A gegenpressing ára: csikorog a gépezet, de kell-e félteni Flicket és a Bayernt?

„Rendkívüli élmény” – ezzel a két szóval jellemezte a másodosztályú Holstein Kiel vezetőedzője, Ole Werner, hogy csapata tizenegyesekkel kiejtette a Német Kupából a címvédő Bayern Münchent.

A találkozó a másik oldalról is rendkívüli élményt jelentett: a bajor együttes 2004 óta először esett ki a kupából alacsonyabb osztályú ellenféllel szemben. Nem csoda, hogy Hans-Dieter Flick rendkívül csalódottan értékelte a meccset.

Rövid időn belül másodszor, mivel a hétvégi, Borussia Mönchengladbach elleni bajnokin is csupán a gratuláció jutott osztályrészül a Bayern vezetőedzőjének. A Kiel ellen a rendes játékidő utolsó pillanataiban hagyott ki a védelem – ennek lett az ára a kiesés. Gladbachban a második félidő legelején „lövetett gólt” Niklas Süle Florian Neuhaus-zal.

„Apróságok döntöttek, de világos, fejlődnünk kell a védekezésben” – tette hozzá Flick a kupakudarc után, rámutatva a nyilvánvalóra. Ha csak a bajnokságot nézzük, a Bayern 15 forduló alatt 24 kapott góllal áll. Ilyen pocsék mutatója az 1981–1982-es idény óta nem volt. Az akkori csapat a Hamburg és a Köln mögött „csupán” harmadik lett – igaz, kárpótlásul magasba emelhette a Német Kupát, amit idén már biztosan nem fog.

CSIKORGÓ FOGASKEREKEK

A 24 kapott gól még akkor is riasztó mutató, ha a Bayern szerezte messze a legtöbb gólt eddig a bajnokságban. 46 találata tizenöttel több, mint bárki másé a Bundesligában. Viszont a kapott gólok tekintetében már csak a tabella alsó felében tanyázó kluboknál jobb a Flick-csapat: a Mainzot, a Schalkét, a Kölnt, a Hoffenheimet és a Hertha Berlint előzi.

Ugyan a Bayern jelenleg a Bundesliga élén áll, a tendenciák kicsit sem hízelgők az együttesre nézve. A szűk fél éve még világverő gárda gépezete nemhogy akadozik, az utóbbi hetekben már-már teljesen megállni látszik.

A Bundesliga-idényben eddig meccsenként átlagosan 2.0 az xG-jük (azaz, a helyzeteik minősége alapján várható gólszámuk), míg az xGA, vagyis az ellenfeleik helyzetminősége alapján várható kapott góljaik száma 1.4. Mindez elsőre megnyugtató, több mint fél góllal átlagosan jobbnak kell lenniük a riválisoknál. Ám, ha összevetjük a korábbi időszakokkal, nemhogy nem megnyugtató, sokkal inkább aggasztó a szám.

Attól kezdve, hogy Hansi Flick 2019 őszén átvette az együttest, egészen a Paris Saint-Germain elleni lisszaboni BL-döntőig, a csapat átlagosan 1.7 góllal múlta felül a helyzetminőség alapján ellenfeleit (xG: 2.6, xGA: 0.9). Innen nézve a 2020–2021-es idényre harmadára esett vissza a Bayern hatékonysága.

A probléma a valóságban még nagyobb, ugyanis a müncheniek ellenfelei az elmúlt két hónapban rendre túl is lövik az várható xG-jüket.

Mivel kevesebb akciót fejez be góllal, több ellentámadás éri a Bayern védelmét: a Bundesliga bajnoka átlagosan 25 százalékkal, 2.8 gólszerzési kísérlettel többet „enged” meccsenként az ellenfeleinek a jelenlegi idényben, mint tette azt az előzőben (11.3 szemben a 8.5-tel). Ráadásul egy-egy helyzet minősége is javult (átlagosan 0.11 helyett 0.13 xG jut az ellenfelek lövéseire, fejeseire), amely így összességében több mint 50 százalékos xGA növekedést jelent.

Amikor nyáron Flick támadógépezetét dicsértük, rendre összevetettük a Bayern akkori számait a Niko Kovac-éra számaival. Ezúttal is megtéve ugyanezt, szintén nem túl hízelgő a helyzet. A Bayern xG-je a 2019–2020-as idény elején 2.6 volt, az xGA mutatója „csak” 1.3. Mindkét mutató a 2019 novemberében leváltott horvát vezetőedzőre nézve hízelgőbb.

