NFL-draftelemzés: a legkiválóbb választók

Mike Shanahan jó érzékkel cserélgetett lefelé, és gyűjtött be jó pár extra draftcédulát. Irányítót ő se választott, gondolva, hogy amíg McNabb a nyakukon van, drága lenne még egyet fizetni, így nyugodt szívvel passzolhatta el 10. választási lehetőségét a Jaguarsnak, az első körben. Saját választottjuk, Ryan Kerrigan hamar oda kerülhet a tűz közelébe, Brian Orakpo csapattársaként nyilvánvaló, hogy nem ő kapja majd a kiemelt figyelmet, ezt pedig kihasználhatja a Big Ten konferencia sack és fumble királya.

Jarvis Jenkinsről megoszlanak a vélemények, hogy a 3 emberes fal melyik posztján kerül majd bevetésre. Tömege alapján lehetne belül is, de technikája inkább kívülre teszi alkalmassá. Ha Haynesworth-t cserélik, akkor könnyebb lesz tippelni, bár Ma’ake Kemoeatu is odakerülhet a kezdőbe, adott esetben.

Leonard Hankerson meglepetésre csúszott ki a 2. körből, 3/15-re kiváló fogás, elvégre produktívabb egyetemi pályafutást tud maga mögött, mint a Skins első számú elkapója, Santana Moss (vagy bármelyik Miami elkapó). Nagyon gyenge volt egyébként is tavaly a WR szekció, nem véletlen jött 3 újonc is. Hankerson már most a kezdőbe kerülésre számíthat. Paul felé is nagy a bizalom, mert a Nebraska szisztémájában nem sok szükség volt passzjátékra, így tőle többet várnak profiként, mint egyetemen. Robinsonnak marad a visszahordás, meg a slot WR hely, így is remek szituációba került a kis termetű támadó.

Shanahanre nagy hatással lehetetett a nebraskai túra, mert három Kukoricacsuhást vitt el egymás után. Gomesre speciel nagy szükség nincs az Atogwe/Landry párossal a keretben, amely a liga tán legkeményebb safety kettőse, de Roy Helu akár első számú futó is lehet, ami negyedik körösként nem akármi. Shanahan már Denverben is nyugodtan nyúlt hátsó körös futókhoz, ezért is vitte el a végzősként beégő, de előtte elit játékot mutató Roystert Helu mellé, de ehhez párosulnia kéne egy elit falnak is, ami momentán nincs. Legalábbis nem Hurt lesz az, aki elitté teszi, ez valószínű.

A 7. körben is (el)ismert, magas szinten edződő játékosokkal bővítették a keretet Dan Snyderék, szinte már furcsaságnak számított, hogy az élvonalból válogatnak a draft végén a Rézbőrűek. Neild alkatilag tökéletes nose tackle, ez már önmagában ritkaság számba megy, Thompson az óriásölő Boise State védelemben volt tavalyig Kyle Wilson mögött 2. számú corner, majd idéntől no1, White pedig a liga legtöbb sackjét felmutató Seminoles falből érkezik. Impresszív lista a draft végén.

Értékelés: A-

7. Detroit Lions
1/12 Nick Fairley, DT, Auburn
2/14 Titus Young, WR, Boise State
2/25 Mikel LeShoure, RB, Illinois
5/26 Doug Hogue, OLB, Syracuse
7/6 Johnny Culbreath, OT, South Carolina State

Detroitban az építkezés egy egyedülálló módját választották, és azok után, hogy behúzták tavaly a draft legjobb DT-jét, megtették idén is. Ndamukong Suh és Nick Fairley már most a legértékesebb párosok közé tartozik, minden csapatnak alaposan rá kell készülnie ezentúl a Lions belső duójára. Mai szerepkörük miatt talán nem hangzik már olyan félelmetesen, de egykoron a Jaguars John Henderson–Marcus Stroud tandemének is csodájára jártak, most ugyanez fordulhat elő Detroitban. A belső nyomásgyakorlás a többi védő teljesítményét is javíthatja, illetve úgy tűnik, hogy tart a bizalom a secondary fiataljai felé.

