Carolina Panthers (7–8–1)

AzNFCDéli csoportját a Carolina Panthers nyerte meg a nem túl jónak mondható 7–8–1-es mérleggel. A 2013–2014-ben elért 12–4-es mutató után ez jelentős visszaesésnek számít, ám a Panthers háza táján jelentős változások történtek a nyáron. Visszavonult a vakoldali falember Jordan Gross, és elbúcsúzott a Steve Smith, Brandon LaFell elkapópáros is. A támadófalból még Geoff Hangartner is és Travelle Wharton is elment, míg a védelem hátsó tengelyéből a söprögető Michael Mitchell Pittsburghbe rakta át székhelyét, Captain Munnerlyn a Vikingshoz szerződött, Quintin Mikell pedig visszavonult.

Érkezett Antoine Cason – aki azonban hamar kijátszotta magát a csapatból –, valamint a kiöregedőfélben lévő Roman Harper és Thomas DeCoud. A draftról az irányító Cam Newton megkapta új fegyvernek az égimeszelő elkapót, Kelvin Benjamint, a csapat pedig a passzsiettető Kony Ealyt, a falember Trai Turnert, és a szélső hátvéd Bené Benkiwerét. Remek választások voltak ezek, ugyanis a legtöbben a pályán is sokat tudtak hozzáadni a Carolina játékához. Júniusban aztán bombaként robbant a hír, hogy a passzsiettető Greg Hardyt – akire előtte franchise taget rakott a Panthers – barátnője bántalmazásáért határozatlan időre eltiltotta a liga. A Kraken becenévre hallgató, 26 éves játékos ellen azóta ejtették a vádakat, ám az egész 2014–2015-s szezont ki kellett hagynia.

A futás jól ment, és a szedett-vedett támadófallal is több mint 127 yardot sikerült a földön haladni mérkőzésenként, ám a passzjáték már akadozott. Kelvin Benjaminra nem lehetett panasz, hiszen első évében rögtön túlszárnyalta az 1000 yardos (1008 yard, 9 TD) álomhatárt, valamint a tight end Greg Olsen is remek idényt (1008 yard, 6 TD) tudhat maga mögött. Rajtuk kívül viszont nem nagyon volt Cam Newtonnak segítsége, aki így végül szenvedve, 3127 passzolt és 539 futott egységig jutott, 18 TD mellett pedig 12 labdát adott el. Newtont az idény során több sérülés hátráltatta, főleg a bokájával voltak gondjai. Így két meccset ki is kellett hagynia.Ezek végül nem akadályozták meg a csapatot abban, hogy ha negatív mérleggel is, de bemeneteljen a rájátszásba. A védelem rosszul kezdte az idényt, és beleszaladt hatalmas pofonokba, ám az utolsó hetekre hihetetlen módon felszívta magát Luke Kuechly linebackerrel az élen, aki fiatal kora ellenére hamar a liga egyik legjobb játékosává nőtte ki magát. Hardy hiánya sem látszódott meg, és remekül sikerült pótolni a minőségi passzsiettetőt.

A rájátszásban az irányítóhiánnyal küszködő Cardinals nem jelentett gondot az együttesnek, a Seahawks a főcsoport-elődöntőben viszont már túl nagy falatnak bizonyult. Összességében így is kijelenthetjük, végül remek szezont zárt a Panthers. A holt szezont körülbelül 15 milliós mozgástérrel nyitja meg a klub, amelynek legnagyobb feladata Newton új szerződésének megvitatása lesz, amely minden bizonnyal meghaladja majd a százmillió dolláros értéket. Hardyt a hírek szerint nem marasztalják, mellette talán csak Byron Bell vakoldali falember lenne az, akit meg kellene tartani.

A támadósorba Benjamin mellé egy minőségi, megbízható elkapó nem ártana, valamint Newton előtt a fal feljavítása létszükség lesz. A védelemben a hátsó négyes lehet kérdéses, oda biztosan jön kezdő szintű játékos, hogy a passz ellen hatékony maradjon az egység.

