A főszponzor Volkswagen a tavasszal még valahogyan "lenyelte", hogy a Wolfsburgnak egyenes ágon nem sikerült bejutnia az UEFA-kupába, de az új évadban már kötelező lenne az első öt közé kerülnie vagy megnyernie a Német Kupát. A Bundesliga egyik "szürke egerének" tartott VfL tavaly ősszel nyolc fordulót követően vezette a bajnoki tabellát, utána azonban következett a hatalmas zuhanás, amelynek kilencedik hely lett a vége. Holger Fach edző és Thomas Strunz menedzser az új idényben tulajdonképpen az állásával játszik, hiszen a VW elöljárói már jelezték, a 90 százalékban a birtokukban lévő leányvállalatnak ideje lenne pozitív színben feltűnnie.

Ha azt vesszük, hogy Giovanni Trapattoni szinte minden klubcsapatával nyert legalább egy jelentős serleget (legutóbb a Benficával portugál bajnoki címet), nincs miért aggódni Stuttgartban: az olasz maestro a "sváboknál" is csodát tesz. De ahhoz tényleg csoda kell& A VfB a nyáron három húzóemberét is elveszítette, Kuranyi a Schalkéhoz, Lahm a Bayernhez, Hleb pedig az Arsenalhoz igazolt, és ha a posztokat nézzük, csupán a német csatárt sikerült megfelelően pótolni Tomassonnal (és ha kell, Grönkjaerrel). Csak ha az első edzésén 1500 szurkoló által fogadott Trap kitalál valamit, akkor indulhat a Stuttgart jövőre is az UEFA-kupában.

A Schalke az előző évadban hol két, hol pedig három csatárral rohamozott, és ez az idén sem lesz másképp, még ha lapzártánkig csak négy épkézláb támadó (Kevin Kuranyi, Ebbe Sand, Gerald Asamoah, Sören Larsen) volt a keretében. A bátrabb variációban legfeljebb a német közönség gyönyörködhet, míg a Bajnokok Ligájában és a Bundesliga fontosabb ütközetein az óvatosabb, kétcsatáros szisztéma kerül elő, a középpályán a támadásokra orientált Ernst, Bajramovics, Lincoln, Asamoah kvartettel.

Mainzban attól is tarthatnának, hogy az újoncévnél is nehezebbnek tartott második esztendőben a csapatnak szinte végig a kiesés ellen kell küzdenie, ráadásul - utólag - hiábavalóan. Csakhogy Mainzban erről hallani sem akarnak, és olyan fejlesztésekbe (alulról fűtött gyep, műfüves pálya, utánpótlásközont, stadionbővítés) fogtak, amelyeknek inkább hosszú távú élvonalbeli tagság esetén van értelmük. De az egy magyar légióst, Bódog Tamást is a keretében tudó csapatnak nem árt a védekezésre is odafigyelnie (csak három klub kapott nála több gólt legutóbb), illetve arra, hogy az UEFA-kupa-szerepléssel dúsított Bundesliga-szereplés sokkal nagyobb leterhelés, mint egy "szimpla" bajnoki szezon.

Ötéves másodosztályú szereplés után a Bundesliga egyik alapítója (még Meidericher SV néven) ismét az élvonalban szerepelhet, igaz, messze nem olyan reményekkel, mint fennállása első, bronzéremmel zárult BL-évadában. Túlzás lenne összeszokott csapatról beszélni az MSV esetében, ennél a klubnál nagyobb fluktuációt egyik élvonalbeli társulat sem mutathat fel: három év alatt 39 játékos érkezett, 48 pedig távozott. Norbert Meier vezetőedző kicsi, de kiegyensúlyozott kerettel próbálja meg kiharcolni a bentmaradást, a jelszó: nem az egyén, hanem a csapat a sztár.

A klubnál úgy vélik, még egyszer nem lehet olyan rosszul teljesíteni, mint a 2004-2005-ös idényben. Ugyanakkor a keret erősségét egyelőre nehéz lenne megbecsülni, a nagy nevek (Christian Ziege, Giovane Elber, Jörg Böhme, Wesley Sonck) az elmúlt időszakban gyakrabban vendégeskedtek orvosi rendelőben, mint futballpályán, az új szerzemények közül Kasper Bögelund hasonló cipőben jár, Thomas Helveg meg 34 évesen fiatalodni nem fog. Horst Köppelnek ilyen körülmények között kell ütőképes csapatot gyúrnia, és csak bízhat benne, hogy a 2003-2004-es évadot kezdő Ewald Lienennel, illetve a tavaly nyitó Holger Fachhal ellentétben neki sikerül legalább egy teljes évadot eltöltenie Mönchengladbachban.

