Játszani szabad – Csillag Péter jegyzete

Bergamo boldog város.

Az Atalanta szurkolói küzdelmes évtizedeik során hozzászoktak ahhoz, hogy a Serie A-s bennmaradást ünnepelgessék, egy-egy Saussuolo elleni győzelmecskére, Roma elleni csodadöntetlenre bontsanak pezsgőt. Bár valamikor az őskorban (1963-ban) megéltek egy Olasz Kupa-győzelmet, az országos sikerekkel kapcsolatos érzéseiket leginkább a régi falfirka jellemezte: „Mondd el egy vonalnak, mi az a gömb!”

Aztán elérkezett a 2019-es év, és a vonal csodák csodájára meggörbült, megsokszorozódott, összeállt gömbbé, a nagyvilág pedig ámulva leste az új alakzatot: az 1907-ben alapított egyesület fennállása legfényesebb bajnoki sikerét elérve bronzérmes lett Olaszországban, a nemzeti kupában a döntőig jutott, ősszel pedig a Bajnokok Ligája-csoportkör esélytelen halálraítéltjeként szedte össze magát, és az utolsó két fordulóban összekapart hat pontjával mindenki elképedésére továbbcsúszott a nyolcaddöntőbe. A Harkivból hazatérő Sahtar-verőket hajnali háromkor ünnepelte az utcán a 120 ezres település megmámorosodott népe, és a képsorokat nézve a semleges kívülálló furcsa elégtételt érezhetett magában a futballvilág igazságtalanságaival szemben.

Miközben a piacfüggő és piacteremtő média kifogyhatatlan mennyiségben önti a fogyasztó arcába a Real Madrid- vagy Barcelona-tartalmat (már régen nem csak mérkőzésekről beszélünk), érdemes néha belehelyezkedni mondjuk egy Leganés-drukker lelkivilágába, eljátszani a gondolattal, milyen lehet az Eibar elleni ikszért izzadni, a legtöbbször soha el nem érkező csodában, Real-verésben, dobogóban reménykedni. Ahogyan világbajnokságon hajlamos a gyengékkel együtt érző néző magában Izlandnak, Costa Ricának vagy Panamának szorítani Németország vagy Brazília ellen, úgy az Atalanta tűzijátéka is pirosítja a szíveket, színesítve a Juventus, az Internazionale, a Milan, a Napoli és a Roma unásig ismételt műsorát. Nem szalondurrogtatásról van szó: az idén a Serie A legtöbb kapura lövést jegyző csapata az év zárásaként december 22-én 5–0-val gázolt át a Milanon.

Olaszországban az elmúlt években heves vitákat gerjesztett – a bergamói lapok hasábjain is – a számos kisebb-nagyobb településen bevezetett új rendszabály, amely pénzbüntetés terhe mellett tiltja gyermekeknek közterületen a focit. Az utcai játékot futballkultúrája hagyományos – igaz, kiveszőben lévő – alapértékének tekintő országban mások mellett a legnagyobb sportlap, a La Gazzetta dello Sport is felemelte a szavát, és egy júliusi cikkében éppen az Atalanta mögött felsorakozó városi társadalom erejét, futballszeretetét mutatta fel a labdázásellenes hatósági rendelkezéssel szemben. Mintegy üzenve a merev hatóságoknak: ha a vonalnak nem is érdemes magyarázni a gömbről, aggódni kár, a gömb úgyis kijelöli magának az új vonalakat.