A keret fiatal, tehát minden megvan a fejlődéshez, már csak néhány kulcsfigura hiányzik ahhoz, hogy a Carolina a legjobbakat – mint a Seahawks – is le tudja győzni.

New Orleans Saints (7–9)

Az egész idényt végigszenvedte a New Orleans Saints. Biztatóan indult pedig a holt szezon, Mickey Loomis általános igazgató ugyanis sikeresen a csapathoz csábította a szabadügynökpiac egyik legnagyobb alakját, a söprögető Jairus Byrdöt, ezt a húzását tavaly még a nyár legnagyobb transzferei között emlegették, ám a védő hamar kidőlt. A draftról egy fiatal elkapó, Brandin Cooks érkezett elsőként, utána pedig a szélső hátvéd Stanley Jean-Baptiste-re esett a klub választása. A Saints újoncainak legtöbbje első évében a pályával is alig találkozott, ami mindenképpen nagy negatívum.

A távozók közt olyan név is akadt, mint a villámléptű Darren Sproles, a söprögető Malcolm Jenkins vagy a támadófalból a veterán Brian De La Puente. Nem volt tehát könnyű dolga Drew Breesnek, ám Cooksszal remekül megértették egymást, a 21 éves elkapó viszont csak a 10. játékhétig bírta, ekkor bekövetkezett ujjtörése egyben a szezon végét jelentette. Mark Ingram futó karrierje legjobbjával, 964 egységgel és 9 touchdownnal zárt, ám így is heteket hagyott ki sérülés miatt.

A passzjáték még Cooks hiányában is a liga legjobbjai közé tartozott, pedig még a sztár tight endet, Jimmy Grahamet is sorozatos sérülések hátráltatták abban, hogy százszázalékos állapotban tudja segíteni csapatát. Graham végül 889 yardot és 10 TD-t szerzett, ám vállsérülései miatt nem volt annyira meghatározó, mint megszokhattuk tőle. Amíg Brees (4952 yard, 33 TD, 17 labdaeladás, 97-es irányítómutató) azért a jobbak között tudta tartani a támadóegységet, addig a védelem hétről hétre szenvedett. Hiába Rob Ryan személye, az 52 éves szakember szemmel láthatóan csődöt mondott, ami szekció teljesítményét illeti, ráadásul Sean Payton vezetőedzővel való nézeteltéréseitől volt hangos a sajtó, így mindenki biztosra vélte, hogy a 2014–2015-ös szezon után távoznia kell. A védelem mind futás, mind passz ellen a liga leggyengébbjei közé tartozott. Byrd hamar, már négy forduló után a sérültlistán kötött ki, ugyanis súlyos térdsérülést szenvedett.

A Saints az alapszakaszban négyszer is három vagy ennél kevesebb ponttal kapott ki, a szoros összecsapásainak legtöbbjét nem tudta hozni. Végül 7–9-es mérlegével az NFC Déli kvartettjének második helyén végzett a Panthers mögött, és lemaradt a rájátszásról. Oda-vissza kikapott a rivális Falconstól, ráadásul egyszer a Carolina is megtréfálta.

Hatalmas meglepetésre a vezetőség úgy döntött, nem rúgja ki Rob Ryant, és még egy év lehetőséget ad neki a bizonyításra. Ám hogyan tudna visszajutni csoportja élére a Saints? Kiderült, hogy hiába Brees és Payton zsenije, már ez is kevés ahhoz, hogy a papíron egyébként gyengének vélt NFC Déli kvartettjét megnyerje. A védelmet mindenképp stabil lábakra kell helyezni, mert anélkül nem lesz esély a győzelmekre. A passzsiettetésben mindenképpen nagy javulásra lesz szükség, amely által a passz elleni védelem is hatékonyabbá válhat. Ha Byrd kihúzná egészségesen a szezont, akkor a fiatal Kenny Vaccaróval az NFL egyik legjobb párosát alkothatnák.