Nem foglalkozott Schwartz mester Fairley karaktergondjaival tehát, mint ahogy Titus Youngéval sem. A nagyszájú elkapó lubickolni fog a Calvin Johnson nyitotta területeken, a 2007-ben választott elkapót öngyilkosság 1 az 1-ben hagyni bármelyik védővel, Young sebességét pedig egy egészséges Stafforddal jól ki lehet majd használni. A támadók kiegyensúlyozottságát Leshoure teheti teljessé, a Rashad Mendenhall nyomdokain haladó futó tehet róla, hogy Jahvid Besttel kiegészülve többdimenzióssá tegye csapata játékát. Érdemes lesz jövőre Lions meccseket nézni, ez már most nyilvánvaló.

A sok sztárjátékos megszerzése közben feledésbe merült, hogy a csapatnak elfogytak a linebackerei, Hogue az egyik tartalék helyre jó lesz, de ezt még a szabadügynök piacon orvosolni kell valamikor. Culbreath egy fizikálisan kiemelkedő játékos a második vonalból, az oroszlánok igyekeznek belőle elit focistát gyúrni, de ez többéves projektnek tűnik.

Értékelés: A-

6. Buffalo Bills
1/3 Marcell Dareus, DE, Alabama
2/2 Aaron Williams, CB, Texas
3/4 Kelvin Sheppard, ILB, LSU
4/3 Da’Norris Searcy, SS, North Carolina
4/25 Chris Hairston, OT, Clemson
5/2 Johnny White, RB, North Carolina
6/4 Chris White, ILB, Mississippi State
7/3 Justin Rogers, CB, Richmond
7/42 Michael Jasper, OG/NT, Bethel (TN)

Marcus Stroud elengedésével már sejteni lehetett, hogy DE-t tervez húzni a Bills, és jól okoskodtak, mert meg is maradt nekik a legjobb. A kérdés csupán az, hogy tavaly behúzott két projekt játékosuk közül Alex Carrington és Torrell Troup közül ki fog így kiszorulni a védőfal rotációjából, mert Dareus és a tavalyi Pro Bowler, Kyle Williams helye biztosnak tűnik.

Aaron Williams egy sokoldalú, fizikális corner, aki akár safetyt is el tud játszani, de erre nem lesz szükség Searcy draftolása után. A 2009-es 11. választott Leodis McKelvin nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így most két vetélytársait is kapott, Williams és Justin Rogers személyében. Utóbbi bár későn érkezett, de érdemes rá figyelni, mert ezen a poszton jó pár másodosztályból feltörő fiatal robbant be az utóbbi években.

Searcy akkor tehet komoly szolgálatot ha Donte Whitnert nem sikerül újraigazolni. Eléggé meglepő, hogy már a 4. körben gazdára talált, miközben eddigi safety társa, Deunta Williams senkinek sem kellett. Egy másik észak karolinai így is jött mellé, a futó Johnny White, akiről nehéz megmondani, hogy hány labdát fog kapni meccsenként Fred Jackson és CJ Spiller mögött. Várható szerepéhez képest meglehetősen hamar kimondták a nevét.

Kelvin Sheppard nagyszerű választás, ő lehet a csapat Brandon Spikesja. Látva a csoportellenfél Patriots másodévesének helytállását, Sheppardot sem kell majd félteni a mély vízben, akár Paul Posluszny partnereként, akár utódjaként. Chris White (aki nem rokona Johnnynak), inkább csere és speciális csapattag lesz, benne a kezdőpotenciál elenyésző.

A már szóba kerülő Spiller gyaníthatóan Hairstonnak örült legjobban. Nem kérdés, hogy komoly erősítésre szorul a támadófal, ezt alátámasztja, hogy akár egy 4. körös újonc is javulást hozhat. Az biztos, hogy a Clemsonban egyszerűbb dolga volt Spillernek, jó az ötlet, hogy volt társát rakják elé Chan Gaileyék.

Végezetül Michael Jasper kalandos életpályát követően lehet profi futballista. Több Tennessee állambéli egyetemet megjárt, volt az első osztályú Middle Tennessee State játékosa is, de tanulmányilag elmaradt az elvárt szinttől, így a futballcsapatban sem maradhatott. Nagy erősségnek számított pedig, hiszen majdnem egyedülálló módon a labda mindkét oldalán bevetették, OG és NT poszton is szerepelt a Bethel College színeiben! Csaknem 400 font nehéz (180 kg), ehhez képest kiemelkedően fürge. Sok esély nincs rá, hogy hasznos profi játékos lesz belőle, de egy próbát feltétlenül megér, mert hasonló embert ritkán találnak még az NFL megfigyelői is.

