A soha vissza nem térő esély

Az Universum Box-Promotion negyedszer rendez gálát Magyarországon. A Budapest Sportcsarnokban 1999-ben, az Üllői úti Fradi-pályán 2000-ben, a Kisstadionban tavaly lépett szorítóba Kovács István – az utóbbit, az argentin Chacón trónfosztó diadalát természetesen valamennyien szívesen kitörölnénk az emlékezetünkből.
Az idén Erdei Zsolt kedvéért telhetnek meg – és mindenki reményei szerint meg is telnek majd – az esemény kapcsán felavatandó debreceni Főnix-csarnok lelátói. A Főnix a kormányváltás útvesztőiben, a propaganda és az ellenpropaganda információfolyamában hirtelen lassabban épülő Budapest Aréna elkészültéig bizonyosan a legnagyobb magyarországi fedett létesítmény lesz – aligha lehetne a november végi, itteni torna-vb főpróbájának hangulatosabb rendezvényt találni, mint Erdei Zsolt első címmérkőzését.
Madár tehát átlépheti a Rubicont, érthetően övvel a derekán szeretne távozni valamikor szombat és vasárnap fordulóján a ringből. Jókedvű, kiegyensúlyozott, duzzad az erőtől és az önbizalomtól, minden vágya, hogy profi pályafutása első jelentősebb mérföldkövéhez érkezzen.
A mérlegelésen is gyorsan átesik, miután a kis csúszással kezdődő Thermál Hotelbeli ceremóniát a Dél-Afrikából érkező, érdekes arcberendezésű rivális, Jim Murray és Erdei Zsolt nyitja. Murray a maga 194 centijével pontosan 16 centiméterrel magasabb Madárnál, a szakma csettint a hasonló összecsapásokra, és annyiban feltétlenül igaza van, hogy nem kis kihívás elé néz az egyébként meglehetősen későn, csak szombaton befutó Fritz Sdunek edző, hogy mivel is dobja harcba az aspiráns magyart.
Persze az elmúlt hetek edzőpartnerei között a megszokottnál sűrűbben tűntek fel a langaléta legények, no meg Erdei sosem tartozott a mindenkori súlycsoportja óriásai közé – a magasságbeli különbség miatt tehát önmagában nincs ok az aggodalomra.
Az Universum stábja nem Debrecenben, hanem Hajdúszoboszlón kvártélyozta be magát, megérkezett Peter Hanraths is, a hamburgi gazdasági igazgató, aki első ránézésre sikeresen felgyógyult abból a betegségéből, amely lehetetlenné tette budapesti útját az eseményt felvezető első sajtótájékozatóra.
A programot egyébként Rácz Félix két frontembere, Nagy János és a hajdúsági illetőségű Matolcsi József nyitja, a piros sarokban őket az Universum négy potentátja, a szebb napokat is látott Bert Schenk, az egykor Kokóval egy napon debütáló, azóta, valljuk be, dadogó Alexander Petkovic, a második profimeccsére készülő Steven Küchler és az amatőrként általános elképedésre Európa-bajnok Felix Sturm (született Adnan Catic) követi.
A vége Erdeié. Madár 110 dekagramm előnnyel igyekszik kompenzálni a magasságából fakadó hátrányt, 79.1 kilót nyom Murray 78-ával szemben. A mérkőzés vezetője a két éve még amatőr sztárbíróként jegyzett Nagy Imre, pontozóként német, belga és ausztrál kolléga ül a szorító három oldalán. A supervisor, azaz főellenőr ebbéli minőségében első ízben Kovács István.
A bíró tehát magyar, Kovács is az, a debreceni közönség is, no meg Erdei tudása is elegendőnek tűnik a feladat megoldásához.
Ezt nevezik hazai pályának.
Madárnak élnie illene és élnie is kell az így kínálkozó eséllyel.
A tét a további karrierje. Nem kevés.