A VASÁRNAP ESTI RANGADÓN

Hiába kezdte a szezont 10 győzelemmel és 3 vereséggel a Baltimore, és nyitott 4–7-tel az első három hónapban a Chargers, decemberhez érkezve Philip Riversék varázsütésre maguk mögött hagyják korábbi szerencsétlenkedéseiket, és sorra húzzák be a győzelmeket – 22 győzelem és 2 vereség az irányító mérlege az év utolsó havában.

A vendégek kezdték el a mérkőzést, ám hiába Joe Flacco Anquan Boldinnak adott 33 yardos passza, a támadás végén Billy Cundiff 36 yardról mellé rúgta a labdát, így pont nélkül maradtak.

A túl oldalon is magabiztosan haladtak a támadók, amely végén Mike Tolbert 2 yardos TD-futásával megszakadt a Ravens 21 mérkőzés óta tartó sorozata – korábban ennyi találkozón keresztül nem engedélyezett touchdownt az ellenfélnek első támadásából (7–0).

Nem csüggedtek a Hollók és Ray Rice futásaival, valamint Flacco passzaival szépen haladtak a hazai célterület felé, végül pedig Ed Dickson 15 yardos elkapásával ki is egyenlítettek (7–7).

Nagyjából eddig a pontig volt izgalmas a mérkőzés, ezt követően beindult a Chargers gépezete, Rivers csak elvétve hibázta el az elkapókat, először azonban így is csak mezőnygólra futotta a hazaiak erejéből, Nick Novak 45 yardról lőtt a lécek közé (10–7), majd a kivédekezett Ravens-attak után az irányító Vincent Jacksonnak adott 58, majd Malcom Floydnak adott 19 yardos passzát követően végül Ryan Mathews futott egy yardról a célterületre (17–7).

A második félidőben Rivers előbb Floydot, majd Vincent Brownt szöktette mielőtt Mathews hosszú futása után ismét Floydhoz ívelt, 28 yardos TD-passza után pedig már 24–7-et mutatott az eredményjelző.

Flaccóra egyre nagyobb nyomást helyeztek a védők, és bár elsőre még megúszta az interceptiont, a következő lehetőségből telibe hajította Takeo Spikesot, aki 45 yardon keresztül a vendégek 27-eséig hordta vissza – igaz egy szabálytalanság után a 42-esről jöhetett a Chargers. Jött tehát ismét Rivers, és előbb Vincent Jacksonnak adott 11 yardos passzt, majd Floyd 21 yardos elkapása után Mathews 3 yardról megfutotta második TD-jét is (31–7).

Az újabb vendégtámadás sem tartott sokáig, Flacco Rice-nak szánt passzát Shaun Phillips kapta el zsonglőrködve (interception), de kivételesen nem születtek újabb hazai pontok, Novak 37 yardról a jobb oldali kapufát rúgta telibe.

A záró játékrészben ismét hamar átadták a Hollók a kezdeményezést, a Chargers pedig egy passzjátékot leszámítva csak futásokkal ölte az időt, egy több mint 9 perces akció végén 89 yard haladás után Novak 28 yardról már nem hibázott (34–7).

Az utolsó percekre kiengedett a hazai védelem, így Flacco kozmetikázhatta kissé statisztikáját, és végül Torrey Smith 36 yardos elkapása után szépített a Ravens, de így is súlyos, 34–14-es vereséget szenvedett. Decemberben tehát továbbra is megállíthatatlanul száguld a Chargers, sorozatban elért 3. sikerével 7–7-re módosította mérlegét, de hogy a jó hajrá meghozza-e a 201. mérkőzését játszó Spikes első rájátszásbeli szereplését, az a jövő zenéje.

A 22 ÓRÁS MÉRKŐZÉSEKEN

A talán a szezon média által legjobban várt mérkőzését a liga történetének egyik, ha nem a legjobb irányítója Tom Brady, és az utóbbi hetekben „csodákat” halmozó Tim Tebow összecsapásaként harangozták be.

Mindkét csapat jó formában várta a találkozót, a Hazafiak sorozatban ötször nyertek (minden alkalommal legalább 30 pontot szerezve), míg a Broncos hat egymást követő találkozón maradtak veretlenek (legutóbbi négy fellépésen egyaránt kisebb-nagyobb hátrányból fordítva). Brady ráadásul a Broncos ellen rendelkezik negatív mérleggel, eddigi hét Denver elleni fellépésén csak egyszer távozott győztesen a mérkőzésről.