A helyzet pedig romlik…

A GEGENPRESSING ÁRA

A The Athletic kiszámolta, hogy a legutóbbi tíz meccsen – amióta a Leipziggel 3–3-as döntetlent játszott a Bayern – már a 0.6-es xG-előnyt sem sikerül tartani (a lenti ábra). Évekre visszamenőleg nem volt annyira marginális a Bayern „fölénye” ebben a mutatóban, mint most. Míg a Flick-éra első 35 meccsén csak kétszer fordult elő, hogy az ellenfél a helyzetek számában, minőségében jobbnak ígérkezett a Bayernél, azóta 25 meccsen nyolcszor is (a Holstein Kiel elleni találkozó volt a német 61. meccse vezetőedzőként a bajorok kispadján).

De mi is történik a számok mögött?

Az mindenki számára világos volt, hogy valódi nyári szünet nélkül az európai topfutball tagjai jóval fáradtabbak lehetnek a jelenlegi idényben. Hasonló tüneteket látni Franciaországban a Paris Saint-Germainnél, Angliában a Liverpoolnál vagy a Manchester Citynél is. S talán az sem véletlen, hogy az előző évadban a presszió szempontjából Európa négy leghatékonyabb csapata közé tartozó Bayern, PSG, Liverpool trió (a negyedik némi meglepetésre a Southampton volt) szenvedi meg leginkább a játékosait sújtó kisebb-nagyobb izomsérülésekkel a jelent. Egyszerűen az állandó rohanáson, letámadáson, agresszív fellépésen alapuló, totális futballra hajazó taktika lemeríti, kiégeti a játékosokat. A koronavírus okozta gazdasági visszaesés pedig azt sem teszi lehetővé, hogy sokkal bővebb kerettel, állandó rotáció segítségével biztosítsanak plusz pihenőt labdarúgóiknak a meccsdömping kellős közepén.

A Bayern középpályása, Leon Goretzka már szeptemberben arra figyelmeztetett mindenkit, nem várható el tőlük, hogy az új idényben is olyan megsemmisítő letámadásra épülő játékot mutassanak be, mint tették azt az előző idényben triplázásig (bajnoki cím, kupagyőzelem, BL-elsőség) vezető úton.

A gegenpressing, mint a Bayern alapstílusa, nem változott. A bajorok ugyanúgy magasan védekeznek, mint tették azt a Kovac, Flick váltás után az előző idényben. De a sikeres labdaszerzések arányán látszik, kevésbé hatékony, amit és ahogyan csinálnak. Míg az előző évadban a presszing utáni sikeres labdaszerzéseik 34 százaléka esett a támadóharmadba, addig ez a jelenlegi idényben 31 százalék (míg Kovac idejében 28 volt).

A Bayern másik problémája a már említett xGA „alulteljesítés”. A bajnokságban jelen állás szerint 6.2 góllal kaptak többet, mint amennyit az ellenfeleiknek a helyzetminőség-mutató alapján szerezniük kellett volna. Mindez egyéni hibákról, összességében ismételten a fáradtságról árulkodik.

A 15. JÁTÉKOS MÁR NEM OLYAN MINŐSÉG

Öt hónap távlatából az is világosnak látszik, nem sikerült a keretet az új kihívásokhoz igazítani. A csapat korábbi ikonikus alakja, Lothar Matthäus is erre a problémára hívta fel a figyelmet az új év első napjaiban. „A legjobbak után minőségileg már nem annyira erős az állományuk, mint a Borussia Dortmundnak vagy az RB Leipzignek. Ebben az idényben is egyértelműen világszínvonalú a csapatuk, csak a keretben a tizenötödik játékostól jelentősen visszaesnek” – mondta a Sky szakértőjeként is dolgozó válogatottsági rekorder.

