk következik. Ezért például a kupákból való kizárás beláthatatlan folyamatokat, népvándorlást indíthatna el, sztárjátékosok sora távozna. Nem beszélve arról, hogy olyan neves szponzorok állnak a labdarúgás vagy éppen a labdarúgó-világbajnokság mögött, mint például a Coca-Cola, a McDonalds, az Adidas, melyek számára Oroszország egy hatalmas piac és bármilyen korlátozás ellentétes az érdekeikkel” – véli a szakértő.

PUTYIN A KULCSFIGURA?

A nyomásgyakorláshoz mint politikai eszközhöz visszakanyarodva lehet érdekes kérdés, hogy a politikai körökben is tekintélynek örvendő sportági vezetők, amilyen a FIFA élén álló svájci Joseph Blatter és az UEFA-t irányító francia Michel Platini, vajon hogyan állná a sarat egy Európai Unió irányából érkező jelentős offenzívával szemben. Illetve nem beszéltünk még a nagy sportbarát hírében álló orosz elnök, Vlagyimir Putyin szerepéről sem.

„A szövetségek esetében nem Blatter vagy Platini személye az érdekes, hanem a labdarúgás piaca. 1992 óta olyan jelentős fejlődésen ment keresztül a FIFA és az UEFA, előbbi a világbajnokság, utóbbi az Európa-bajnokság fejlesztésének és a Bajnokok Ligájának köszönhetően, hogy sokkal jobb az alkupozíciójuk, mint például a délszláv háború idején volt. Putyin azonban ennek az egész kérdéskörnek, ahogy magának az ukrán válságnak is az egyik kulcsfigurája. Oroszország egy tekintélyelvű állam, Putyin pedig minden területen irányítani szeretne. Óriási a meggyőző ereje. Nem véletlenül mondják sokan a 2018-as torna kapcsán is, hogy »Putyin elkérte a vb-t a FIFA-tól és Putyin meg is kapta.« Vagyis nemcsak az Európai Unió, hanem ő is képes nyomást gyakorolni a döntéshozókra. Oroszországgal például mindig jóval megengedőbbek a sportági szakszövetségek is, mint más országokkal szemben” – vázolta az egyes vezetők szerepét Szabados.

A sportközgazdász összegzésében még egyszer azt hangsúlyozta, hogy a felsoroltak miatt is az Európai Unió részéről eddig még nem látott nyomásgyakorlásra lenne szükség a sport terén ahhoz, hogy Oroszország számára igazán fájó intézkedések életbe léphessenek.