Ventola, Belletti, Rushfeldt, Melchiot, Bordon és Ady: a 2011-es veszteséglista, III. rész

ANGLIA

Neves angliai búcsúzókról már szót ejtettünk a két korábbi részben, de emlékezzünk meg ismét a rövid időre reaktivált Jens Lehmannról (41 évesen vonult vissza, legnevesebb klubjai a VfB Stuttgart, a Borussia Dortmund, a Milan és a Schalke voltak; a legutolsó az Arsenal), a szintén sokáig „húzó” kollégáról, az ír válogatott Dean Kielyről (40, Coventry, Portsmouth; West Bromwich), az egyszeres angol válogatott középpályásról, Gavin McCannről (33, Everton, Sunderland, Aston Villa; Bolton), a jellegzetes külsejű nagy harcostól, a sokszoros ír válogatott Lee Carsleyről (37, Blackburn, Everton; Coventry), az angol U- és skót B-válogatott balbekkről, a szklerózis multiplexben szenvedő Chris Armstrongtól (29, Reading), nagy Arsenal-tehetségként indult, sokszoros „U-háromoroszlános” védőről, Ryan Garryről (27, Bournemouth).

Karrierje során több mint 11 millió eurót fizettek, utoljára éppen tíz éve a viharvert ékért, Marcus Stewartért (38, Sunderland; Exeter), kollégái közül hármat Nicky Forsterért (37, Birmingham, Charlton, Ipswich; Brentford), a walesi Gareth Taylorért (38, QPR, Manchester City; Wrexham) és a skót erőcsatár prototípusáért, Paul Dickovért (38, Arsenal, Manchester City; Oldham), nyolcat Lee Bradburyért (35, Manchester City; Bournemouth), 9.5-öt a nigériai Ade Akinbiyiért (36, Sheffield United, Wolverhampton; Notts County).

Régi ismerőseink a walesi felnőtt és angol U-válogatott kapus, Mark Crossley (42, Fulham, Sheffield Wednesday, Nottingham, Manchester United; Chesterfield), a visszatérő, aztán újra elbúcsúzó remek német középpályás, Dietmar Hamann (38, Bayern München, Manchester City, Liverpool, Newcastle; Milton), a francia kapus, Willy Guéret (37, Millwall; Kettering), a jamaicai öngólkirály bekk, Frank Sinclair (39, Chelsea; Wrexham) és az 1995-ben 1.5 millióért az Aston Villába került bal oldali védő, Alan Wright (39, Leeds; Fleetwood Town).

Hiába várt újabb szerződésre Steve Finnan, akit tavaly „nem tudtunk hová tenni”, így most ünnepélyesen elhelyezzük sorozatunkban a 34 évesen visszavonult jobbhátvédet, aki 52-szer szerepelt az ír válogatottban, de igazából azért lett közismert, mert ő az egyetlen, aki játszott világbajnokságon, a Bajnokok Ligájában és az UEFA-kupában, valamint az angol bajnokság első négy osztályában is. Nem mellesleg a Premiershipen kívül mindenhol volt bajnok odahaza, egy-egy Intertotó-, FA- és európai Szuperkupát is bezsebelt, volt BL-győztes és nyert a Community Shielden is. Anno 5.25 millió eurót fizetett érte a Liverpool, előtte megfordult a Fulhamben, utána az Espanyolban és a Portsmouth-ban.