Értékelés: A-

5. New York Giants
1/19 Prince Amukamara, CB, Nebraska
2/20 Marvin Austin, DT, North Carolina
3/19 Jerrel Jernigan, WR, Troy
4/20 James Brewer, OT, Indiana
6/20 Greg Jones, MLB, Michigan State
6/33 Tyler Sash, SS, Iowa
6/37 Jacquian Williams, OLB, South Florida
7/18 Da’Rel Scott, RB, Maryland

Tom Coughlinék remekül vegyítették a hiányposztra húzásokat a legjobb elérhető játékos megszerzésével. Az első példa Prince Amukamara, aki szinte minden draft szervezenél top10-es tehetségnek volt kikiáltva, ehhez képest a 19. helyen vitték el az Óriások. Ezzel a rivális Dallas-Philadelphia duó orra alá is sikerült borsot törni, hiszen nekik nagyobb szükségük lett volna egy elit cornerre.

Marvin Austin már nagyobb hiányposztra jött, Cofield esetleges távozása miatt, de így is van egy másodéves, 2. körös Linval Joseph a keretben az eddigi kezdő Chris Canty mellett. Austinból könnyedén lehet a korosztálya legjobb játékosa a posztján, függetlenül attól, hogy Fairley is tagja a mezőnynek. Olyan DE-k segítik kívülről a munkáját, akiknek hála sokkal kisebb felelősség lesz az újoncon, ez pedig mindig jó.

Jernigan elvitele inkább visszahordói képességeinek szól, az offense-ben nehéz túl sokszor elképzelni az apró termetű elkapót. Manningham, Nicks és Steve Smith helye eléggé biztos az első 3 WR poszton (hacsak utóbbi el nem megy), és akkor a tavalyi előszezon legnagyobb felfedezettjéről, Victor Cruzról, vagy a szintén fiatal Ramses Bardenről még nem is beszéltünk. Jernigannek ebbe a rotációba nem lesz könnyű bekerülni, de ha a visszahordást megoldja, és pár trükkös játékra be tudják dobni, akkor már megért egy 3. kört.

James Brewer kissé Rodger Saffold tavalyi sikerességét meglovagolva jutott be a 4. körbe. Az Indiana Hoosiers egykori OT-je remek első szezont futott St. Louis-ban, és abban bíznak, hogy ezt Brewer majd szintén megteszi a nagy almában. Tény, hogy erősen öregedik a Super Bowl győzelem óta változatlan felállásban működő támadófal, de elsősorban belül voltak gondjaik. Brewer majd Williams Beatty-vel (esetleg Shawn Andrews-szal) lesz harcban a 3. számú OT helyért, egyelőre.

A csapat legnagyobb baja a linebacker sor volt, de egészen a 6. körig vártak egy újonc szerzésével, mert nem túl erős az idei 4-3-as LB felhozatal. Greg Jones az egyetemen volt országos válogatott is MLB poszton, elméletben tehát elit játékos, de fizikálisan nem érett az NFL-re, és könnyen lehet, hogy nem is lesz az soha. Hatodik körben már ennyi kockázatot belefér. Hasonló gondja van Tyler Sashnek is, aki kiváló futballista, de az egyéni felmérőkön nem nehéz lepipálni. Meglepő lenne, ha egy 198. kiválasztott kezdő csapatig vinné, de ő Sash, benne van potenciál erre. Sajnos érkezése egyet jelent azzal, hogy a tavaly draft után balesetet szenvedő Chad Jones állapota nem túl bíztató, és valószínűleg már nem fogjuk a futballpályán látni.

Williams remek szobatárs lesz Jason Pierre-Paul számára, Scott pedig abban bízhat, hogy elengedik Bradshaw-t vagy Jacobsot, és néhány labdacipelést rábíznak meccsenként.

