NFL: Brees utódjára leltek a Szentek, nem szárnyaltak magasan a Sasok

AZ ELSŐ RÉSZT, BENNE A LEGROSSZABBUL VÁLASZTÓKKAL, IDE KATTINTVA ÉRHETI EL!

24. Philadelphia Eagles

1/20 – Nelson Agholor, WR (USC)
2/47 – Eric Rowe, CB/S (Utah)
3/84 – Jordan Hicks, ILB (Texas)
6/191 – JaCorey Shepherd, CB (Kansas)
6/196 – Randall Evans, CB (Kansas State)
7/237 – Brian Mihalik, DE (Boston College)

Az Eaglesnél a draft előtti időszak másról sem szólt, mint hogy Chip Kelly vezetőedző felcserél-e kedvencéért, az oregoni irányító Marcus Mariotáért. A börze elején gyorsan meg is kaptuk a választ a kérdésre, miután a Titans a második választási jogot felhasználva elvitte a fiatal tehetséget, így az Eagles mondhatni „hoppon maradt”.

Kelly később elárulta, valóban szándékában állt felmenni 1/2-re, ám a Tennessee olyan horribilis összeget kért a jogért, amit a főedző még kedvencéért sem volt hajlandó kifizetni. A Philadelphia végül maradt az 1/20-on, és az elkapó Nelson Agholorra bökött rá. A választás sokakat megosztott, míg egyesek szerint meglepő volt, mások szerint már egyáltalán nem.

Az ugyanis már a börze előtt is köztudott volt, hogy Kelly nagyon szimpatizál az USC elkapójával. A csapatnak kellett is wide receiver, tehát kijelenthetjük, hogy Agholor „szükség-posztra” érkezett. Ennek ellenére azért nem lehetett elégedett a Sasok szurkolótábora. Noha valószínűleg sosem fogjuk megtudni, de a Philly valószínűleg szívesebben vitt volna szélső hátvédet, ám a többi együttes, mint a Vikings, a a Chiefs és a Texans is megelőzte Kellyéket – és cornerbacket választott –, akiknek így Agholorral kellett vigasztalódniuk.

A második körben a szélső hátvédnek, vagy akár söprögetőnek is használható Eric Rowe érkezett. Méreteit tekintve prototípus Kelly-játékos, a vezetőedző számára ugyanis nagyon fontos szempont, hogy egy szélső hátvéd megfeleljen a Kelly-féle méretbeli követelményeknek.

A korai, harmadik körös belső linebacker kiválasztása szinte érthetetlen. Habár korábban szóba került, hogy Mychal Kendricksszel nem számol hosszú távon a klub, rajta kívül ott van a frissen megszerzett Kiko Alonso és a veterán DeMeco Ryans is. Mindketten súlyos sérülésből lábadoznak, ám Ryans ennek ellenére is új szerződést kapott a nyáron. Talán ráért volna később is a posztra való választás, valamint az sem biztos, hogy Jordan Hicks megérte a harmadik kört.

A hatodik körben a stáb még betankolt néhány szélső hátvéddel, így az edzőtáborban nagy harc lesz a csapatba kerülésért.

OSZTÁLYZAT: C+

23. Oakland Raiders

1/4 – Amari Cooper, WR (Alabama)
2/35 – Mario Edwards Jr., DE (Florida State)
3/68 – Clive Walford, TE (Miami Fl.)
4/128 – Jon Feliciano, OG (Miami Fl.)
5/140 – Ben Heeney, ILB (Kansas)
5/161 – Neiron Ball, OLB (Florida)
6/179 – Max Valles, OLB (Virginia)
7/218 – Anthony Morris, OT (Tennessee State)
7/221 – Andre Debose, WR (Florida)
7/242 – Dexter McDonald, CB (Kansas)

Amari Cooper kitűnő első körös választás, az alabamai elkapó minden bizonnyal a legveszélyesebb fegyvere lesz az irányító Derek Carrnak, mint ahogy a harmadik körös tight end, Clive Warford is hamar beverekedheti magát a kezdőbe – tekintve, hogy az Oakland nagyon gyatrán áll ezen a poszton.