A hajdan Király Gábor és Dárdai Pál (ma már csak az utóbbi van Berlinben, kérdés, meddig) miatt a liga "magyar" csapatának számító Hertha BSC 2004 tavaszán majdnem visszazuhant a másodosztályba, holott korábban zsinórban ötször kvalifikálta magát a nemzetközi porondra. Ebből a mélységből egy évad alatt sikerült kiugrania, hiszen legutóbb már a negyedik helyen végzett, és ismét indulhat az UEFA-kupában. Dieter Hoeness menedzser szerint elsősorban azért, mert Falko Götz személyében olyan edzőt sikerült találni, aki újra hosszú távra megoldást jelenthet (mint Jürgen Röber 1996 januárja és 2002 februárja között), illetve mert a csapat ismét csapat lett. Túl nagy átalakítást nem is hajtottak végre a nyáron Berlinben, pénz sem volt rá (csak a bankoknak 17.3 millió euróval tartozik a klub), mint ahogyan szükség sem. Fiatal erőkkel (Okoronkwo, Stuhr-Ellegaard, Bieler, Boateng, Samba) töltötték fel a keretet, de ami ennél is fontosabb, a kulcsembereket (Marcelinho, Bastürk, Marx, Friedrich) sikerült megtartaniuk.

Akkora összeget (4.5 millió euró) fektetett a klub a keret megerősítésébe, mint korábban, így talán nem utópisztikus elképzelés a középmezőny elejét (esetleg az Intertotó-kupát) megcélozni. A csatársort válogatott játékosok (a német Brdaric és az iráni Hasemian) alkotják, de a másik két csapatrészben is vannak olyanok (a védelemben a német Mertesacker és az amerikai Cherundolo, középen a bolgár Jankov), akik még nem tettek le a jövő évi világbajnokságról.

Az előző évadban a HSV sokadszor nem tudta megtenni az utolsó lépést a "senki földjéről" a jegyzett (értsd: az európai kupaszereplést egyenes ágon kiharcoló) futballtársadalomba, most viszont a Hansa-városban egyértelmű cél az UEFA-kupa. Thomas Doll edző jobbára az előző szezonban látott keretére támaszkodik, hiszen a lényegi erősítéseket (Daniel Van Buyten, Émile Mpenza, Benjamin Lauth, Khalid Boulahrouz) már tavaly nyáron megtették, az idén mindössze egy helyre, a visszavont középcsatár/irányító posztjára igazoltak, igaz, oda minimum világklasszisjelöltet. Rafael van der Vaart 5.1 millió euróért hagyta ott nevelőklubját, az Ajaxot, általános vélemény szerint a környezetváltozás jót tehet neki. Az elsőkerékhajtással nem is lehet gond, hátul viszont bárki játszik a védelem két szélén, nem lesz életbiztosítás&

Arra a kérdésre, hogy min kellene javítani az előző idényhez képest, a Kicker a Lautern esetében a következő választ adta: "Tulajdonképpen mindenen. A koncentráltabb védőmunkától kezdve a nagyobb egységen át a motiváción és a középpályások tempóváltásain keresztül a befejezésekig mindenen. Idegenben a bátorság is hiányzik." A nagy kérdés, lehet-e ezen úgy változtatni, hogy csaknem tucatnyian távoztak a pfalziaktól, miközben neves erősítésről nem igazán lehetett olvasni? Ha igen, nem kérdés a bentmaradás, ha nem, akkor alighanem irány a purgatórium.