A szélső hátvédsorból többen nem ütik meg a liga mércéjét, így oda sem ártana erősítés. A gatyamadzagot viszont jól meg kell húzni, miután a New Orleans jelenleg súlyos mínuszban van, ami a capet illeti, tehát még több játékostól megválnak csak azért, hogy beférjenek a fizetési sapka alá. A börzén a 13. cetlivel választhat a gárda, ám még az erősnek mondható jog ellenére sincs könnyű helyzetben, a horrorisztikus fizetési helyzet miatt ugyanis szinte biztos, hogy semmilyen, minőségi javulást jelentő játékos sem érkezik a holt szezonban.

Atlanta Falcons (6–10)

Az előző szezonban 4–12-es mérleggel végzett a Falcons, és a vezetőség a 2014–2015-ös szezonban egyértelműen jelentős javulást várt, ami leginkább a rájátszás elérésében merült ki. A várakozásoknak végül nem felelt meg, 6–10-es mutatója csak az NFC Déli csoportjának harmadik helyére volt elég.

Az idény előtt visszavonult Tony Gonzalez tight end legenda, és elment a védelemből a szélső hátvéd Asante Samuel, valamint a söprögető Thomas DeCoud. Érkezett viszont a támadófalba a szabadügynök Jon Asamoah, a draftról pedig Jake Matthews vakoldali falember, míg a védőkhöz Paul Soliai, Tyson Jackson és Dwight Lowery. A börzéről még Ra’Shede Hageman jött, csak hogy a fontosabb neveket említsük. Mondhatjuk tehát, hogy bevásárolt a csapat, ám ez nem nagyon látszott meg az alapszakaszban mutatott játékon.

A támadófal továbbra sem állt össze, miután a sérülések következtében fel kellett forgatni az egységet. Sam Baker szélső falember már az előszezonban súlyos térdsérülést szenvedett, ami miatt az újonc Matthewst kellett átküldeni a helyére, akinek szemmel láthatóan nehezen ment a beilleszkedés a profik közé. Pedig a legnagyobb feladat egyértelműen Matt Ryan megvédése lett volna, ám ez nem sikerült túlságosan jól. A 29 éves irányítóhoz rendkívül sokszor értek oda az ellenfél játékosai, és az állandó nyomás több mérkőzésen is veszélybe sodorta a támadógépezet hatékony működését.

A passz jól ment, és miután visszatért a fiatal Julio Jones – aki már draftolása óta Ryan kedvenc célpontja –, a Falcons a a levegőben a liga legjobb együttesei közé emelkedett. Jones végül NFL-karrierje során először több mint 100 labdát kapott el, és 1593 yardjával, valamint 6 TD-jával ismét a legveszélyesebb elkapók közé emelkedett. Mellette a veterán Roddy White heteken keresztül bokasérüléssel küszködött, ám ennek ellenére is 921 egységgel zárta az alapszakaszt. A futójáték hiánya viszont sok gondot okozott. Steven Jackson csupán 707 yardot rohangált össze, és kísérletenként mindössze 3.7 yardos átlagot tudott felmutatni. Mögötte az újonc Devonta Freeman is hasonló teljesítményt nyújtott, így a támadósor nem volt sokoldalú.

A nagy probléma mégsem Ryanékkel volt, hanem a védőegységgel. A szekció passz ellen ugyanis „magasan” a liga leggyengébbjének bizonyult. Úgy, hogy a 2013-ban első körös szélső hátvéd, Desmond Trufant elképesztően jó produkcióval rukkolt ki, és szinte minden egyes vele szemben felálló elkapót leszedett a pályáról. Rajta kívül azonban csődöt mondott a felforgatott csapatrész, amely a futás megállításában is a liga hátsó felében foglalt helyet, mérkőzésenként ráadásul több mint 26 pontot kapott.

Így roppant nehéz dolga volt az irányítónak, akiről a sikertelen szezon ellenére is kijelenthetjük, hogy pályafutása egyik legjobb szezonját teljesítette. Összességében viszont túlságosan is sok, nyerhető összecsapást bukott el Mike Smith vezetőedző csapata, ám ennek ellenére is úgy mehetett az utolsó, 17. játékhétre, hogy ha megveri a csoportrivális Pantherst, negatív mérlege ellenére is bejut a rájátszásba a gyenge NFC Délből.