Mario Edwards Jr. már sokkal megosztóbb választás. Annak tudatában, hogy 2/3-nál még elérhető lett volna például Randy Gregory, vagy a védőfal közepére Eddie Goldman – annyira nem tűnik jónak a pick. Edwards pont abban gyenge, amire a Raidersnek leginkább szüksége lett volna, az irányítósiettetésben.

Kifejezetten erős játékos, és a futás ellen kiválóan takaríthat majd, ám az ellenfél irányítójára nem lesz túl veszélyes, így a védelmet nem tudja megfelelően megosztani, és továbbra is mindenki Khalil Mackre összpontosíthat.

Középső, valamint a szélső linebacker poszton is nagy volt a hiány, utóbbira két játékos is érkezett, ám sem Ballban, sem Vallesben sincs meg az a potenciál, hogy már a kezdetektől az első csapatba lehessen rakni. Nagyon nyers védő, akinek talán évekre lesz szüksége ahhoz, hogy villantson.

OSZTÁLYZAT: B-

22. Denver Broncos

1/23 – Shane Ray, DE (Missouri)
2/59 – Ty Sambrailo, OT (Colorado State)
3/92 – Jeff Heuerman, TE (Ohio State)
4/133 – Max Garcia, C (Florida)
5/164 – Lorenzo Doss, CB (Tulane)
6/203 – Darius Kilgo, NT (Maryland)
7/250 – Trevor Siemian, QB (Northwestern)
7/251 – Taurean Nixon, CB (Tulane)
7/252 – Josh Furman, S (Oklahoma State)

Már az első választásával meglepte a jelenlévőket a Broncos, és a csapat arra a Shane Rayre bökött, akit előbb sérülése, majd pedig marihuána-gondja miatt a szakértők nem is vártak első körbe – igaz, hetekkel korábban még top 10-be várták... A Missouri passzsiettetője a játékosbörze előtt mindössze néhány nappal bukott meg a drogteszten, a felméréseken pedig nem igazán tudta megmutatni, hogy mit tud.

Úgy tűnik azonban, hogy a denveri vezetőségnek az is elég volt, amit a pályán látott a fiatal játékostól. Wade Phillips védőkoordinátor a holt szezonban érkezett a Broncoshoz, és egyértelművé vált, hogy a rettegett védelem a 4–3-as rendszerről átáll a 3–4-es szisztémára.

Az első évben minden bizonnyal a két rendszer keresztezését, amolyan hibrid védelmet láthatunk majd, Ray viszont – méreteit tekintve – tökéletesen passzolhat mind a két sémába, és Von Miller, valamint DeMarcus Ware mellett sütkérezhet majd, a két védő mellett ugyanis nagyon sok helye lehet arra, hogy az irányítókat terrorizálja.

Sambrailo ölébe hatalmas lehetőség pottyant, miután a kezdő vakoldali tackle Ryan Clady már a felkészülésen súlyos térdsérülést szenvedett. A második körös falember akár már az első naptól kezdve a Peyton Manning előtt lévő ötösben találhatja magát, míg a harmadik körös Jeff Heuerman Julius Thomas helyére érkezett utódként, de ahogy Clady, úgy ő is súlyos térdsérülést szenvedett, így a 2015–2016-os szezont teljes egészében ki kell hagynia.

A többiek rotációs, és projekt játékosok, senkinél sincsen benne, hogy az első naptól kezdve a kezdőben játsszon.

Osztályzat: B-

21. Cincinnati Bengals

1/21 – Cedric Ogbuehi, OT (Texas A&M)
2/53 – Jake Fisher, OT (Oregon)
3/85 – Tyler Kroft, TE (Rutgers)
3/99 – Paul Dawson, ILB (TCU)
4/120 – Josh Shaw, DB (USC)
4/135 – Marcus Hardison, DT (Arizona State)
5/157 – C. J. Uzomah, TE (Auburn)
6/197 – Derron Smith, S (Fresno State)
7/238 – Mario Alford, WR (West Virginia)

Egyáltalán nem mondható rossznak a Bengals draftja, hiszen a neveket elnézve legalább három-négy kezdő potenciállal rendelkező játékost sikerült kihúzni. Ami miatt nálunk csak a 21. helyen szerénykedik a csapat, az az, hogy a két első választása szinte biztosan a cserepadot koptatja majd az első évben.

