Bár sokan reménykedtek titokban abban, hogy igen hagyja el az ajkát a Bayern edzői posztjáról szólva, ám a mester megmaradt elhatározásánál, visszavonult, ám jó szívvel menedzselte Hans-Dieter Flicket, hogy ideiglenesből végleges edzője legyen a müncheni csapatnak.
Nos, az lett, igaz, óvatoskodó döntéssel, hiszen a klub az idény végéig szavazott bizalmat neki. Aztán ha a bajnoki harmadik helyből első lesz, és a Bajnokok Ligájában is sokra viszi a csapat, szó lehet a hosszabbításról. Olyan ez, mint amikor a gyereknek megígérik, szó lehet nyáron a bicikliről, ha nem lesz hármasa a bizonyítványban.
Pedig Herr Flick ennél többet érdemel, hiszen figyelemre méltó úr. Nálam például azért (is), mert 18 esztendősen azért nem lehetett a VfB Stuttgart futballistája, mert nem volt hajlandó feladni a munkáját egy bankban. Úgy gondolta, befejezi az ott elkezdett képzést, mert sohasem lehet tudni, mit hoz a jövő.
Hát, ha a Bayernnél szokásos forgatókönyve(ke)t nézem, most is áll a mondása. Mert ugyan aligha ifjúkori karakánsága miatt szavazott rá a vezérkar, még az sem biztos, hogy a Joachim Löw szövetségi kapitány mellett végzett igen eredményes munkája (világbajnoki bronz és arany, Eb-2. hely) számított sokat, az már inkább, hogy egykori Bayern-futballistaként ismerős arc a klubnál, ami közelebbről azt (is) jelentheti, hogy a játékosok elfogadják. Ez kulcsmomentum arrafelé, pontosabban arrafelé különösen, hiszen nem egy edző bukása szárad a korszakos sztárok lelkén. Ha a futballt nagyban, világszínvonalon, látványosan űzik, képzelhető, mekkora mesterei az edzővel való konfliktus kezelésének (fogalmazok finoman).
Más kávéház, más világ, még a labda is másfajta fizikai törvényszerűségek szerint pattan, mint nálunk, így aztán nekem csak annyi lehet a dolgom, hogy megemelve a kalapom Heynckes professzor előtt, az ajánlását elfogadva drukkolok Flicknek.
Egyébként a mi kis tucatbajnokságunkban az ősszel négy klub váltott edzőt, a mestereknek szintén volt közük a bankhoz: oda utalták a végkielégítésüket.