A San Siróban búcsúztatta az Udinese az AC Milant

Leonardo csapata nem volt tartalékosnak nevezhető, de alapemberei közül többen – Ronaldinho, Pato, Beckham, Nesta, Pirlo – nem futottak ki a pályára kezdőként. Ez aztán meglátszott játékukon, még inkább eredményességükön.

A több apró termetű, higanymozgású játékossal felálló vendégek a huszadik percben indultak be, méghozzá nagyon, a rutinos erőket így is felsorakoztató milánóiak számára tarthatatlannak bizonyultak.

Előbb egy szöglet után ígéretes helyzetben ketten egymást zavarták, majd egy lövésre sikerült beadást kellett kitornáznia Christian Abbiatinak. Két percre rá Alexis Sánchez ziccerben találta el a kapufát, majd a milánói kapusnak kellett egy közeli, majd egy távoli bombát hatástalanítania. Mindezt röpke tíz perc alatt.

Olasz csapathoz abszolút méltatlan védőmunkát mutatott fel a Milan, mintha legalább két emberrel kevesebb lett volna csapatukban a pályán. Pedig csak a tizenkettedik játékosuk, a szurkolók hiányoztak, de ők nagyon. Bántóan üresen kongott a lelátó. A mérkőzés változatos, jó iramú volt, bár ez aligha vigasztalhatta a Milan-drukkereket.

A szünet után egy összeszedettebb, szervezettebb Milan kezdett el futballozni, de igazán veszélyes helyzetet nem tudtak kialakítani. Nem úgy a vendégek. A házigazdák körülményeskedtek a saját tizenhatosuknál, nem szabadítottak el. Az udineiek megszerezték a labdát, majd a második hullámban érkező svájci Gökhan Inler 14 méterről laposan a jobb alsóba bombázott.

A mérkőzés hátralévő részében meddő támadójátékot bemutatva nyomott a Milan, de komolyabb helyzet a vendégek előtt adódott, Abbiati ziccert védett a túlórában. Az eredmény nem változott, nyert, és ezzel a négy közé jutott az Udinese.