Bár a keret tapasztalatlanabb, mint néhány közvetlen vetélytársé, a Kicker és a Sport Bild szakírói szinte egyetértenek abban, hogy a három újonc közül a hesseni csapat harcolhatja ki a legkönnyebben a megkapaszkodást. A Frankfurt anyagilag jobb helyzetben van, mint két éve, legutóbbi "újoncidénye" előtt, hosszú idő után először kapta meg mindennemű feltétel nélkül az első osztályra érvényes versenyengedélyt. Az újjáépített, Waldstadion helyett immár Commerzbank-Arena névre hallgató létesítmény is rengeteg lehetőséget rejt magában, így szinte minden adott egy szebb jövőért. Már csak bent kellene maradni&

Pénz nincs, csapat azért van - alighanem így jellemezhető leginkább a Dortmund. A kilencvenes évek egészének, illetve az új évezred elejének túlköltekezése olyan anyagi válságba taszította a klubot (jelenleg is 90 millió az adósság), hogy a tavasszal a sikerekben jelentős részt vállaló vezetőknek (Gerd Niebaum elnök, Michael Meier menedzser) távozniuk kellett, a Reinhard Rauball vezette új elnökség zászlaján pedig a pénzügyi konszolidáció szerepel jelszóként. Ennek megfelelően a BVB a nyáron alig egymillió eurót költött játékosokra, miközben hárommillióért eladta Ewerthont a Zaragozának, továbbá megszabadult olyan, jól fizetett futballistáktól, mint Evanílson vagy Oliseh. A csapatát az 5-12. helyre váró Bert van Maarwijk edzőnek a saját nevelésű fiatalokra, valamint a maradó ászokra (Roman Weidenfeller, Christoph Metzelder, Tomás Rosicky, Jan Koller, Sebastian Kehl) építve kellene az európai porond felé kormányoznia együttesét.

Túlságosan nem alakult át a Bayern München kerete, így Felix Magathot semmi sem ösztönözheti az előző évadban jól bevált taktika megváltoztatására. A négyvédős rendszerben Robert Kovac helyét Ismaël veszi át, a bal oldalon pedig Lahm próbálja majd kiszorítani Lizarazut. A középpálya semmit sem változik a legutóbb látotthoz képest, Deisler a jó válogatottbeli szereplés dacára csak csere, de hosszabb távon feltörhet, akárcsak az edző kedvence, Karimi. Elöl a Makaay, Pizarro kettős mögött ott van a sokak által irigyelt Guerrero, Santa Cruz cseresor is.

A nevek alapján a Leverkusennek illene az első öt, de inkább az első három között végeznie, csakhogy ez már legutóbb is kívánalom volt, és a Bayer akkor is mindöszsze a hatodik lett. Hiába védett az egyik legmegbízhatóbb német kapus (Butt), hiába volt két brazil válogatott védő (Roque Júnior, Juan) a hátsó alakzatban, hiába voltak vb-ezüstérmes németek (Schneider, Ramelow) a kezdőcsapatban, hiába volt a "gyógyszergyáriaké" a liga leggólerősebb csatárpárosa (Voronin, Berbatov), a teljesítmény hullámzott, és csak véletlenül jött össze a nemzetközi kupaindulás. (Ha nem a Bayern és a Schalke játssza a kupadöntőt, akkor az Intertotó-kupa maradt volna&) Ha ezeken Klaus Augenthaler edzőnek sikerül változtatnia, egy év kihagyás után még a dobogó sem elérhetetlen.

Az első osztályú csapatok közül a Bielefeld hajtotta végre a legnagyobb kiárusítást, az Arminia keretéből 15 játékos távozott a nyáron. Ráadásul a csapatot váltók között több biztos, hazája válogatottjánál is figyelembe vett kezdőember (a dél-afrikai Buckley, az albán Skela és a német Owomoyela) volt, nélkülük pedig nehéz lesz az egymást követő második évben is elkerülni a kiesést. Reményt adhat, hogy a környezet már tudja, hogyan kell megvívni az élet-halál harcot, illetve a több, "sötét lónak" számító új szerzemény (például Zuma, Kobylik vagy Krupnikovics) közül némelyik simán beválhat.

Uwe Rapolder, akárcsak előző állomáshelyén, Bielefeldben, 4-2-3-1-es felállásban küldi pályára csapatát. A négy védő közül a két szélsőhátvédnek a támadásokat is kell segítenie. A védelem előtt kap helyet egy biztosító és egy labdaelosztó ember. Előttük Podolski visszavont középcsatárt játszik, a két szélsőnek a kontráknál is óriási szerep juthat, az előretolt éknek pedig főképp a labdatartás és a támadásbefejezés lesz a feladata