Top 10: a tíz legdrágább Ligue 1-et elhagyó csillag(ocska)

9-10. Michel Bastos és Jaszine Brahimi

Listánkat nyissuk a Michel Bastos, Jaszine Brahimi kettőssel, akikért egyaránt négy-négymillió eurót fizettek. Előbbi az ismertebb, lévén sokszoros brazil válogatott a bal oldali mindenes, egykoron Roberto Carlos méltó utódaként tartották számon, de a nagy átigazolási hercehurcák közben egyre rosszabbul futballozott. Legutóbb a Schalkének adták kölcsön a már harmincesztendős, mindig mosolygó, 2009-ben még 18 millióért vett játékost, majd hogy utoljára egy kis pénzt csináljanak még belőle (a németek potom egymillióért kapták meg), eladták az al-Ainnak. Egyébként a gelsenkircheniek is vihették volna ugyanennyiért, volt ilyen opciójuk, de nem tudtak élni a lehetőséggel, mert nem jutottak egyezségre a játékossal – kicsit talán meglepő módon, mert Bastos tavasszal 14 bajnokin azért lőtt négy gólt és adott két gólpasszt. Azért Bastost – aki szíve szerint maradt volna Lyonban, de anyagi okok miatt erre nem volt lehetősége – nem kell túlzottan sajnálnunk, maradjunk annyiban, nem kell majd a csekkek befizetésével sakkoznia a hó elején az Emirátusokban.

Ismeretlenebb a 2010-es világbajnoki résztvevőnél az algériai támadó középpályás, Brahimi, akiért négymilliót fizetett a Granada a Stade Rennes-nek. Az egykori sokszoros francia utánpótlás-válogatott apróságnak a Ligue 1-ben az igazi nagy áttörés nem jött össze, ezért is került tavaly kölcsönbe a Granadához, 300 ezer euróért. Itt 6.79-es átlagot ért el a cselkirály, a bajnokság végére jó formába lendült, ezért végleg megvette őt az élvonalbeli kiscsapat.

7-8. Ibrahima Touré és Chris Mavinga

Ibrahima Touré az elmúlt idényben a másodosztályú AS Monaco vezéregyénisége volt, de a most 27 éves szenegáli ék hiába szerzett roppant fontos gólokat, mindösszesen 21-et (sőt, már tavalyelőtt is házi gólkirály volt), Falcaóék érkezése után messze került a kezdőcsapattól. A felkészülés során kifakadt mellőzése miatt, mondván, az jogos, hogy Falcao miatt megváltoztak az erőviszonyok a csatársorban, de hogy mögötte se jusson hely neki, az „sokkoló". Nos, monacói vezetői a várható sokkterápiát választották – eladták őt, a dubai al-Naszr együttesének, mégpedig ötmillióért, de a vételár állítólag meg is duplázódhat bizonyos feltételek teljesülése esetén. Touré, ha csöbörből vödörbe nem is esett, de Hercegségből Emirátusokba mindenképpen.

Szintén ennyiért kelt el Chris Mavinga is: a 22 éves, sokszoros U-válogatott balhátvédet a tatár Rubin Kazany vette meg, és 2017-ig szerződtette. Kazanyban egy honfitársa, sőt, jó cimborája fogadja, a 22-szeres felnőtt válogatott szűrő, Yann M'Vila, akit az év elején vett meg a Rubin, aranyáron, 12 millióért. A két játékos együtt kapott a közelmúltban eltiltást egy U21-es mérkőzés előtti éjszakai elhajlásért, most Tatárföldet is együtt csatangolhatják be esténként. Ha merik.