Azon a találkozón viszont minden addig meglévő probléma előjött, és megsemmisítő, 34–3-as vereséget szenvedtek a Párducoktól, de ami még fájóbb volt, hogy hazai pályán.

A siralmas idényt a gyenge keret ellenére is rá lehet varrni Smithre, aki több meccsen hibázott és nagyon sok rossz döntést hozott, amely jó néhány zakót eredményezett. Arthur Blank, a klub tulajdonosa az alapszakasz végét követően úgy döntött, elküldi Smitht. Helyére a Seahawks védőegységének vezérét, Dan Quinnt sikerült megszerezni, akivel minden bizonnyal ütősebb védőbástya jön létre Atlantában. Dirk Koetter, támadásokért felelős szakember Tampa Baybe ment, őt Kyle Shanahan, korábbi Browns-támadókoordinátor váltotta.

Körülbelül 28 millió dollár a gárda mozgástere, ami a fizetési sapkát illeti, ez elegendő lehet ahhoz, hogy minőségi javuláson essen át a játékoskeret. Quinn biztosan fellendíti a sereghajtó védelmet, ám rendkívül nehéz dolga lesz, mert a jelenlegi állományt elnézve nagyon sok munka szükséges ahhoz, hogy az egységet felhozza. A védőfal még talán rendben is lenne, ám a linebackersor már egyértelműen javításra szorul. Egy elit irányítósiettetőre hatalmas szükség lesz, így nem is meglepő, hogy sok szakértő erre a posztra jósolja a Falcons első körös választását a drafton. A hátsó négyesben jelenleg talán egyedül Trufant helye tűnik biztosnak, így a passz elleni egységben is vérfrissítés várható. A börzén az 1/8-as cetlivel érkezhet erősítés, és a sok, kör eleji pick megfelelő felhasználásával több jó játékost is el lehet hozni.

Mivel Ryan személyében megvan a klub jövőbeli, már bizonyított irányítója, így csak az ő védelmét kell megfelelően megoldani, valamint a védelmet rendbe szedni. Ha ez sikerül, a következő szezonban nem lenne meglepetés, ha az Atlanta bejutna a rájátszásba…

Tampa Bay Buccaneers (2–14)

Szörnyű idény volt a 2014–2015-ös a Buccaneers számára. A gárda szereplése némileg meglepő, miután új edzői stáb kapott bizonyítási lehetőséget, amely a szabadügynökpiacon is kifejezetten aktív volt, és habár elküldte Darrelle Revis szélső hátvédet, viszont több nagynevű játékost szerződtetett. A Bearsből már jól ismert Lovie Smith lett a vezetőedző, segítői pedig Jeff Tedford és Leslie Frazier lettek. Előbbi a támadásokat koordinálta, utóbbi pedig a védelemért felelt.

A piacról többek között sikerült a csapathoz csábítani a veterán irányító Josh McCownt, a támadófalember Anthony Collinst, Evan Dietrich-Smitht, a passzsiettető Michael Johnson, Clinton McDonald párost és a szélső hátvéd Alterraun Vernert, aki posztja egyik legjobbjaként döntött úgy, hogy kifejezetten baráti fizetésért csatlakozik a Tampa Bayhez, valamint csere útján New Englandből érkezett Logan Mankins guard. Smith érezte, hogy főként a támadóegységet kell feljavítania a börzén, így az első és a második körben is egy égimeszelőt választott ki, méghozzá Mike Evans elkapót, valamint a tight end Austin Seferian-Jenkinst.