Ogbuehi ugyanis egyrészt súlyos sérülésből lábadozik, másrészt pedig Andrew Whitworth mellett aligha tudja beverekedni magát a kezdőbe – a fal szélén legalábbis semmi esély sincs erre. Ugyanez a helyzet Jake Fisherrel is. A támadófal jobb oldalán sem valószínű, hogy sok sansza lesz akármelyik újoncnak, onnan ugyanis Andre Smitht kellene kiszorítani. Rövid távon, egyéves viszonylatban nézve tehát nem jó draft ez.

Ám hosszú távon már koránt sem ez a helyzet. Míg Whitworth 33 esztendős, addig Smithnek lejár a szerződése, és a megtartása kifejezetten drága lenne, a Bengals pedig jól láthatóan már előre felkészült arra, hogy akár egyszerre, mindkét szélső falemberét gond nélkül minőségi fiatalokra cserélhesse.

Tyler Kroft érkezése egyértelmű üzenet a tavaly végig sérült Tyler Eifertnek, hogy kapja össze magát, mert megérkezett az utódja. Jermaine Gresham a holt szezon elején elment Cincinnatiből, így Kroft hamar a kezdőcsapatban találhatja magát.

Ugyanez a helyzet a linebacker Paul Dawsonnal is. A TCU kiválósága a 2015-ös börze egyik legellentmondásosabb figurája volt, miután a pályán fantasztikusan játszott, ám a felmérőkön kifejezetten gyengén produkált. Dawson nem is titkolta véleményét a felmérőkkel kapcsolatosan, elmondta, hogy »őt az ott elért eredmények nem érdeklik, ő a pályán bizonyítja a tudását«. Az mindenesetre egyértelmű, hogy ha a fiatal védő azt nyújtja, amit az egyetemen, akkor villámgyorsan beverekszi magát a Bengals kezdőcsapatába, ahol Vontaze Burficttel rettegett párost alkothatnak.

Shaw személyében a hátsó tengelybe is érkezett egy tehetség, ám ő az első éveiben leginkább csak rotációban juthat szóhoz, az viszont egyelőre nem tisztázott, söprögető, vagy szélső hátvéd lesz-e a profik között. A többiek szintén rotációs játékosok lesznek, ami elsőre szemet szúr, az a passzsiettető hiánya. Mint ismert, a Cincy a 2014–2015-ös alapszakaszban a legkevesebb sacket jegyezte, szám szerint húszat, így joggal vártuk volna, hogy a stáb akár korai körös cetlit áldoz egy pass rusherre.

Már az is meglepő volt, hogy Marvin Lewisék 1/21-en bent hagyták Alvin Dupree-t, a Kentucky a tehetségét…

Osztályzat: B

20. San Diego Chargers

1/15 – Melvin Gordon, RB (Wisconsin)
2/48 – Denzel Perryman, ILB (Miami Fl.)
3/83 – Craig Mager, CB (Texas State)
5/153 – Kyle Emanuel, OLB (North Dakota State)
6/192 – Darius Philon, DE (Arkansas)

A futóért való felcserélés kissé meglepő volt a Chargerstől, ám a börze előtti hetekben gyakran lehetett hallani arról, hogy a San Diego edzői stábja „imádja” Melvin Gordont, persze ettől függetlenül nem biztos, hogy Gordon megért egy top15-ös cetlit.

Egyrészt ilyen erős első kört csak a kivételes tehetségnek kikiáltott running backekért szoktak adni, másrészt a 2015-ös draft elképesztően mély volt a posztot tekintve. Olyannyira mély, hogy még a harmadik-negyedik körben is lehetett volna bent találni olyan fiatalokat, akikben ott a lehetőség, hogy akár már az első napon kezdők legyenek.