7. Aurélien Chedjou

Nem kis kockázat nagy összeget fizetni egy 30-hoz közeli afrikai játékosért, különösen egy védőért, de a Galatasaray mert: 6.3 milliót adott a kameruni-francia középhátvédért, Aurélien Chedjouért. Érdekes, hogy alanyunk 2007-ben még a Lille B-ben kereste kenyerét, korábban az Auxerre és a Villarreal tartalékjai között várt a befutásra, sokáig, sikertelenül. A törökök tulajdonképpen olcsón szerezték meg, a transfermarkt.de szerint értéke 12 millió euró, míg szerződése 2016-ban járt volna le a Lille-lel. Az év álomcsapatába is bekerült, így a Liverpool, a Fenerbahce, a Valencia, a Marseille, a Juventus és a Monaco által is megkeresett egykori „elveszett ember" most veszett jól keres: alapbére évente 2.2 millió euró, aláírásáért kapott 200 ezret, és valahányszor pályára lép a Galata színeiben, plusz 10 ezer euró üti bankszámláját. Khmm, önök is úgy érzik, hogy pályát tévesztettek?!

6. Benoit Trémoulinas

Szintén balhátvéd, és nem túl közismert az a Benoit Trémoulinas, akit a Bordeaux-tól 6.5 millióért vett meg a Dinamo Kijev. Ennyi pénzért nem lehet rossz játékos valaki: a 27 éves labdarúgó kétszeres válogatottnak vallhatja magát, és immáron sokszoros milliomosnak. A Kijev színeiben első három bajnokiján két gólpasszt adott, az előző idényben nyolcat, természetesen még bordó mezben. A Ligue 1-ben korábban kétszer is bekerült az idény legjobb 11-ébe, ezért is lett rá vevő a Dinamó.

5. Lisandro López

A Lyon argentin húzóembere, Lisandro López addig vacillált ebben az évben, hogy a Juventusba, a Valenciába, az Atlético Madridba, az Arsenalba vagy a Tottenhambe igazoljon-e, hogy a nyár végén egy igen logikus lépéssel állt elő: aláírt Katarba az al-Gharafához. Új mestere egyébként Zico – aki állítólag egészen jó kis futballista volt valamikor –, csatártársa pedig a brazil válogatottban is megfordult Afonso Alves. Az anno 24 millióért vett őserő Lópeznek jövőre lejárt volna szerződése, de személyes okokból még áprilisban átadólistára kérte magát – hogy Dohában mennyit fog keresni a következő három évben, elképzelheti a kedves olvasó, hiszen már az OL-től is évi 5.4 milliót húzott.

4. Kévin Gameiro

Ha már pénz: a fiatal gall támadónak, Kévin Gameirónak volt szíve otthagyni a tejjel-mézzel-olajjal folyó Kánaánt, a PSG-t a rendszeres játéklehetőség kedvéért, és átigazolt a Sevillához. A spanyolok tisztes árat fizettek érte, 7.5 milliót, de alighanem jól jártak, mert Gameirót fűti a bizonyítási vágy: célja pályára lépni a jövő évi világbajnokságon. A válogatottban egyébként 8-szor szerepelt, de csak egyetlen gólt szerzett. A párizsiak két éve 11 millióért vették, két ottani idénye alatt összesen 23-szor volt eredményes, a Lorient-ben csak utolsó szezonjában, a 2010-2011-esben többet szerzett ennél. A PSG-nél Edinson Cavani, Zlatan Ibrahimovic és Ezequiel Lavezzi mögött csak egyedik számú támadónak számított, a Sevillában a gólüzem Álvaro Negredót kell pótolnia.

3. Dejan Lovren

Bizony, nem állóvíz a labdarúgás világa – külföldön pedig különösképpen nem az –, ki gondolta volna pár éve, hogy a Southampton elviszi az Olympique Lyon legjobb védőjét, ráadásul kerek tízmilliót euróért? Most ezt történt, a bekk a horvát Dejan Lovren, akivel pokolian jól jártak a „szentek", a horvát ugyanis ideális korban van, éhes a sikerekre – mivel mostanában nem ment neki igazán, olcsón megkaphatták az angolok, talán ezért kötött ki magának az OL még kétmilliós bónuszt. Itt osztanánk meg azt a tényt a nagyközönséggel, hogy egy alkalommal legendás kép készült Lovrenről egy Bajnokok Ligája-mérkőzésen: jobbal letépi Pepéről a mellszőrt a mezzel együtt, középen vérfagyasztó tekintettel szuggerálja a hajzselé alatt megbúvó Cristiano Ronaldót, bal tenyerével közben egy kecses mozdulattal megpróbálja eltörni a meglepetésében babaarcot vágó Sergio Ramos torkát.

