AMERIKAI FŐCSOPORT
DÖNTŐ
Denver Broncos (az alapszakaszban 13–3-as mérleg, 1. kiemelés)–New England Patriots (12–4, 2.)
2014. január 19. vasárnap, 21.00. Sports Authority Field at Mile High (Denver)

Az Amerikai főcsoportban (AFC) a Keleti divíziót évek óta magabiztosan megnyerő New England Patriots sorozatban harmadszor, összességében pedig a tizedik alkalommal jutott el a konferencia döntőjéig, az előző két alkalommal a Baltimore Ravens, ezúttal pedig a Denver Broncos lesz a Hazafiak ellenfele.

Vagy ha jobban tetszik, a Patriots a Denveré. Merthogy a Musztángok igencsak lenyűgöző alapszakaszon vannak túl, amelynek köszönhetően megkaparintották az első kiemelést (ezzel pedig biztosították, hogy a rájátszásban a konferencia döntőjéig minden mérkőzésüket otthon játszhatják).

A Broncost elsősorban félelmetes támadógépezete repítette a Super Bowl kapujába, irányítója, a már játékoskorában legendássá váló Peyton Manning pedig egy csapásra zárójelbe tette a liga történetének számos nagy rekordját. A 37 éves passzmester az alapszakasz 16 mérkőzése során 55 touchdownt (hatpontost) készített elő átadásával, amellyel jócskán túlszárnyalta az eddigi 50-es rekordot (ezt amúgy épp a mai ellenfél 12-ese tartotta). Ha ez nem lenne elég, megdöntötte az egy idény alatt passzolt yardok csúcsát, dobásaiból összesen 5477 yardot haladt az együttes, ez pedig pont eggyel több, mint Drew Brees (New Orleans Saints) korábbi teljesítménye.

A hazai mérkőzéseit a tengerszint felett egy mérföld magasan játszó denverieknél ráadásul öten is legalább tíz alkalommal örülhettek pontszerzésnek: a futó Knowshon Moreno (241 futás/1038 yard, 10 TD) mellett az elkapók közül Demaryius Thomas (92 elkapás/1430 yard, 14 TD), Eric Decker (87/1288, 11), Wes Welker (73/778, 10) és a tight end (lényegében a támadófalembereket és az elkapókat összekötő játékos, akinek mindkét feladatot el kell látnia) Julius Thomas (65/788, 12) is két számjegyű TD-t ért el. Ezek után meglepő módon a Broncos által szerzett 606 pont nem szimplán a szezon, hanem a liga történetének legjobb ponttermésének bizonyult, így aztán az is belefért, hogy az együttes védelme 399 pontot engedett az ellenfeleknek, ami a 11. legrosszabb mutató.

A vasárnapi ellenfél New England Patriots sokkal nyögvenyelősebb úton jutott el idáig, az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy az évek óta elit támadósora által hajtott együttes az idény előtt elvesztette az előző szezon öt legtöbb elkapott yardot szállító emberéből négyet (Wes Welker épp a Broncoshoz szerződött, Brandon Lloydnak azóta sincs csapata, a hűvösön csücsülő Aaron Hernandezre már három gyilkosságot próbálnak rábizonyítani, Danny Woodhead az AFC elődöntőjében elvérző San Diegóhoz igazolt), az egy szem Rob Gronkowkski pedig sérülés miatt az első hét, és (a rájátszást is beleszámítva) az utolsó négy mérkőzésről is hiányzott.

A döcögős kezdés során eleinte a védelem tartotta életben az együttest (a két szélső védőfalember, Chandler Jones és Rob Ninkovich az irányítók földre vitelében – összesen 19.5 sack – és a futás megállításában is tündökölt, a hátsó alakzatból pedig Aqib Talib négy, az újonc szélső hátvéd, Logan Ryan pedig öt alkalommal szerezte meg az ellenfél irányítójának átadását – interception), majd Gronkowski visszatérésével fokozatosan jöttek fel a támadók, és az utóbbi hetekben pedig egyértelműen a futójáték lett a kezdő védőfal és a mögötte helyezkedő linebackersor 4/7-ét elvesztő együttes erőssége. LeGarrett Blount a Buffalo Bills ellen 189 yardot és két TD-t, az Indianapolis Colts elleni főcsoport-elődöntőn 166 yardot és 4 TD-t futott – 100 fölött már igencsak jónak számít egy játékos teljesítménye, pláne ha hozzátesz még egy-két TD-t, ehhez tessék viszonyítani.

A kezdeti sikertelenség ellenére a Patriots csak eljutott 444 pontig (a rájátszásban ráadásul 43-mal nyitott), ami csak eggyel kevesebb, mint a kategóriában második helyen végző Chicago Bears termése, így a pontokat tekintve a liga három legjobb alakulatából kettő lép egymás ellen pályára, ami önmagában hordozhatja az újabb pontzáporos meccset. Kulcskérdés lesz, melyik együttes vigyáz jobban a labdára, egy-egy hiba végzetes lehet a meccsen.

A két csapat az ősszel is találkozott egymással, igaz, akkor a Patriots otthonában, és bár három korai labdaszerzésnek köszönhetően a Broncos villámgyorsan ellépett 17–0-ra (a TD-k hat pontot, a jutalomrúgások egyet, a mezőnygólok hármat érnek), majd a szünetre 24–0-ra, a New England hatalmas feltámadást követően fordított, majd hosszabbítás után 34–31-re nyert.