A csapat a nyáron – a koronavírus miatt kieső bevételekkel indokolva – (saját szintjén) minimális összeget költött a keret frissítésére, mélyítésére. Leroy Sané 45 millió eurós vételáráról még tavasszal megállapodtak a Manchester Cityvel, ezt leszámítva összesen 17 milliót adtak ki a Marc Roca, Bouna Sarr kettősért, ingyen érkezett Manuel Neuer váltótársának Alexander Nübel, a védelem tengelyébe az ifjú francia Tanguy Nianzou, valamint Robert Lewandowski tehermentesítésére Eric Choupo-Moting. Grátisz, az utolsó pillanatokban kölcsönvették a klub korábbi játékosát, a Juventusban létszámfelettivé vált Douglas Costát, valamint a Benfica 20 éves ígéretét, Tiago Dantast. Ezt leszámítva csupán a tartalékcsapatból hoztak fel még embereket, az előző évadban már meg-megvillanó Joshua Zirkzeet, az ígéretesen kezdő, 17 éves Jamal Musialát, és az amerikai középhátvédet, Chris Richardst.

A spanyol másodosztályba hullott Espanyolból megszerzett Roca esete több mint érdekes. A Bayern egy évvel korábban, még Kovac irányítása mellett 20 millió eurót sem sajnált volna érte, ám akkor a katalán klub nem engedte el. A kiesés után „leértékelve” lett a bajoroké, sérüléssel, meccshiánnyal küzdött, a német sajtóban pedig arról lehetett olvasni, a vezetőség fokozatosan szeretné beépíteni, hogy idővel akár az (idő közben a Liverpoolnak 22 millióért eladott) új Thiago legyen belőle. A tervből négy hónap elteltével sem lett semmi. A 24 éves spanyol szűrő hat tétmeccsen kevesebb mint 300 percet kapott Flicktől (a Kiel ellen a tizenegyespárbajban Roca hibázta el a sorsdöntőnek bizonyuló tizenegyest – a szerk.).

Sarral nem voltak hasonló tervei a vezetésnek. A megszerzése a jobbszélső védő posztjára inkább tűnik „Rafinha 2.0” húzásnak. A brazil bekk 2011 és 2019 között szolgálta a Bayernt és őszintén szólva, soha, senkinek nem jutott volna eszébe, hogy amennyiben mindenki egészséges, a BL legjobb 16 csapata között, éles körülmények között bármikor pályára lépjen. A Bundesliga középcsapatai ellen, előbb Philipp Lahm, majd Joshua Kimmich tehermentesítésére viszont pont megfelelt.

ALULTELJESÍTŐ ALAPEMBEREK

A fáradtság kétféleképpen jelentkezhet egy játékosnál: egyfelől több hibával kezd futballozni, másfelől – ha fejben elég erősnek is mutatkozik – gyakrabban érik utol a sérülések. A Bayern jelenleg mind a két problémával küzd.

Nem is annyira Roca várható érkezése, mint inkább Kimmich személye volt az oka annak, hogy Flick nyáron viszonylag könnyen lemondott az elvágyódó Thiagóról. Kimmich nemcsak a 6-os mezt, hanem középső középpályásként a szűrű-mélységi irányító szerepkört is megörökölte spanyol kollégájától. A német játékos hosszú ideje vágyott erre, jobb oldali védőként lényegében kényszerűségből játszott végig három idényt Lahm némileg talán váratlan 2017-es visszavonulása után (még egy évre lett volna szerződése az akkori csapatkapitánynak). Az 50-szeres válogatott Kimmich a nemzeti csapatban és a Bayernben is megmutatta, világklasszis szinten tud teljesíteni középen, Németországban pedig már-már tűkön ülve várták, hogy hétről hétre a középpálya tengelyében láthassák futballozni a Kimmich, Goretzka kettőst. Igen ám, csak amilyen szép volt a terv, annyira csúf lett a megvalósulás: sérülések miatt ugyanis az idény eddigi 22 tétmeccséből csupán hétszer szerepelhetett a két játékos egymás mellett a Bayern kezdőjében…

A védelemben szintén hosszabb ideig volt sérült az előző évad felfedezettje, a villámléptű Alphonso Davies, aki visszatérte óta időről időre azt a benyomást kelti, félti a lábát, nem olyan gyors, nem olyan szemtelen a bal szélen történő felfutásaival. Középen hol Sülének, hol az egyre inkább korosodó Jérome Boatengnek akadnak gondjai. A játékkapcsolatuk közel sem olyan, mint tavasszal volt a középre húzott David Alabával. Alaba esete szintén külön cikket érne, a 2008 óta a bajorok kötelékébe tartozó osztrák minden jel szerint távozik az idény végén. Az elhúzódó, végül kudarccal zárult tárgyalássorozata a hosszabbításról sem a koncentrációjának, sem az öltözői morálnak nem tett jót.

