Székfoglaló – Csinta Samu publicisztikája

Vajon milyen lehet egy futballöltöző ajtajában állni, edzőként frappáns székfoglalóra készülve? A kérdésfeltevés persze bármilyen más munkahelyen ugyanannyira indokolt, ahová rendcsinálási, új korszakot kezdő megbízatással – az sem árt, ha meggyőződéssel, elhivatottsággal is – érkezik a „külsős”. Még akkor is, ha netán valaki eleve „tűzoltásra” szerződik, bár annak nem ilyenkor, két bajnokság között van az ideje. A vészhelyzet kialakulásához vagy annak vizionálásához mégis csak le kell futnia néhány mérsékelten eredményes fordulónak.Az „antré” természetesen korántsem első eleme egy új kapcsolatnak, miközben meghatározó jelentőségű, messzire képes repíteni egy mégoly szkepszissel várt együttműködést is. A történet azonban titkosnak, de legalábbis bizalmasnak tervezett előzetes beszélgetések sorával kezdődik, ahol néhány kártya mindjárt az elején asztalra kerül, legalábbis ami a kölcsönös elvárásokat illeti. Mielőtt gúnyos mosolyra húzódna a játékos- és edzőmenedzseléssel foglalkozók szája – isten ments, hogy ügynöknek nevezzem őket –, nem kívánom lépésről lépésre követni a szokásos eseménysort, bár egy ilyen túra sem lenne minden tanulságtól mentes. Annyi bizonyos, hogy sok minden következményeként alakul ki a keret, amelynek tagjai ott ülnek az öltözői székeken, szemüket az új mesterre szegezve, vagy éppen a földet pásztázó tekintettel várják, hadd lám, mit mond a „megváltó”.Mostanában minden bizonnyal Ronald Koeman és játékosai találkozása elé tekint a legnagyobb várakozással a futballérdeklődők világa. A Bayern Münchentől elszenvedett özönvízszerű vereség sok mindent elmosott a Barcelonánál, és hogy milyen hallgatóságra számíthat a katalán klub hajdani holland sztárja, leendő sztáredzője, arra minimum augusztus 30-ig kell várnunk. Akkor lesz ugyanis a Barcelona hivatalos idénykezdő gyűlése a Ciutat Esportiva Joan Gamperben, ahol már jelen lesznek a nagy sztárok is. És kezdetben egészen biztosan az „elsodortak” szelleme is.A változtatások halaszthatatlanságára sokkszerűen fókuszt irányító 2–8-ról már többször többen is értekeztünk ezeken a hasábokon. Az előtérbe toluló kérdés most a hogyan, illetve kivel tovább.Suárezzel, Vidallal, Rakiticcsel aligha, bár e sorok írásakor még valamennyien szerepeltek a klub játékoslistáján. Az uruguayi csatárral állítólag telefonon közölte Koeman, hogy nem számít rá, ami sem úriemberi gesztusnak nem tekinthető, sem pedig túlzott önbizalomról nem árulkodik. Vagy leginkább mégiscsak arról, hiszen ilyet az a szakember tesz, aki teljes mértékben háta mögött érzi a klubvezetőség támogatását. Hogy a tényközlésen túl más is elhangozhatott, arra azért tesz némi utalást, hogy az eddig sokkal inkább vállmaró „matadorságáról”, mintsem lelki finomságairól ismert Suárez úgy reagált a bejelentésre: ő maradna, s ha a Barcelona megújulásához az kell, akkor akár a csereszerep sem terhes számára.Az igazi vízválasztónak azonban Lionel Messi esete tűnik. Az argentinhoz hasonló zsenik meghatározó szerepéről Koemannak sem lehet a többségtől nagyon eltérő véleménye, hiszen melyik edző ne szeretne egy Messit a csapatába. A csatárral folytatott beszélgetés részleteit sem ismerhetjük, az a mondat az As sportnapilap szerint állítólag elhangzott, miszerint vége a kiváltságoknak, mindenkinek be kell állnia a sorba. Egy fokkal cizelláltabb megközelítés, de ha úgy folytatjuk, hogy „ellenkező esetben...”, akkor ez is alkalmas arra, hogy a címzett felkapja a fejét. Mint ahogy fel is kapta, más kérdés, hogy Messi kivásárlása kicsivel többe kerül, mint egy zöldmezős beruházás, szóval lesznek itt még kanyarok.Akár kellemes meglepetések is, ha majd mindkét fél túllép