Értékelés: A

4. Green Bay Packers
1/32 Derek Sherrod, OT, Mississippi State
2/32 Randall Cobb, WR, Kentucky
3/32 Alex Green, RB, Hawai’i
4/34 Davon House, CB, New Mexico State
5/10 DJ Williams, TE, Arkansas
6/14 Caleb Schlauderaff, OG, Utah
6/21 DJ Smith, OLB, Appalachian State
6/32 Ricky Elmore, DE/OLB, Arizona
7/15 Ryan Taylor, TE, North Carolina
7/30 Lawrence Guy, DE, Arizona State

Számíthattunk rá, hogy a Super Bowl nyertes tavaly után ismét OT-t választ az első körben, mert Bryan Bulaga mellett a többiek életkora aggasztó lehet. Sherrod, másodéves társához hasonlóan mindkét oldalon bevethető, gyaníthatóan Bulaga megy a vak oldalra és Sherrod lesz jobbon – már ha bekerül rövid időn belül a csapatba.

Randall Cobb több fronton hozhat javulást a csapathoz. Remek visszahordó, biztoskezű elkapó, tud futni, sőt trükkös passzjátékokra is vállalkozik. Pont egy ilyen dzsóker hiányzott a Packers támadói közül. Meg persze egy futó, aki Ryan Grant sérülése után nyakába vette volna a csapatot. Grant felépült, és új futó is jött, szóval joggal rettegnek az ellenfél szurkolói. Green ráadásul egy elég masszív tailback, bírja az ütéseket, szóval immár nem csak John Kuhnra lehet számítani a rövid yardos szituációkban.

Davon House a 4. körben mindenképpen olcsó volt, az NCAA első osztályának egyik leggyengébb csapatában sok sikere nem volt, most minden megváltozhat számára is. Charles Woodson meghazudtolva korát, magas szinten játszik még mindig, és Tramon Williams mellett Shields is felnőtt tavaly a feladathoz, de House velük együtt is az aktív rotáció részévé válhat tehetsége alapján.

DJ Williams lehet a helyi Aaron Hernandez, ő lényegében egy jó felépítésű elkapó, aki a tight end helyéről indul, de blokkolási feladatokat nem igazán lát el. A maga nemében első rangú játékos, akit Finley és Quarless árnyékában lehet, hogy ki se tudnak teljesen használni. Schlauderaff egyelőre a második sorba készülhet, Ryan Taylor pedig a speciális egységbe, eddig is az volt a fő szakterülete. A három hátul húzott védő szerepéről érdekes lehet találgatni. DJ Smith egy alulméretezett pass rusher, aki az egyébként is bő rotációba igyekszik beverekedni magát. Clay Matthews túloldalán Zombo, Walden és Brad Jones is mutatott szép dolgokat, nem lesz Smithnek könnyű dolga. Főleg akkor, ha Elmore is itt próbálkozik majd. Ő Arizonában több sacket, és több fumble-t gyűjtött, mint sokkal többre tartott társa, Brooks Reed. Magassága alapján a falban a helye, tömege viszont a linebackerek közé illik. Guy egyértelmű, hogy defensive end lesz, sokra tartott középiskolás játékos volt, aztán egyetemi karrierje nem sikerült túl rózsára, harmadik éve után ott is hagyta. Cullen Jenkins lejáró szerződése, és Johnny Jolly eltiltása miatt joggal reménykedik benne, hogy odafér az aktív keret közelébe.

Mike McCarthy főedző összességében jó szemmel nyúlt hozzá csapatához, és előkészítette a keretet a címvédésre.

Értékelés: A

3. Kansas City Chiefs
1/26 Jonathan Baldwin, WR, Pittsburgh
2/23 Rodney Hudson, OG, Florida State
3/6 Justin Houston, OLB, Georgia
3/22 Allen Bailey, DE, Miami (Fl)
4/21 Jalil Brown, CB, Colorado
5/4 Ricky Stanzi, QB, Iowa
5/9 Gabe Miller, OLB, Oregon State
6/34 Jerrell Powe, NT, Mississippi
7/20 Shane Bannon, FB, Yale

A Chiefsnek sikerült szinte az összes lyukat betömni a keretben. Első körben a nagytermetű elkapó, Baldwin került kiválasztásra, akinek a személyében végre megbízható 2. számú elkapója is lesz a csapatnak Dwayne Bowe mögött. Cassel nem tartozik a legpontosabb irányítók közé, Baldwint viszont nem nehéz eltalálni, így a leginkább optimális elérhető elkapót választotta Todd Haley.

Rodney Hudson képzettsége alapján a legjobb támadófalember is lehetett volna idén, de felépítése nem optimális az NFL-re, így könnyen lehet, hogy eddigi guard posztja helyett centerként tekintenek rá. Mivel Casey Wiegmann 37 éves, így a bevetés ideje inkább előbb, mint utóbb lesz.