Arról pedig megoszlanak a vélemények, hogy Gordon valóban kiemelkedett-e olyannyira az osztályából, mint amilyen hamar elvitte a Chargers. Szükség volt első számú futóra, az biztos, hiszen a legutóbbi első körös, Ryan Mathews nagy csalódás volt, ráadásul a holt szezonban Philadelphiába távozott.

Perryman második körben szintén kérdéses választás. A felmérőkön leszerepelt, és nem biztos, hogy elég jó lesz ahhoz, hogy stabil kezdő lehessen az NFL-ben. Tehetség alapján például Paul Dawson – akit a Bengals másfél körrel később vitt el – sokkal előrébb tart, mint Perryman. A Miamiról érkező játékos már az egyetemen sem volt elég jó passz ellen, és a profik között várhatóan csak az első két kísérletnél lesz majd pályán. Hogy Manti Te’o, vagy Donald Butler játékideje rövidül-e le Perryman érkezésével, nagy talány.

Mager méreteit tekintve nem valószínű, hogy slotba, vagyis a pálya közepére, harmadik számú cornerbackként lesz bevezényelve, viszont szélre tavaly Jason Verrett és Brandon Flowers személyében egy első körös, illetve egy minőségi veterán érkezett. Talán több esélye lenne, ha söprögetőt játszana…

Osztályzat: B

19. Arizona Cardinals

1/24 – D. J. Humphries, OT (Florida)
2/58 – Markus Golden, OLB (Missouri)
3/86 – David Johnson, RB (Northern Iowa)
4/116 – Rodney Gunter, DE (Delaware State)
5/158 – Shaquille Riddick, OLB (West Virginia)
5/159 – J. J. Nelson, WR (UAB)
7/256 – Gerald Christian, TE (Louisville)

A Cardinals draftja sem lett rossz. Az első körben D. J. Humphries személyében egy még kissé nyers fiatalra esett a csapat választása. Mivel Jared Veldheert szinte lehetetlen lesz kirobbantani a fal bal oldaláról, így Humphries a legjobb esetben is csak erős oldalon játszhat majd. Mivel a Cardinals szinte teljes holt szezonja a támadófal feljavításáról szólt, így jól látszik a stáb felfogása. Mindenek előtt egy bombaerős ötös kell az irányító elé, Humphrieszal pedig az utolsó láncszem is a helyére került.

Golden hiányposztra érkezett, ám az már közel sem biztos, hogy ő volt a legjobb választás a szélső linebacker posztra, hiszen a második körben elérhető lett volna még például Eli Harold, vagy Randy Gregory is. A harmadik körös futó, David Johnson kiválasztása viszont remek döntés volt. Johnson a villámléptű Andre Ellingtonnal kiváló párost alkothat, és a felturbózott támadófal mögött nagyon jó első évet zárhat, életveszélyes lehet.

Gunter, Riddick és Christian nem lesz több rotációs játékosnál, Nelson viszont okozhat némi meglepetést. Bruce Arians vezetőedzőnek remek szeme van a kistestű, gyors elkapókhoz, akikből ki tudja hozni a maximumot. Nelsonból nagyon jó visszahordó válhat, ezen kívül viszont nem valószínű, hogy sokat láthatjuk majd a pályán. 156 fontjával (71 kilogramm) ugyanis nagy kérdés, hogy mennyire bírja majd az ütéseket. Visszahordásoknál, illetve trükkös játékoknál azért majd komolyan számolni kell vele.

Osztályzat: B

18. New Orleans Saints

1/13 – Andrus Peat, OT (Stanford)
1/31 – Stephone Anthony, ILB (Clemson)
2/44 – Hau'oli Kikaha, OLB (Washington)
3/75 – Garrett Grayson, QB (Colorado State)
3/78 – P. J. Williams, CB (Florida State)
5/148 – Davis Tull, OLB (Chattanooga)
5/154 –Tyeler Davison, DE (Fresno State)
5/167 – Damian Swann, CB (Georgia)
7/230 – Marcus Murphy, RB (Missouri)

A Saints az előző, gyenge szezon után belekezdett a csapat újjáépítésébe, és ennek első lépéseként már a holt szezonban elcserélte klasszis támadóját, a tight end Jimmy Grahamet, aminek következtében két első körrel vághatott neki a 2015-ös játékosbörzének.

