Milliós térdügyek –    Malonyai Péter    jegyzete 

Most éppen a mennybe megy Hasan Salihamidzic, a Bayern München sportigazgatója, a hozzáértők szerint Leroy Sané megszerzésével bizonyította, hogy a helyén van. Ami a lényeget illeti, nem történt semmi különös, csupán jókora összeget spórolt meg klubjának. Az ifjú, 24 esztendős klasszist tavaly százmillió eurón felüli összegért adta volna a Manchester City, a transfermarkt.de most nyolcvanmillióra becsüli értékét, ezzel együtt a Bayern most ötven alatt (a The Guardian szerint 45.5 millióért) szerezte meg.

Miközben Salihamidzicet ünneplik, a háttérben ott van, hogy nem véletlenül köthetett jó üzletet a Bayern. A játékost sokan üveglábúként emlegetik gyakori sérülései miatt, legutóbb az elmúlt nyáron vált harcképtelenné (térd) – több mint fél évre. Nem mellesleg a Citynél áll a bál: nem tudni, mikor lép érvénybe kitiltásuk Európából, és a kupaindulás hiánya érintheti a játékosok mozgásterét, akkor bizonyosan, ha észnél voltak, erről is rendelkeztek szerződéskötésnél.

Sohasem tudjuk meg, hogy – ahogy a szakértők állítják – a Bayern okosan kivárt-e egy évet, vagy csak egyszerűen nem adta fel, s most a körülmények is a kezére játszottak, ám az biztos, hogy a vezérkar nem engedte el Sané kezét. Olyan oldalról közelítettek, amely túlmutat a pénzen, de a biztos hasznon mindenképpen. Rávették a játékost, hogy Münchenben kezeltesse sérült térdét, s Hans-Wilhelm Müller-Wohlfart doktor nem csupán mestere a szakmájának, hanem a Bayern orvosa is, előbb 1977 és 2015 között állt a stáb élén, majd 2017-től ismét, akkor Jupp Heynckes kedvéért állt újra csatasorba. Hetvenhét esztendősen is számíthatott rá a klub, június 30-án „ment nyugdíjba”.

Nos, a professzor rendbe hozta Sanét, és lehet akármennyire is pénzközpontú az európai futballelit, a hétköznapok annyiban érvényesülnek, hogy a páciens hálás annak, akinek az egészségét köszönheti. Arról nem beszélve, hogy a gyógykezelés idején jócskán volt alkalma szót váltani az ifjú csatárral Salihamidzicnek éppen úgy, mint akárki másnak a müncheniek közül. Ezért is lehetett, hogy hiába próbált szerződést hosszabbítani Sanéval a City – merev ellenállásba ütközött.

Én ezt az oldalt, a személyes szálat favorizálom az üzletkötés mögött, nem véletlenül, hiszen a futballhatalmasok közötti pénzáradás meglehetősen hidegen hagy, nem mozgatja meg a fantáziámat. Jobban hiszek az érzelmi szálban, de legyen ez az én bajom, meg aztán nálam az ötvenmillió euró is megfoghatatlan összeg.

Pedig én is gyakran érzem a térdemet.