SPANYOLORSZÁG

A napfényes Hispániában a védő David Belenguer (38, Real Madrid, Celta; Betis), az 1998-as U21-es Európa-bajnokság győztese és legjobbja, a kapus Francesc Arnau (36, Barcelona; Málaga), a szintén kapus Armando (39, Bilbao) és a szintén U21-es kontinensbajnok szűrő, pontosabban most már ex-szűrő Josico (37, Villarreal, Fenerbahce; Las Palmas) sem szerepel már a TV-ben, legalábbis nem úgy, ahogyan addig. Két egykori arsenalos is itt köszönt el a professzionalizmus eme formájától: a kissé későn érő védő, Pascal Cygan (37, Lille, Arsenal, Villarreal; Cartagena) és a sokszoros kameruni válogatott jobbfutó, Laurén (33, Sevilla, Mallorca, Arsenal, Portsmouth; Córdoba). Előbbiért anno 3.83, utóbbiért 10.7 millió eurót fizettek az „ágyúsok”, az afrikai fiúra pedig emlékezhetünk két-két vébéről és Konföderációs Kupáról, valamint négy Afrikai Nemzetek Kupájáról is. Szívproblémái miatt kellett elköszönnünk – szerencsére, csak mint labdarúgótól – a 32 éves középpályástól, Miguel Garcíától (Salamanca).

OLASZORSZÁG

A napverte Olaszországban az egykori U-válogatottak közül a védő Luigi Piangerelli (37, Fiorentina; Cesena), a Torino által még közel 34 évesen is hárommillió euróért megvett ék, Nicola Amoruso (36, Sampdoria, Parma, Juventus Napoli; Atlanta), a kolléga Christian Bucchi (34, Napoli), a középpályás Luca Vigiani (35, Fiorentina; Reggina), a legalább 53-nak kinéző szűrő, Antonino Bernardini (35, Roma; AlbinoLeffe), a szintén zenész Diego De Ascentis (34, Milan; Atalanta), a gólvadász Francesco Cozza (36, Milan; Salerno), a középpályás Christian Amoroso (34, Fiorentina; Pisa), a milanosként a kilencvenes évek elején elképesztő trendi felzselézett frizurával nyomuló támadó, Davide Dionigi (37, Sampdoria, Napoli; Andria BAT), poszttársa, Roberto Stellone (34, Parma, Napoli; Frosinone) és kicsivel hátrább játszó Raffaele Longo (33, Parma, Napoli; Benevento) is visszavonult.
Egyszer a nagy squadrában is bevetették a Brad Pitt-i külsejű balhátvédet, Max Tonettót (36, Roma), háromszor a balszellő Massimo Marazzinát (37, Inter, Roma; Bologna), kétszer a selecaóban Césart (Inter, Lazio; Valle del Giovenco), 32-szer az uruguayiban a filmszínész kinézetű, de samottkemény védőt, Diego Lópezt (36, Cagliari).

Bezárt a Medda-művek, azaz letette a lantot a védő Stefano Medda (33, Pescara), akár csak az ék Luca Saudati (30, Milan; Spezia), az anno nagy jövő előtt álló támadó, Nicola Ventola (32, Inter; Novara) és a Serie A utóbbi időinek egyik legjobb szürke hegedős bekkje, William Viali (36, Fiorentina; Cremonese).

NÉMETORSZÁG

A Bundesliga jelentette végső állomását játékos-karrierjében a nyúzott arculatú kapusnak, Martin Pieckenhagennek (39, Hamburg, Duisburg, Hansa Rostock; Mainz), a 14-szeres lengyel válogatott szűrőnek, Thomas Zdebelnek (38, Bayer Leverkusen, Lierse, 1. FC Köln; Aachen), a tunéziai nemzeti csapatban több mint 70-szer bevetett Dzsahar Mnarirak (34, Nürnberg; FSV Frankfurt), aki a 2006-os világbajnokságon gólt rúgott a spanyoloknak, két évvel előtte ANK-győztes volt, a Nationalelf B-ig jutó védőnek, Torben Hoffmannnak (36, Bayer Leverkusen, Eintracht Frankfurt; Unterhaching), az egy Német Kupa-kiírásban két mérkőzésen hat tizenegyest fogó Daniel Klewernek (34, Nürnberg), a középpályás Danny Fuchsnak (35, Kaiserslautern), a Mainz-legenda kapusnak, Dimo Wachének (37) és a Kölnben 15 évet lehúzó középső védőnek, Carsten Cullmann-nak (35).