Justin Houston a bukott drogtesztje miatt csúszott ki az első körből, így a 3.-ban gyakorlatilag ajándék. Ő Tamba Hali ellentétes oldalán kerül majd bevetésre, nem kizárt, hogy első naptól fogva.

A védőfalba két projekt játékos is érkezett. Allen Bailey igazi szörnyeteg, ha a felépítését és atletikusságát vesszük figyelembe, de focizni még nem sikerült teljesen megtanítani. Ettől függetlenül már első évében is sok akciót láthat, ha máshol nem, akkor a speciális egységben, hosszú távon pedig elit játékost lehet faragni belőle, optimális esetben. Jerrell Powe hasonlóan érdekes karakter, neki visszatérő problémái voltak a tanteremben, diszlexiára is gyanakodtak, és csak sokadik próbálkozásra vették fel egy első osztályú egyetemre. (A kieső időben egy börtönben dolgozott). Ha sikerül túllépni tanulási problémáján, és súlyproblémái sem lesznek, akkor hosszú távon megoldhatja a nose tackle posztot. Addig is marad Ron Edwards.

Jalil Brown 4. számú CB-nek optimális, de idővel feljebb is léphet a rangsorban. Paraméterei neki is átlagon felüliek a saját posztján, és Jimmy Smith társaként, Coloradóban hozzá szokott, hogy sokat játszanak rá.

Stanzi bár 5. körben érkezett csak, nem lehet egy legyintéssel elmenni mellette, mert kezdő potenciállal bíró irányító. Matt Cassel teljesítménye nincs arányban a fizetésével, és ha ez nem változik, akkor előfordulhat, hogy elfogy a belé vetett bizalom. Azt tavaly megtapasztalták, hogy Brodie Croyle még a csereirányító szerepkörre is alkalmatlan, a QB draftolás tehát indokolt. Stanzi egy érett, komoly tapasztalattal bíró játékos, akinek a legnagyobb erénye éppen az, amiben Cassel gyenge: remekül kezeli a kulcsszituációkat. Érdekes párharc alakulhat ki kettejük között, de 2011-ben még hatalmas favorit Cassel. Egy év múlva érdemes lesz visszatérni a kérdésre.

Gabe Miller nem túl fényes egyetemi karrier után állt profinak, eredetileg tight end volt, csak két éve került be a védők közé, valószínűleg tehát őt sem fogjuk első éveiben sokat a pályán látni. Vele megint van esély rá, hogy Mike Vrabel után ismét legyen egy olyan védője a csapatnak, akit be lehet küldeni a célterület közelébe, hátha elkap néhány touchdownt.

Shane Bannon talán még saját maga sem számított rá, hogy kiválasztják, nem éppen jellemző, hogy a nagynevű Yale egyetem az NFL-be küldi a hallgatóit, ő az üdítő kivétel. Ismerjük a Chiefs futójátékát, egy jó fullbackre mindig van igény, kérdés, hogy vele is tudják-e tartani a szintet.

Értékelés: A

2. New Orleans Saints
1/24 Cameron Jordan, DE, California
1/28 Mark Ingram, RB, Alabama
3/8 Martez Wilson, OLB, Illinois
3/24 Johnny Patrick, CB, Louisville
7/23 Greg Romeus, DE, Pittsburgh
7/40 Nate Bussey, OLB, Illinois

Öles léptekkel halad a 3-4-es átállás felé a Saints, idén két olyan húzóembert szereztek, akiket elsősorban a 3 falemberes védelmi sémában lehetett a draft előtt elképzelni. Cam Jordan konkrétan 3-4-es DE-t is játszott eddig, ezért is volt meglepő, hogy még a 24. helyen is elérhető, miközben nagyítóval kell keresni az NCAA-ben, a tapasztalt 3-4-es játékosokat. Tehetsége alapján az NFL-ben sem lesz vele gond, 4-3-ban akár középre is beküldhető, a guardokat a sebességével, a tackle-ket az erejével képes megverni.