Ahogyan az várható volt, a liga legjobban futó alakulata talajon próbálta feltörni a mind a passz, mind a futás ellen rendkívül gyenge New England-i védelmet, azonban akkora sikerre, amit az első negyedben bemutatott a csapat, vélhetően a hazai szurkoló sem mert volna gondolni: a 156.2 yardot átlagoló denveriek 15 perc alatt 163 yardnál tartottak!

Ezekből előbb Tebow szerzett 9 yardos (az extrapontot elrontották a hazaiak), majd Lance Ball 32 yardos touchdownt, és bár a kettő között Brady Chad Ochocincónak adott 33 yardos átadásával fordított a Patriots, 13–7-es hazai előnnyel zárták a nyitó negyedet a csapatok – a Cincinnati Bengalstól érkező elkaó első szezonbeli hatpontosát szerezte meg, majd ezt követően egy elkapást sem jegyzett.

A második játékrész elején az Andre Cartert sérülés miatt a szezon végéig nagy valószínűséggel elveszítő vendégek védői visszaálltak a 3–4-es védekezésre ezzel együtt pedig rohamosan feljavult a futás elleni hatékonyság, és a 8 yardoson megállásra késztették a támadókat, az elmúlt hetek Tebow melletti másik nagy hőse, Matt Prater pedig 26 yardról magabiztosan lőtt a lécek közé (16–7).

Ez volt az utolsó alkalom azonban az örömre a hazaiaknak. Előbb Brady a végül 129 yardig jutó Aaron Hernandeznek adott TD-passzával szépítettek a Hazafiak (16–14), majd előbb Ball, majd Tebow kezéből verte ki Rob Ninkovich és Mark Anderson a labdát (fumble), amelyek után előbb Stephen Gostkowski 21 yardos mezőnygóljával fordítottak a vendégek (16–17), majd Hernandez 25 yardos elkapása után Brady 1 yardról maga futott a célterületre (16–24).

Két puntra volt még idő a szünetig hátralévő időben, ám amíg a vendégek mindenese, Julian Edelman 14 yardos haladást ért el csapata számára (még, ha végül meg is állt ugye a támadás), Quan Cosby elejtette Meskó Zoltán rúgása után a tojást (fumble), amelyet Dane Fletcher kaparintott meg, így 3 másodperccel a félidő előtt Gostkowski 34 yardról 11 pontosra növelte a New England-i előnyt (16–27).

A második félidőt a Hazafiak kezdték, de egy negatív yardos passz, egy sack és egy büntetés után 3. és 24-nél egy védő szabálytalanságra volt szükségük a tovább haladáshoz, a hazai 49-esen azonban elakadtak.

A mérkőzés során korábban nagyszerűen futó, majd megsérülő Willis McGahee egy rövid időre ugyan visszatért a pályára, de hiába haladtak előre szépen a denveriek, Mark Anderson sackje után ismét pont nélkül maradtak.

Nem úgy a Patriots! BenJarvus Green-Ellis előbb 31 yardos elkapással, majd három futással juttatta előrébb csapatát, melyhez Wes Welkers és Hernandez elkapása (és az ellene elkövetett facemask) csatlakozott, és végül Rob Gronkowski elkapása után a maradék 10 yardot Danny Woodhead futotta meg (16–34).

Következett a 4. negyed, Tebow ideje, ám előbb Brandon Deaderick kiverte az irányító kezéből a labdát (fumble), majd bár még el tudta dobni elkerülve a safetyt és a TD-t, a 3. kísérletnél meglévő 14 yardot nem tudta megfutni. A kedvező vendég mezőnypozíciót Elvis Dumervil óriási sackje detronizálta, majd a túl oldalon Anderson újabb zsákolása után 3. és 18-cal jött a Denver, de a nagyszerűen játszó, 116 yarddal záró Demaryius Thomas 39 yardos elkapása, majd Ball 34 yardosa után a vendégek 2-eséig jutott, ahonnan Tebow futott az end zone-ba (23–34).

Az addig csendesebb Rob Gronkowski 38 yardos elkapása, majd Aaron Hernandez nagy játékai után Brady két futással két időkérést égetett el, mielőtt BenJarvus Green-Ellis az utolsó centiket megtette (23–41).

