NS-exkluzív: Szerhij Rebrov büszke a hazájára, és bízik az ukrán katonákban

– A múlt héten jelentette be, hogy távozik az emírségekbeli al-Ain együttesétől. Mondhatjuk, hogy amolyan álommunka önnek az ukrán válogatott irányítása?
– Azért az túlzás lenne! – vágta rá a tőle megszokott határozottsággal Szerhij Rebrov, aki 2018 augusztusa és 2021 májusa között 161 meccsen ült az FTC kispadján, sorozatban három bajnoki címet nyert, 2019-ben az Európa-liga főtábláján szerepelt a csapattal, majd 2020-ban – 25 év szünet után újra – a Ferencváros bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, és a Barcelona, a Juventus, valamint a Dinamo Kijev mögött negyedikként végzett. – Korábban is volt már róla szó, hogy ukrán szövetségi kapitány lehetek, most érkezett el az ideje. Eddig szerződés kötött az arab országba, ami most járt le. De szó sincs arról, hogy egész életemben erre készültem. Mindig az aktuális csapataimra koncentráltam, ha a Fradinál voltam, a Fradira, ha az al-Ainnál, akkor rá. Aki ismer, pontosan tudja, a munkában nem ismerek tréfát.

– Mit érez? Büszkeséget? Örömöt?
– Büszkeséget. Bármelyik ukrán edző örömmel vállalná el a válogatott irányítását, óriási kihívás nekem is. Ráadásul büszke ukrán vagyok, mindig, mindenhol felemelt fejjel mondom, Ukrajna a szülőhazám. Nem is kérdés, a válogatott kispadján is a legjobbamat próbálom nyújtani, a legtöbbet kihozni a nemzeti csapatból.

– Hétfőn Németország ellen, idegenben mutatkozik be a kispadon. Várja a pillanatot?
– Csütörtök óta Németországban vagyunk, most is itt ülök a szállodai szobámban. Kalandos úton jutottunk el Brémáig, az utazásnak alapvetően két és fél órának kellene lennie, a háborús konfliktus miatt ez most több mint huszonnégy óra volt.

– Busszal szelték át Európát?
– Kijevben vonatra szálltunk, átutaztunk a lengyel határ túloldalán lévő városba. Onnan busszal jutottunk el Varsóba, Varsóból pedig repülővel Németországba, ahol ismét buszra szálltunk, azzal mentünk a hotelig. Hosszú, fárasztó utazáson vagyunk túl, de ehhez sajnos hozzá kell szoknunk. Az Európa-bajnoki selejtező idején is állandóan úton leszünk. Jövő héten pénteken Észak-Macedóniában lépünk pályára, a rá következő hétfőn pedig Máltát fogadjuk – a szlovákiai Nagyszombatban...

– Egyértelmű cél a kijutás az Európa-bajnokságra?
– Kőkemény csoport a miénk. Az említett két együttesen kívül Olaszország és Anglia a riválisunk, és mivel a hazai mérkőzéseinket nem játszhatjuk Ukrajnában, még nehezebb a feladatunk.

– A családjával hazaköltözik Kijevbe?
– Igen. Hosszú évek után térünk vissza. Szeretjük Kijevet, jó lesz újra otthon lenni, hiányzik a város. Örülök, hogy a feleségem is úgy döntött, a kialakult helyzet ellenére hajlandó hazaköltözni.

– Nem tart a háborús helyzettől?
– Most erre mit mondjak? Bízunk a legjobbakban. Nem mondom, hogy minden a legnagyobb rendben van Kijevben, de azt sem, hogy szörnyűek lennének a hétköznapok, a körülmények. Hazaköltözünk, és reméljük, biztonságban leszünk. Büszke vagyok a hazámra, és bízom az összes, Ukrajnáért harcoló katonában!

– Két korábbi ferencvárosi játékosa, Olekszandr Zubkov és Ihor Haratin is volt kerettag elődeinél. Számít mindkettőjükre?
– Olekszandr Zubkov itt van velünk a keretben. De Ihor Haratint is jól ismerem, tudom, mire képes. Nyitva áll az ajtó előtte is.

– Mit szól a Ferencváros újabb bajnoki címéhez?
– Figyelemmel követtem a csapat eredményeit, ha volt rá lehetőségem, megnéztem a mérkőzések összefoglalóját. Nem volt kérdés, hogy az idén is a Fradi lesz a bajnok. Ismerem a klub filozófiáját, tisztában vagyok vele, mekkora potenciál van az egyesületben, a ferencvárosi szurkolók pedig lenyűgözőek. Ami sokkal inkább meglepett, az a Fehérvár szereplése volt. Mi történt vele?

– Hosszú folyamat eredménye volt a gyenge szereplés...
– Érthetetlen. Hogyan juthatott el odáig egy ilyen klub, hogy a végén örülnie kellett a bennmaradásnak...?

– Edzői karrierje egyik legfontosabb állomáshelyéhez ért. Mivel lenne elégedett? Ha kijutnának az Eb-re és a világbajnokságra is?
– Nem szokásom ígérgetni. Ha emlékszik, annak idején a Ferencvárosnál sem ígértem soha, hogy bajnokok leszünk, vagy hogy biztosan bejutunk valamelyik európai kupasorozat csoportkörébe. Akkor is csupán annyit mondtam: harcolunk, mindent kiadunk magunkból, és sohasem adjuk fel! Ez az ukrán válogatottnál is így lesz. Új fejezet kezdődött az életemben.