Itt adta fel a harcot sérüléseivel a 2004-es Európa-bajnoki bronzérmes cseh védekező középpályás, Roman Tyce (34, 1860 München; Unterhaching), kollégája, Rüdiger Kauf (36, VfB Stuttgart; Bielefeld), a francia balbekk, egykori U19-es Eb-győztes Jean-Sébastien Jaures (33, Auxerre; Mönchengladbach), a nagy kapusígéretként indult Uwe Gospodarek (37, Mönchengladbach, Kaiserslautern, Bayern München; Hannover) és a B-válogatott ék, Markus Daun (30, Leverkusen, Werder Bremen; Aachen).
Némethonban akasztotta szögre az ilyen alkalmakkor szokásos holmikat a 25-szörös válogatott balhátvéd, Löw Zsolt (32, Hoffenheim, Hansa Rostock, Energie Cottbus, Újpest; Mainz), a háromszoros lengyel válogatott védő, Tomasz Kos (37, Nürnberg; Erzgebirge Aue), a szintén válogatott, üvegizmú- és ízületű bosnyák válogatott szűrő Ivica Grlics (36, 1. FC Köln, Fortuna Köln, Bayern München; Duisburg) és ghánai kartársa, Godfried Aduobe (35, Karlsruhe) is.
Ez volt harmadik a slussz a 42 éves ex-kapuvédőnek, az 1987-es U20-as vébén is megfordult Andreas Claussnak (Kaiserslautern; Waldhof Mannheim), első az egykori U-válogatottak közül a kapus Bastian Beckernek (Karlsruhe; Kaiserslautern), a szűrő Denis Lapaczinskinek (29, Hertha; Schalke) és a középpályás Marco Gebhardtnak (38, 1860 München, Eintracht Frankfurt; Germania Schöneiche). A St. Pauli „harci disznója”, Marcel Rath (35; Sylt) sem túrja már a gyepet.

FRANCIAORSZÁG

A Ligue valamelyikben vonult vissza az ex-jugoszláv válogatott védő, Nenad Dzodics (35, Montpellier), a négyszeres gall válogatott kapus, Lionel Létizi (38, PSG, Rangers; Nice), kollégái közül Grégory Tafforeau (35, Lille; Caen), Stéphane Cassard (38, Sochaux, Montpellier; Boulogne), Grégory Wimbée (39, Lille; Valenciennes), Jérome Alonzo (38, PSG, Marseille; Nantes) és Willy Grondin (36, PSG).
Egészen bizonyos, hogy kedves NSO-olvasók hada emlékezik a volt támadó Olivier Monterrubióra (35, Lens, Rennes, Nantes; Lorient), a görög Eb-gyösztesz futóisten Angelosz Baszinaszra (35, AEK Athén, Mallorca; Arlés), a mindig pontosan záró svájci bekkre, Patrick Müllerre (34, Lyon; Monaco), a guineai ékre, Kaba Diawarára (PSG, West Ham, Blackburn, Marseille, Arsenal, Bordeaux; Arlés), a háromszor a kakasos mezt magára öltő támadóra, Daniel Moreirára (33, Lens, Rennes; Boulogne), az egyszeres válogatott szűrőre, Frédéric Da Rochára (Nantes; Boulogne), a mali válogatott emberfogóra, Brahim Thiamra (36, Málaga; Stade Reims), az algériai válogatottal egy ANK-n is járt gólvágóra, Abdelnasszer Uádára (35, Metz, Sedan; Istres) vagy a szerb válogatottból felsejlő stabil középhátvédre, Milivoje Vitakicsra (33, Crvena zvezda, Lille; Grenoble).

NYUGAT-EURÓPA

Belgiumból vonult vissza a kitűnő erőnlétéről ismert 38-szoros válogatott, cementesen kemény bekk, Philippe Clement (37, Coventry City, FC Bruges; Beerschot), a vele együtt egy Eb-n és egy vb-n szereplő helyi kapuslegendárium, Geert de Vlieger (39, Manchester City, Anderlecht; FC Bruges) és a labdagyűjtögető Marc Hendrikx (37, Anderlecht; Eupen). „Csak „az U-nemzeti csapatig jutott a középpályás, Wouter Vrancken (32, Genk, Mechelen; Kortrijk).