Ez pedig akkor is gond, ha a hátsó alakzat mögött történetesen az UEFA-nál és a FIFA-nál is 2020 legjobb kapusának választott, újabb aranykorát élő Manuel Neuer, „a fal” áll. Az már más kérdés, hogy a meccsenként kapott átlag 1.6 gólhoz ő sincs szokva. Mindez 34 év minden rutinjával is kikezdheti az ember önbizalmát – konkrétan profi karrierje során csak egyszer fordult elő vele, hogy egy idényben több gólt kapjon, mint amennyi meccsen pályára lépett, 2010–2011-ben még a Schalke játékosaként (34 meccs, 44 kapott gól, 1.29-es meccsátlag). Csakhogy az a Schalke a liga 14. helyén zárt…

KELL-E KONGATNI A VÉSZHARANGOT? NEM. MÉG NEM…

Az elmúlt egy évben látott óriási rohanás árát egyértelműen most fizeti meg a Bayern. Raphael Honigstein, a The Athletic szakírója szerint azonban korai lenne Flick menesztéséről, teljes müncheni széthullásról beszélni.

Egyfelől a támadószekció még mindig hozza magát, Robert Lewandowski a legendás Gerd Müller rekordjait ostromolva 15 forduló után 20 góllal és öt gólpasszal, Thomas Müller 15 meccsen hat góllal és kilenc gólpasszal áll. Köröttük, ha épp egészségesek (ezzel azért akadnak gondok)Gnabry,Sané,Coman és Douglas Costa is képes akár a semmiből is eldönteni a mérkőzéseket.

Ugyanakkor több mint kérdéses, hogy a Bayernnek lesz-e ideje, lehetősége fordítani a széteső védekezésre utaló tendencián.

Ahogyan Lewandowski is fogalmazott, nem épp a február-márciusi időszak kecsegteti őket a legtöbb pihenőidővel. „Ez az év nagy kihívás lesz minden csapat számára. A február és a március rendkívül nehéz lesz, már a tavalyi év végén elkezdtem ezen gondolkodni, és felkészülni erre a maratoni időszakra" – nyilatkozta a Przeglad Sportowy című lengyel lapnak. A 32 éves csatár végül arra jutott, amire a szakírók is: a rotáció mértéke lehet a döntő faktor Európa topcsapatai számára.

„A Bayern rendkívül energiaigényes, precíz presszingre építő játékát nehéz fenntartani rendszeres cserék nélkül. Legyen szó a sportigazgató, Hasan Salihamidzic hibájáról, amiért nem jutott elég jó játékosokhoz, vagy Flickéről, amiért nem adott több játékidőt Marc Rocának, olyan játékos-politikai kérdésekről van szó, amelyekért hosszú távon, ha nem javul a helyzet, felelni kell” – írta ezzel kapcsolatban Honigstein, új szálként felvetve Salihamidzic felelősségét abban, ha a néhány hónappal ezelőtt még világverőnek tűnő Bayern végül idő előtt kipukkanna.

Legutóbb 2000-ben történt meg a Bayernnel, hogy a legjobb 32 között kiesett a Német Kupából. A korai búcsú a plusz pihenőidő szempontjából még akár jól is jöhet – tavaly láthattuk, a Liverpool áldozta be az angliai kupasorozatokat az energiabeosztás oltárán. Azt pedig csak halkan jegyezzük meg, amikor kicsivel több mint 20 évvel ezelőtt az 1. FC Magdeburg tizenegyesekkel legyőzte a münchenieket, a bajor csapat a bajnoki cím mellett – a Valencia legyőzésével – BL-serleggel kompenzálta szurkolóit (és önmagát).

Ami biztos, Hansi Flick augusztus óta nem lett rosszabb edző, és a 61 tétmérkőzésen elszenvedett öt vereség is megsüvegelendő statisztika – bármilyen csapattal is érte el az ember.

NÉMET KUPA
2. FORDULÓ
Holstein Kiel (II.)–Bayern München 2–2(F. Bartels 37., H. Wahl 90+5., ill. Gnabry 14., L. Sané 48.) – 11-esekkel 6–5