A baljós előjelek már az előszezonban megmutatkoztak, amikor Tedfordon szívműtétet kellett végrehajtani, és mivel állapota nem javult, így az irányítókat felkészítő Marcus Arroyo vette át a helyét. A mindössze 35 éves szakemberről viszont nagyon hamar kiderült, ez nem az ő szerepköre, és kifejezetten gyenge, ami a játékhívásokat illeti. Közben Smith McCown mellett tette le voksát, így meglepetésre ő lett a kezdő irányító, és nem Mike Glennon, aki az előző idényben csereként beállva többször is ígéretes teljesítményt nyújtott.

Sem a futó, sem pedig a passzjáték nem ment, és Smithen hétről hétre felfedezhető volt a tanácstalanság. McCown végül 11 mérkőzésen kezdett, ezeken mindössze 2206 passzolt yardig jutott, és 11 hatpontos átadása mellett 18-szor eladta a labdát. Borzasztó sokáig tartogatta a labdát, rossz döntéseket hozott, és nem túl mobilis irányítóként rendre tiszta célpontja volt a védőknek. Támadófalától sem kapta meg a kellő segítséget, amely nem tudta megtartani az ellenfeleket, és csak pillanatokat hagyott az irányítóknak arra, hogy megszabaduljanak a labdától. A futásoknál sem tudtak megfelelő lyukakat nyitni, Bobby Rainey 406, míg Doug Martin kereken 500 yardig jutott.

Az elkapósorból az újonc Evanst kell kiemelni, aki az első szezonjában 1051 yardig és 12(!) TD-elkapásig jutott, utóbbi klubrekord. A mindössze 21 esztendős játékos azonnal megmutatta, hogy egy jó irányítóval posztja legjobbjai közé emelkedhet. Vincent Jacksonnak viszont nem volt jó éve, csapata sikertelenségét nem viselte jól, a sajtó a stábbal való balhéiról zengett, a hírek szerint még elcserélését is kérte. Ismerve képességeit, 1002 yardja és 2 TD-ja igen gyengének mondható.

A védelem a passz és a futás megállításában is a liga rosszabb egységei között volt, ráadásul borzasztó sok pontot kapott. Nem csoda hát, hogy az utolsó hetekben Smith már szemmel láthatóan nem erőltette a dolgokat, s döntései azt sugallták, ő bizony már az 1/1-es draftcetlire „hajt”. Ez végül meg is lett. Az idény végén megváltak Tedfordtól, és Smith a korábban Atlantába dolgozó Dirk Koettert csábította maga mellé támadókoordinátornak.

A stábnak mintegy 30 millió dolláros elkölthető helye lesz a sapkában, és ehhez minden bizonnyal még hozzájön néhány sokat kereső játékos kivágásából származó plusz is. McCowntól már megvált a vezetőség, és a középső linebacker Mason Fosteren kívül nem nagyon van olyan, akit mindenképp meg kellene tartani. Költeni tehát ismét lehet, ám oda kellene figyelni, mivel az előző évi pénzkidobás rettenetesen sült el. A 2015-ös holt szezonban természetesen a draft és az 1/1 kerül a középpontba. Koetter rendszere a Florida State-es Jameis Winston kiválasztását vetíti előre.

Winstonnak sok balhéja volt az egyetemen, ám képességei a pályán megkérdőjelezhetetlenek. Szinte minden szakértő biztosnak véli, hogy ő lesz a Bucs újdonsült irányítója. Akár ő, akár Marcus Mariota lesz az, nagy feladat vár az illetőre, mégpedig visszahozni a sírból a csapatot. Egy erősen megkérdőjelezhető vezetőedzővel az élen nehéz… Az biztos, hogy a támadóegység hatalmas löketet kaphat egy magabiztosabb, bevállalós, pontosabb quarterbackkel, és az Evans, Jackson, Seferian-Jenkins hármassal félelmetes, háromfejű szörnyeteg állhat a fiatal tehetség rendelkezésére. Mind Winston, mind Mariota remekül teljesített a draft előtti felmérőkön (Combine), így természetesen még mindig kérdés, melyik tehetség nevét mondják ki elsőként, ám elnézve a játékukat, hatalmas pluszt adhatnak majd a Tampa Baynek.

A *-gal jelölt csapat továbbjutott.