A két irányítólegenda a 15. alkalommal néz egymással farkasszemet (bár a pályán egymással nem találkozhatnak), eddig a mérleg Tom Brady felé billen, a Patriots tíz sikerével szemben Peyton Manning együttesei (Indianapolis Colts, Denver Broncos) csupán négyszer örülhettek, igaz, ebből egyszer a konferenciadöntőben, utóbbi csapatának pályaválasztásával.

NEMZETI FŐCSOPORT
DÖNTŐ
Seattle Seahawks (13–3, 1.)–San Francisco 49ers (12–4, 5.)
2014. január 20. 0.30. CenturyLink Field (Seattle)

Ha az előbb megemlítettük, hogy az alapszakasz során is találkoztak a felek, itt duplán igaz. Ugyanis a Seahawks és a 49ers nem csupán egy főcsoportban, hanem egy divízióban is található, így szezononként kétszer mindenképpen összefutnak.

Míg fentebb a támadósorok ponterősségét emelhettük ki, ezúttal két bivalyerős védelemre kell felhívnunk a figyelmet: a Seahawks az egész mezőny legkevesebb pontját engedte az ellenfeleknek, csupán 231-et 16 meccs alatt, míg a 49ers 272-je a harmadik helyre elég. Érdekesség, hogy a második Carolina Pantherst (241) egy körrel ezelőtt a 49ers ejtette ki.

Míg a Denver Broncos csupán egyszer, a San Diego elleni 20–27 és 24–17 során maradt 27 szerzett pont alatt, és összesen csak négyszer nem jutott legalább 30-ig (egy újabb San Diego elleni meccs és a Kansas City elleni hazai összecsapás), addig a Seattle Seahawks hat alkalommal is egy számjegyű pontot tartotta az ellenfelet, és az Atlanta ellen is csupán tízet engedett. A Halászsasok ellen egyedüliként az egész ligában mérkőzésenként átlagosan 300 yardot sem haladtak a csapatok, 273.6-os eredményük megközelítőleg harminccal jobb, mint a következő csapaté (Carolina Panthers 301.2).

Wilsonra visszatérve, a második szezonját futó irányító parádés alapszakaszon van túl, bár csak 3357 yardot passzolt, 26 TD-jával szemben csak kilenc interceptiont dobott, amelynek köszönhetően nagyon magas, 101.2-es mutatóval zárt. A fiatal irányító emellett 96 futásból 539 yardot is hozzátett a csapat teljesítményéhez, amelyet nagy mértékben megdobott a futószörnyeteg Marshawn Lynch (301 futás/1257 yard, 12 TD) is. A védelem igazi turnovergyárnak számít, a Seahawks játékosai interception formájában 28-szor (a második legtöbb a Buffalo 23-ja után) szereztek labdát, emellett volt még 17 kierőszakolt labdavesztésük (fumble), amely a liga ötödik legjobbja. A hátsó alakulatból ki kell emelni a liga egyik, ha nem a legjobb cornerbackjét, Richard Shermant, aki egymaga nyolcszor kaparintotta meg az ellenfél irányítójának passzát, egyből pedig TD-ig futott vissza, de Earl Thomas is a söprögetőposzt egyik kiemelkedő alakjának számít.

A másik oldalon szintén egy dupla veszélyforrás, Colin Kaepernick irányít, ő 3197 passzolt yardja és 21/8-as TD/interception-mutatója mellett a talajon még 524 yardot és 4 TD-t tett a közösbe, illetve a 49ersnél is van egy kimagasló képességű futójátékos Frank Gore (276/1128, 9) személyében. Az elkapók közül a szezon előtt megszerzett Anquan Boldin 1179 yarddal és 7 TD-nal hálálta meg a bizalmat, mellette még Vernon Davis tight end nyújtott kiemelkedőt (850, 13 TD) – érdekesség, hogy rajtuk kívül egyedül Michael Crabtree-nek van elkapott TD-ja, egyetlen az alapszakaszban! A San Franciscónál nem a hátvédsor, hanem a linebackeregység számít ligaelitnek, NaVorro Bowman (145 szerelés, öt sack és négy fumble) és Patrick Willis (104, 3, 2) külön-külön is a poszt egyik legjobbjának számít, mellettük Ahmad Brooks a szélről az alapszakaszban 8.5, a rájátszás két meccsén 4.5 sacket szerzett, a szezon során egy elvonókúrán is áteső Aldon Smith pedig 11 alapszakaszmeccsen is eljutott 8.5-ig, és újabb 1.5-et tett hozzá a kieséses szakaszban. A 49ersnél továbbá a háromszemélyes védőfal is átlagon felülinek számít, és az egység a futás megállításában az előkelő negyedik helyen zárt az engedett yardokat tekintve a szezon során.

TÖRTÉNELEM, ÉRDEKESSÉGEK

A négy csapatból a történelmet tekintve a Seahawks lóg ki, a Seattle csupán egy 2005-ös (a döntőt 2006-ban játszották) Super Bowlt tud felmutatni, a Denver Broncos hat nagydöntőből kettőt, a New England Patriots hét fináléból hármat, a San Francisco 49ers pedig hatból ötöt megnyert – épp a tavalyi, Baltimore Ravenstől elszenvedett volt az egyetlen eddigi vereség.

Érdekesség, hogy a Seattle vezetőedzője, Pete Carroll 1997 és 1999 között a New Englandet irányította, így összejöhet egy találkozó korábbi csapatával, a Denver és a San Francisco pedig a 24. Super Bowlban már játszott egymás ellen, akkor 55–10-re a 49ers nyert a John Elway vezette Broncos ellen.