Aschenbrenner győzelemmel ünnepelte első bajnoki címét

A levegőbe dobálták, pezsgővel locsolták. S Aschenbrenner György, aki nem éppen arról híres, hogy bárminek is kitörően tudna örülni, vagy eszeveszett módon, látványosan ünnepelne bármit is – akkor először végre elmosolyodott.

Talán akkor tudatosult benne, talán akkor hitte el végképp, hogy megvan, amiről körülbelül tíz éve álmodik, de amire most először volt reális esélye – abszolút bajnokká koronázták egy futammal az országos bajnokság vége előtt, a Kazincbarcika-ralin.

„Nehéz elmondani, mit éreztem az utolsó szakasz utolsó kilométerein – akkor már tudtam, hogy meglehet, de nem kockáztattam, sőt nagyon nem kockáztattam, amitől nem volt kifejezetten biztonságos az autózásunk. Tavaly rengeteg balszerencsénk volt, az idén azonban visszakaptunk mindent a sorstól. Örülök, nagyon örülök..." – mondta Aschenbrenner, körülbelül annyira izgatottan, mintha egy pohár vízért ment volna le a sarki kisboltba, nem pedig 14 kőkemény gyorsasági szakaszt hajtott volna végig Pikó Zsuzsával az oldalán.

Pedig futamgyőzelemmel ünnepelték az első abszolút bajnoki címüket. Sokáig úgy tűnt, ifjabb Tóth János meg tudja előzni őket (egészen a verseny utolsó köréig), de ha őszinték akartak lenni, azt sem bánták volna, hiszen a második hely is éppen elég lett volna nekik.

Csakhogy ifjabb Tóth János mellől ezúttal is elpártolt Fortuna. A hétszeres abszolút bajnok a harmadik szakaszon állt az élre, s attól kezdve tíz szakaszon keresztül nem engedte ki a kezéből a vezető pozíciót. Aztán...

Aztán a 12. szakasz előtt 3 kilométerrel nem indult be az autó. Nem és nem, hiába próbálták. Kontakthiba. De pont most? Ifjabb Tóth akkor azt gondolta, fel kell adnia a versenyt a győzelem kapujában. Aztán öt perc múltán csak beindult a versenygép, a késés miatt viszont 50 másodperc büntetést kaptak. Aztán még egy defekt a következő szakaszon, s már a második helyért is „élet-halált" kellett menni a záró szakaszon.

„Feküdt nekünk az a pálya, de elhasználtuk az egyetlen pótkerekünket, úgyhogy az kavargott a fejemben, gyorsan is kell mennünk, de azért óvatosan is. Végül sikerült, visszaszereztük legalább a második helyet. Ha a szakaszgyőzelmeket és a részeredményeket nézem, nem lehetek elégedetlen, összességében viszont egy biztosnak tűnő győzelem csúszott ki a kezünk közül. A raliban szerencsére is szüksége van az embernek a végső sikerhez, s nekünk ez most nem volt meg..." – mondta ifjabb Tóth, aki végül is pozitívan zárta a napot, hiszen az utolsó gyorsasági szakaszon 1.5 másodperccel (!) visszaelőzte Kakuszi Zsoltékat, akik így is a futam meglepetésemberei. Ez volt a második hazai versenyük a Ford Fiestával, s máris dobogóra állhattak. Mi lesz, ha kellő tapasztalatot is gyűjtenek az autóval?!

„Néhol bátran mentünk, máshol meg nem. A végén még majdnem úgy is volt, hogy másodikok leszünk, de végül nem sikerült. Az utolsó szakaszon  nagy tempót diktáltunk, de Janika még nagyobbat – így sem vagyunk azonban elégedetlenek, nagyon örülünk a dobogós pozíciónknak" – mondta Kakuszi.

A negyedik helyért pokoli küzdelem dúlt Hideg Krisztián, Hadik András és Balogh János között, amelyből végül előbbi került ki győztesen. „Elégedett vagyok, jól autóztunk. Akadtak technikai gondjaink, de nyertünk szakaszt, és voltunk másodikok, harmadikok is. Most talán végre újra a régi Hideg Krisztiánt láthatták a nézők" – mondta Hideg Krisztián a célba érkezés után.

A nap nagy vesztese Herczig Norbert volt, aki az éjszakai defekt után szombaton még le is csúszott az útról: „Alapvetően én hibáztam, ez nem is kérdés, de szerintem nem normális, hogy ilyen piszkos utakon háromszor végigküldik a mezőnyt. S még szerencsénk is volt, mert a nézők emberfelettit produkálva tettek vissza minket az útra. Köszönet érte, nagy meló volt" – mondta fanyar mosollyal Herczig, aki még címvédőként érkezett a viadalra, de már „tavalyi győztesként" távozott.

Hiszen megkoronázták az új bajnokot, Aschenbrenner György személyében.