Hogy milyenre sikeredett a draft? Leginkább érdekesre, ugyanis mindkét első választásuk meglepetés volt. Andrus Peat félelmetes potenciállal bír, és minden megvan benne, hogy néhány éven belül a legjobb falemberek között tartsák számon, ám jelenleg az offenseive tackle nem nevezhető hiányposztnak a Saintsnél, így Peat kényszerből valószínűleg majd beljebb kell, hogy játsszon, és guard lesz.

Anthony sokkal nagyobb talány. Habár a Clemson védője már első évében kezdeni fog, a börze előtt még az öt legjobb középső linebacker között sem tartották számon. Játéktudásban a sokkal balhésabb Paul Dawson, valamint Benardrick McKinney is előrébb tart Anthonynál. Nagy kérdés, hogy mennyire tud domináns lenni a 22 esztendős játékos.

A harmadik körös Grayson-pick már a lassan bekövetkező Drew Brees-éra végét jelzi. Breesnek ugyanis már csak két év van hátra a szerződéséből, de az nem elképzelhetetlen, hogy akár már jövőre megválnak tőle, majdnem húszmillió dolláros fizetése ugyanis nagyon sok.

Williams a harmadik körben nem rossz érték, és nagy szüksége volt szélső hátvédre a New Orleansnak, mint ahogy passzsiettetőre is, így Tull biztosan megkapja majd az esélyt a bizonyításra.

Osztályzat: B

17. Detroit Lions

1/28 – Laken Tomlinson, OG (Duke)
2/54 – Ameer Abdullah, RB (Nebraska)
3/80 – Alex Carter, CB (Stanford)
4/113 – Gabe Wright, DT (Auburn)
5/168 – Michael Burton, FB (Rutgers)
6/200 – Quandre Diggs, CB (Texas)
7/240 – Corey Robinson, OT (South Carolina)

Meglepetés volt, hogy a Lions első körben belső falembert vitt el, viszont mégsem mondható hibának. Laken Tomlinson ugyanis sokak szerint a 2015-ös osztály legjobb guardja, és ott van benne a lehetőség, hogy már az első napon a kezdőben lépjen pályára. Nem lehetetlen, hogy Tomlinson érkezésével kicsit felforgatják a fal belső hármasát, de akárhogy is lesz, láthatóan most már másodpercekig sütkérezhet majd Matt Stafford az ötös mögött, ami ráadásul a futás segítésében is fel fog javulni.

Ehhez a második körben érkezett egy másik fegyver is, méghozzá a villámléptű futó, Ameer Abdullah személyében. Abdullah ellentéte Joique Bellnek. Ő a gyors irányváltásairól, nagyszerű szélső futásairól híres, így tökéletesen kiegészítik majd egymást az inkább hatalmas erejére támaszkodó Bell-lel.

Alex Carter a profik között lehet, hogy szélső hátvéd, de lehet, hogy söprögető lesz, a fizikai adottságai mindkét poszthoz megvannak. Nagyon okos és technikailag jól képzett játékos, aki a pályán maximálisan odateszi magát, megfelelő pozíciós edző mellett egy-két éven belül stabil kezdővé válhat. Némileg meglepő az ötödik körös fullback, ám a Burton-húzás is azt vetíti előre, hogy az edzői stáb a támadósort sokoldalúvá akarja varázsolni, és a futást fel szeretné javítani. Diggs akár már első évében hasznos rotációs játékos lehet, Robinsonnak viszont nincs sok esélye arra, hogy pályára lépjen.

Osztályzat: B

Edzőváltások, hosszabbítások, átigazolások, sérülések – minden, ami a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokság (NFL) 2015-ös idénye előtti uborkaszezon során történik!