Hollandiában vetett véget eddigi élete egy igen fontos részének a kétszeres válogatott középpályás, Arnold Bruggink (34, PSV, Mallorca, Hannover; Twente), az ausztrálból lett horvát válogatott, utóbbi minőségében egy Eb-n és egy is vb-n megfordult kapus, Joey Didulica (33, Ajax; AZ), az ötszörös oranje-tag védő Patrick Paauwe (35, Feyenoord, Mönchengladbach; Venlo), az itt egyszer megfordult középpályás, Martijn Reuser (36, Ajax, Ipswich; Breda), az ott kétszer bevetett kapus, Oscar Moens (38, Genoa, PSV; Sparta) és a Hollandiában az ottani állampolgárságot is megkapó brazil jobbfutó, Leonardo (34, Feyenoord; Emmen). Az anno a Villának 2.3 millió eurót is megérő kesztyűs ember, Stefan Postma (35, Aston Villa; AGOVV) is csatlakozott hozzájuk.

Ausztriából az osztrák U-válogatott belső védő, Michael Horvath (29, Grazer AK; Oberschützen), az egykori Bayern-tehetség ék, az olasz Antonio di Salvo (31, Kapfenberg), a Feyenoordtól az AZ-hez 1.8 millióért kerülő támadó, Robin Nelisse (33, Red Bull Salzburg), a lantot 43 évesen letevő kapus, Josef Schicklgruber (Sturm; Pasching), az utóbbi helyről valamivel korábban távozó osztrák-magyar ex-védő, Péter Rózsavölgyi (36), a százszoros macedón válogatott védekező szakember, Goce Sedloski (37, Hajduk Split, Sheffield Wednesday; Mattersburg) és a legendás középhátvéd, 1998-as vb-résztvevő Martin Hiden (38, Sturm Graz, Rapid, Leeds; Voitsberg) intett istenhozzádot eddigi szakmájának. Nem igazolt hazánkba, talán éppen efölötti csalódásában nem folytatja Alexander Zickler (37, Bayern München, Red Bull Salzburg; LASK Linz), aki csak elvétve tudott háromnál többet dekázni és csupán PC-s játékokban volt képes flikk-flakkos cseleket bemutatni, pompás ütempasszokat adni – kedvesen csak Zicónak becézgették emiatt –, de harcossága és gólerőssége miatt nagy közönségkedvenc volt klubjaiban. Egyszeres BL- és Világkupa-győztes, kétszeres osztrák gólkirály, háromszoros osztrák bajnok, hétszeres német bajnok és 12-szeres válogatott, nem mellesleg a német Bundesliga csere-gólrekordere (102 beszállás alkalmával 18 hálórezgetés).

Svájcban tette le a hangszert a pampák egykori bikája, az argentin támadó, otthonában gólkirályi rangig vivő Roberto Sosa Pampa (36, Udinese, Boca Juniors, Napoli; Rapperswil-Jona), a háromszoros olasz válogatott szervezkedő, Fabio Liverani (35, Lazio, Fiorentina; Lugano). Nem áll már össze a Frimpong, Pimpong csatársor Ghánában, mert Joetex Frimpong (29, Young Boys) más állás után nézett, akár csak az 1990-es születésű Lucca Kaiser (Wil) – szintén egészségügyi okok miatt.

ÉSZAK-EURÓPA

Dániában pontot tett élete egy igen fontos részére több válogatott játékos is: a volt szűrő, Esben Hansen (29, Kaiserslautern; Lyngby), a balbekk Allan K. Jepsen (34, Hamburg, Heerenveen, Aalborg; Horsens), a jó tizenöt éve üstökösként felbukkant középpályás, Sören Krogh (34, Bröndby; Frem) és az ék Anders Jochumsen (30, Lyngby, Akademisk; Stenlöse). Huszonhat évesen adta fel a harcot a futballal a védő Klaus Larsen (Odense; Fyn), 37 esztendősen a korábban – fiatalabb korában – a St.-Étienne-ben is profiskodó jobbhátvéd, aki nem lesz többé lesen: Allan Olesen (Vanlöse). Egy évvel nála is idősebben hagyott fel a professzionalizmussal a Thomas Gravesen-hasonmás versenyek örök győztese, Martin Nielsen (Sölleröd-Vedbaek). Jó lenne tudni, hogyan került északra a francia kapus, Stefan Campagnolo (42, Lyngby, Akademisk; Hellerup), mindenestre láthatóan tartóssá tette karrierjét a zordon klíma.