Néhány perccel később a Patriots bejelentette a cserét, a New Orleans idei 2. illetve jövő évi 1. körös draftjogáért cserébe elvihette a draft elsőszámú futóját, Mark Ingramet. Érdekesség, hogy a most börtönben lévő idősebb Mark Ingram is 1/28-as választott volt. Az Alabamában bajnoki címet és Heisman-trófeát is nyerő running back színre lépésével Reggie Bush alighanem veszi is a kalapját, hiszen Pierre Thomas, és a tavaly felfedezett Chris Ivory mögött csak 4. számú futónak számít már csak. Hogy Ingram hányadik, azt egyelőre nem tudjuk, de képességei alapján NFL sztárrá nőheti ki magát rövid időn belül, még akkor is, ha erősen passzra épülő csapatban szerepel.

Akkor sem lepődött volna meg senki, ha 1/28-ra Martez Wilson nevét mondja ki Roger Goodell komisszár, azonban valamiért a kiváló linebacker a 3. körig csúszott. Sean Payton lecsapott rá, ezzel pedig egy legalább öt éve problémásnak mondható posztot oldott meg. Wilson középen játszott eddig, de ez Vilma helye, így neki marad a külső linebacker hely. A 7. körben illinois-i csapattársát is megkapta maga mellé, a beilleszkedéssel nem lehet gond.

Johnny Patrick a 3. körben szintén korrekt húzás, jó esélye van rá, hogy újoncként előbbre kerüljön a ranglétrán, mint a tavalyi 1/32-es Pat Robinson… Greg Romeus is érdekes eset, egykoron elit DE volt, de egy makacs sérülés miatt jelentősen csökkent az ázsiója. Pittsburghi társa, Jabaal Sheard a 2/5-ös helyen kelt el, márpedig nála többre jegyezték annak idején Romeust. Ha fel tud épülni teljesen, akkor az egész draft legnagyobb lopása lehet.

Értékelés: A

Raheem Morris kockáztatott tavaly és nyert, ezért filozófiája idén sem változott. Karakterproblémákat és sérülékenységet félretéve, focistákat választott, nem pedig atlétákat. A liga legfiatalabb keretének edzőjét csak az érdekelte az ifjoncok tekintetében, amit a pályán látott tőlük.

2010-ben, az első két körben 2 DT, most két DE érkezett, nem is akárkik. Főleg Bowers az érdekes, aki térdműtétje előtt még 1/1 kandidáns volt, aztán annyira megrémültek egészségi állapotától a csapatok, hogy a 2. kör közepén is elérhető volt. Ha nem lesz befolyással ez a beavatkozás a játékára, akkor egy potenciális sztárról beszélünk, és nagyon meg fogják bánni a csapatok, hogy hagyták lecsúszni Morris kezei közé. Claybornnal kapcsolatban nincsenek ilyen kérdőjelek, ő első perctől ott lehet a pályán, gyakorlatilag vetélytársa sincs a posztért a veteránok közt sem.

Foster egy energiabomba, aki mindenhová odaér, itt is sok szerepet kaphat már 2011-ben, főleg ha nem sikerül megtartani Barrett Ruudot. Ha sikerül, akkor Quincy Black megüresedett helyét örökölheti Foster.

Luke Stocker egyes vélemények szerint Rudolph után a legkomplexebb tight end, egy ilyet pedig 4. körben elvinni bravúr. Kellen Winslow cseréi közt csak draftolatlan szabadügynököket találunk (és a 7. körös Hardy-t), Stockerrel viszont remek párost alkothatnak, már idén.

Ahmad Black könnyen átképzésre szorulhat, felépítése inkább CB-re emlékeztet, ettől függetlenül ő is sok örömet okozhat még a pályán, mert a játékot nagyon érti, jól helyezkedik, erőszakos, 5. kört mindenképpen megér. Az átképzés attól függhet, hogy Aqib Talibot sokadik rendőrségi ügye után is megtartják-e, és ha igen, akkor marad-e egyáltalán szabadlábon. Valamelyest utóbbira is felkészültek, mert a szintén államon belüli erő, Anthony Gaitor is többre viheti, mint azt egyetemi csapata nevéből feltételeznénk.

Allen Bradford hasonló tank, mint LeGarrette Blount. Mivel a volt oregoni eléggé bevált tavaly, így a Martalócok hoztak neki egy váltótársat, ha esetleg összetörné magát, illetve, hogy a lefutott meccsekre más is jusson, akinek labdát lehet adni a kezébe.

Értékelés: A