Az utolsó percekben mindent egy lapra feltéve rohamozott a Broncos, Tebow passzai után egy 30 yardos futással jelentkezett, de a vendégek 30-asához érve előbb Kyle Love és Gerard Warren vitte közös erővel földre az irányítót, mínusz hétyardos sacket eredményezve, majd a 4. és 17-nél Ninkovichék kergették meg, végül 28 yardos veszteséget elérve.

Így nagyon kedvező helyről, a hazai 34-esről jöhetett a Patriots, és bár gyakorlatilag már ekkor mezőnygólhelyzetben volt, végül 4. és 3-ra nem tudta megtenni a szükséges yardokat, ahogy a túl oldalon a 4. és 5 is sikertelennek bizonyult, így végül nem született több pont, Bradyék így ismét több mint 30 pontot szerezve nyertek, szépítve a denveriek elleni statisztikájukon.

A Philadelphia Eagles korábban sokat szidott védelme Kurt Coleman kierőszakolt labdaszerzésével (fumble) kezdett, mely után Juqua Parker hordta vissza 47 yardon keresztül a disznóbőrt, megadva az alaphangot (7–0).

A Jets támadói gyorsan ismét megszabadultak a labdától, ám a punt után Curtis Marsh elejtette a játékszert, amelyet Ellis Lankster kaparintott meg, így a vörös zónából jöhettek az egyenlítésért. Mark Sanchez azonban első adódó alkalmával Asante Samuelt hozta játékba (interception), így az Eagles folytathatta a támadásvezetést, és végül Michael Vick Brent Celeknek adott 26 yardos TD-passzával 14–0-ra meglépett.

A második negyed elején előbb Vick, majd a 102 yardot és három hatpontos összefutó LeSean McCoy ért a célzónába (28–0), de a szünetig két Nick Folk-mezőnygóllal (39 és 28 yardos) és egy Santonio Holmes 25 yardos TD-elkapással a New York-iak valamelyest visszakapaszkodtak a mérkőzésbe (28–13).

Sok köszönetük azonban nem volt benne, jött McCoy újabb futása, majd Alex Henery 28 yardos rúgása, mely után 38–13-mal fordultak a csapatok a záró játékrészre, ahol a hazai futó 33 yardos vágtája adta meg a kegyelemdöfést.

A túl oldalon Sanchez még Plaxico Burressnek adott 9 yardos passzával kozmetikázott a Jets, de végül így is nagyon simán szenvedett vereséget (45–19 az elrontott kétpontos kísérlet után).

Az irányítók parádéját hozta a Detroit Lions oaklandi vendégjátéka, a hazai oldalon Carson Palmer 367, a vendégeknél Matthew Stafford 391 yarddal zárta az összecsapást, interception nélkül. A hazaiak Louis Murphy futásával szerezték meg a vezetést (7–0), amelyet Calvin Johnson 51 yardos elkapása egalizált az első negyedben (7–7), majd a 155 yardot szerző Darrius Heyward-Bey 43 yardos elkapására (14–7) Nate Burleson 39-essel felelt (14–14). Hogy mégsem döntetlen mellett vonultak pihenőre a csapatok, arról Sebastian Janikowski gondoskodott, 46 yardos mezőnygóljával (17–14), majd a záró játékrész elején 51 yardról sem hibázott (20–14), mielőtt Tommy Kelly sackje, és kierőszakolt labdaszerzése után Aaron Curry vitte hat yardon keresztül TD-ig a labdát (27–14).

Nem adta fel azonban a Lions, és a hátralévő 7:47 perc alatt előbb Titus Young, majd ismét csak Calvin Johnson szerzett TD-t (27–28).

Az Oaklandnek még volt egy esélye, de Sebastian Janikowski 65 yardos (…) mezőnygólkísérletét az eltiltásból visszatérő Ndamukong Suh blokkolta, megőrizve csapata egypontos előnyét.

A Detroit Lions a szezon során 4. alkalommal jött vissza legalább 13 pontos hátrányból, amivel rekordot állított fel, nagyban köszönhetően Calvin Johnson egészen kivételes teljesítményének: Megatron 9 elkapásból 214 yardot és 2 TD-t hozott össze.