Izlandon a 71-szeres válogatott középpályás, Arnar Gretarsson (38, AEK Athén, Lokeren; Breidablik), és az előbbi kategóriában 42-ig jutó védő, Larus Orri Sigurdsson (37, West Bromwich; ÍA Akranes) sem fagyoskodik már gatyaszárban, legalábbis népes nézőközönség előtt nem.

Immáron inaktív lett az alig 167-szeres válogatott, és ezzel Európa-rekorder középpályás, Vitalijs Astafjevs (39, Admira Wacker, Rubin Kazany; Skonto), a nemzeti csapatban hozzá képest csak 75-ször szereplő, de klubszinten a Southamptonig jutó Marian Pahars (34, Jürmala), az EURO2004-es szintén megfordult, négyszeres lett gólkirály Mihails Miholaps (36, Alanyia, Sahtar Doneck; Olimps Riga) és az utóbbival szintén dicsekedhető Viktor Dobrecovs (33; Liepajas).

Az 51-szeres litván válogatott középpályás, Igoris Morinas (36, Hannover, Mainz; Zalgiris Vilnius) hazája legnevesebb elköszönője, legalábbis e sportágban.

Norvégiában a párszoros válogatott bekk, Anders Rambekk (34, Odd Grenland), a 38-szoros válogatott Sigurd Rushfeldt (38, Rosenborg, Racing Santander; Tromsö), akiért anno ötmilliót fizetett a Santander, 1994-es vb-résztvevő és norvég bajnoki gólrekorder; a Bremenben és a Wolverhamptonban is megfordult Havard Flo (40, Sogndal), a magát csak egy rövid időre reaktiváló, negyvenszeres válogatott védő, Christer Basma (38, Rosenborg; Ranheim), a ’94-es vébén és a 2000-es Eb-n is látott, 52-szeres válogatott bekk, Vidar Riseth (38, Celtic, 1860 München; Kongsvinger), Dániában a 24-szeres válogatott jobbhátvéd, Brian Priske (34, Genk, Portsmouth, FC Bruges; Start) retirált.

Skócia neves elköszönői között tartatik számon a 33-szoros válogatott Jackie McNamara (37, Wolverhampton, Celtic Glasgow; Partick Thistle), aki úgy gyűjtötte fénykorában a labdákat, mint laminált padló a porcicákat, előbbinek tanúi lehettünk a FRANCE 98-on is. Mellette volt akkor is Simon Donnelly (36, Celtic, Sheffield Wednesday; Partick Thistle), aki most segédedzője utolsó állomáshelyükön, de mellettük elbúcsúzott az öregecskedő kapus, Andrew Millen is (46, Queen’s Park).

Svédországban vívta utolsó tétmérkőzését a szerb bekk, Ivan Risztics (36, Videoton; Syrianska), az 57-szeres válogatott támadó, kétszeres vb-kerettag Mattias Jonson (37, Bröndby, Norwich City; Djurgardens), az egyszeres – még 1998-ban – vb-játékos kameruni balbekk, Joseph Elanga (31, Malmö), a mediterrán kalandja után hazatérő középpályás, Fredrik Söderström (38, Standard Liege, Porto, Braga, Córdoba; Hammarby) és a markáns hátvéd, 86-szoros allsvenskan-tag, vele három vébére, közöttük az 1994-esre elrepülő Teddy Lucic (37, IFK Göteborg, Bologna, Leeds, Bayer Leverkusen; Elfsborg).

A FOLYTATÁST IDE KATTINTVA ÉRHETI EL!