az elsődleges akció-reakció sokkján. A mindenkori szakember zsenik iránti örök igényén túl ugyanis a holland alkalmas lehet akár az új Messi megteremtésére is. Az argentin megújulás iránti igénye is reálisnak tűnik, az utóbbi idők Barca-egyszemélyűsége, az abból fakadó, inkább csalódásokat, mint sikereket hozó közelmúlt során több jel is erről árulkodott. Egy olyan edző, aki a holland labdarúgás rendszerében nőtt fel, majd Barcelonában egy másik futballkultúrában és -érzésben is igazi kedvenccé vált, képesnek tűnik „újrafogalmazni” egy arra készen álló Messit. Ha mindkettőjüknek sikerül túllépni az egójukon, mert egyelőre a futballista távozási szándéka a hangosabb az éterben. A marketingértékéről se feledkezzünk meg, amely máshová vándorolna a sztár távozásával. Ez a Barcánál is sokaknak fájna, és nagy mértékben befolyásolhatja az új korszak első igazi hatalmi csatájának végkimenetelét.Korántsem ekkora léptékű, de ebbe a vonulatba illeszkedik a Juventusnál zajló hatalomátvétel is. Bár Andrea Pirlónak messze nincs olyan edzői múltja, mint Koemannak, játékosként legendás elismertsége elég erőt adott neki, hogy egyik első gesztusaként megköszönje Gonzalo Higuaínnak az eddigi torinói ténykedését. Az argentin csatár az elmúlt években jószerint már csak sodródott, esetenként kikölcsönözve, Pirlo viszont azonnal megoldotta a bizonyára nem csak pénzérzékeny helyzetet. A húzás azt a tézist is erősíti, miszerint az érkező edzők a legritkább esetekben veszik át kritika nélkül az elődtől megörökölt sereget. Márpedig a megújulás egyik leginkább azonosítható jele épp az új nevek felsorakoztatása.Nem lesz ez másként Koeman esetében sem, akiről máris azt gyanítják, hogy rövidesen a Camp Nouba költözteti a fél holland válogatottat. Memphis Depay lehet a szálláscsináló, akit a múlt héten még a Lyonban láthattunk a Bajnokok Ligája elődöntőjében. Úgy tűnik, Koeman már régóta rajta tartja a szemét, amikor 2015-ben a Manchester Unitedhez szerződött, a szakember azt mondta róla, hogy bár nagy tehetség, mentálisan és fizikailag is erősödnie kell az angol élvonalhoz. Ez azóta jelentős mértékben megvalósulhatott, hiszen az általa vezetett holland válogatottban Depay meghatározó szerepet játszott, tizenhat gólt lőtt. Vele valóban gyors, mindkét lábával kitűnően cselező és lövő, fáradhatatlan és trükkös játékost nyerhet a Barca, de Koeman aligha egy-egy fecskétől reméli a következő felhőtlen évet Katalónia ege alatt. Mivel Barcelonában sok szempontból – a jövő évi klubelnöki választást sem kihagyva a sorból – is létszükséglet a minél sürgősebb talpra állás, a masszív állományváltoztatás szándéka megvan.Kezdőképünkben egy frissen érkező edzőt láthattunk, amint igyekszik megnyerni a játékosokkal vívott első meccset. Ha az öltöző harmada különböző okokból eleve kötődik az szakemberhez, az máris jó kiindulási pontnak tekinthető, részben ezért érhetjük tetten az edzőjük után vándorló játékoskolóniákat. A Barcelona azonban nemcsak a szlogenek szintjén számít jóval többnek, mint egy klub. Itt a mindenkori edző a mindenkori elnökválasztási kampány eleme is, és bár egyelőre nincs szó a 2014 óta regnáló Josep Maria Bartomeu lemondásáról, ha mégis megtörténik, az minden egyéb fronton is változásokat valószínűsít. A szurkolók Messi maradása mellett tüntetnek, ami egy közel százezres nagyságrendű bérletessel rendelkező klub esetében korántsem elhanyagolandó szempont. Pláne, hogy a sportkudarcot idén 320 millió eurós anyagi veszteség is tetézi, amiért nemcsak BL-bukta tehető felelőssé, hanem az idei vírusjárvány valamennyi következménye.De ezért Ronald Koeman aligha okolható. Minden egyébért viszont igen, ami szeptember elsejétől kezdődően történik.