A Cleveland Brown arizonai látogatása nem indult rosszul, az egy híján 100 egységet futó Peyton Hillis TD-jével már az első támadásból megszerezték a vezetést a Barnák, amelyet Phil Dawson 44 yardos mezőnygólja növelt 10–0-s előnnyé, majd John Skelton Andre Robertsnek adott 9 yardos átadása után zárkózott a félidőre a Cardinals (7–10).

A második félidőben az idén először kezdőként pályára lépő, eddig hibátlanul (2/2) dobó Seneca Wallace passzolt 76 yardos TD-t Greg Little-nek (7–17), de a hazaiak a negyedik negyedben. Chris Wells futásával, majd egy labdaszerzés után Jay Feely 33 yardos rúgásával egyenlítettek (17–17).

A hosszabbításban a jó hazai védekezés után a csapat első túlórás mérkőzését eldöntő (a St. Louis Rams ellen) Patrick Peterson vitte 32 yardon keresztül vissza a punt után a labdát, majd Larry Fitzgerald hasonló előrehaladást eredményező elkapása után Feely 22 yardról eldöntötte a mérkőzést – 20–17, harmadik hosszabbításos mérkőzését is megnyerte a Cardinals!

A 19 ÓRÁS MÉRKŐZÉSEKEN

A Kansas City Chiefs új vezetőedzővel, a napokban elbocsátott Todd Haleyt felváltó Romeo Crennellel és új quarterbackkel, Kyle Ortonnal várta a veretlen Sajtfejűeket. A vérfrissítés kiválóan sikerült: a megelőző hat meccséből ötöt elveszítő Chiefs legyőzte a tavaly december óta veretlen, 19 meccset megnyerő Packerst!

Ryan Succop négy mezőnygólt mondhatott magáénak, Jackie Battle az utolsó öt perc kezdetén touchdownig jutott. Aaron Rodgers TD-je izgalmassá tette a befejezést, de a fordításra nem jutott idő – veszített a címvédő! Tragédia persze nem történt, továbbra is a Packersé a legjobb mérleg a mezőnyben, kilátásai kiválóak a playoffra.

Eltűnt még egy nulla a táblázatból: eldőlt, hogy az Indianapolis Colts nem lesz az NFL történetének második 0–16-os mérlegű csapata. A mezőny utolsó nyeretlen gárdája a Tennessee-t csáklyázta meg vasárnap, veszélybe sodorva annak playoffbeli szereplését.

Dan Orlovsky passzával Reggie Wayne viharzott TD-ig a harmadik negyedben, és ugyancsak Orlovsky volt az, aki egy kulcsfontosságú blokkal 80 yardos rohanáshoz, a győzelmet biztossá tévő TD-hoz segítette Donald Brownt nem sokkal a befejezés előtt.

A Chicago hárommérkőzéses vereségsorozatnál tartott a meccs előtt, és végül meglett a negyedik zakó is – ez a csapat első négyes bukósorozata 2009 óta. Történt ennél nagyobb baj is a hazaiakkal: a seattle-i Anthony Hargrove belépője nyomán Johnny Knoxot hordágyon kellett levinni a játéktérről – az esetről készült videónkat az erősebb idegzetű olvasóink itt találják.

Kicsi volt a valószínűsége, hogy a megelőző kilenc meccséből csupán egyet megnyerő Washington veszélybe sodorja a Giants csoportelsőségét, mégis ez történt. Rex Grossman egy TD-passzal, Eli Manning három interceptionnel vette ki a részét a meglepő fővárosi diadalból.

Nem a Packersé az egyetlen veretlenségi sorozat, amely megszakadt vasárnap: a múlt héten történelmi győzelmet arató Houston hét siker után volt kénytelen fejet hajtani, legyőzője a Carolina volt, amely korábban még sohasem kerekedett föléje.

Drew Brees, a New Orleans vezére öt TD-passzal és 412 passzolt yarddal nyomatékosította a papírformát az idén meglehetősen szárnyaszegett Minnesota otthonában, a Cincinnati idegenbeli sikerrel táplálta playoffot illető reményeit, és vendégként nyert a Todd Bowles személyében új trénerrel kiálló Miami is. Reggie Bush karrierje legjobbjával, 203 yardnyi futással terelgette szokásos utolsó helye felé a Buffalót.