2. Junes Belhanda

A Dinamo Kijev nem garasoskodott (mint Minarik Ede) ezen a nyáron sem, képes volt például 11 millió eurót adni a Junes Belhandáért a Montpelliernek. A marokkói támadó, szervező középpályás szintén nincs agyonreklámozva, pedig az elmúlt két idényben valósággal szárnyalt a 23 éves, Franciaországban született futballista, aki a gall U21-es válogatott után felnőttként már a marokkói nemzeti gárda oszlopos tagja. Ukrajnában góllal, gólpasszal kezdte az idényt – a Ligue 1 tavalyi idényében 15, előtte 18 pontot ért el a „kanadai táblázaton". Új mestere, a labdarúgáshoz nem keveset értő Oleg Blohin két új csatárvétellel tisztelte meg az „új Olekszij Mihajlicsenkót": Dieumerci Mbokani 11 millióért érkezett az Anderlechttől, Jeremain Lens 9-ért a PSV-től (no és ott van még az Andrij Jarmolenko, Brown Ideye duó is). Apropó, Belhanda átigazolási díját abból a szemszögből tessék tekinteni, hogy jövőre kifutott volna kontraktusából, egyébként az Arsenal, az Aston Villa, a Newcastle és az al-Dzsazíra Club érdeklődése verte fel árát. Egyébként Angliából évi 2.5 milliós alapbérrel csábítgatták, de ezt kevesellte.

1. Pierre-Emerick Aubameyang

Nos, a Chedjouhoz hasonlóan szintén őstermelő hajaszála híján eltűnt és szintén újra felbukkant Aubameyangről éppen a minap tartottunk rövid eszmefuttatást, most ezt nem ismételnénk meg, inkább arra koncentráljunk, hogy az egykori Milan-üstökös majdnem eltűnt a nemzetközi labdarúgás térképének felszínéről, mégis volt ereje visszakapaszkodni. Érdemes is belegondolni, hogyan, mitől kezd elkallódni egy tehetség, talán a korai kiégés, a túlzott elégedettség, emberi gyengeségek vagy a felnőttek közötti játékhiány, a meg nem kapott lehetőség a hibás? Hősünk két szintén exmilanos testvére, a nála csöppet sem tehetségtelenebb Catilina és William Fils már odahaza játszik, Gabonban (onnan ered a család, de apjuk, Pierre már Franciaországban légióskodott), a szellőléptű „Aubame" viszont 13 millió euróért került a Dortmundba a St.-Étienne-től, és mesterhármassal tette le névjegyét a Bundesligában. Hol vannak már azok az idők, amikor a Ligue 2-ben vitézkedett, a Dijonban, majd a Lille-ben és a Monacóban idényenként maximum 2 találatig jutott? Dicsérjük meg e helyen a morc tekintetű szakvezető, Christophe Galtier szakértelmét, aki a csak nagyobb vásár- és ünnepnapokon a kapuba találó fiatalból kibányászta a gyémántot (és itt ne gondoljunk a Véres gyémánt c. filmre). Tegyük hozzá, hogy kölcsönvétele után, 2011 tavaszán Aubameyang sokszor csapnivalóan futballozott, de Galtier ragaszkodott hozzá, újra kölcsönkérte a Milantól, amit a támadó 16 góllal és 11 gólpasszal hálált meg, majd egy év múlva 19-ig, ill. 14-ig jutott. Most már vakarhatják a fejüket az olaszok, hogy még 2011 legvégén potom 1.8 millióért eladták, ezen a nyáron vitték is volna vissza, csak éppen már megfizetni nem tudták...