A „Grande” Ganz gyermeke – Kubala-sorozat, 1. rész

Az 1927-es esztendőben megszületett Puskás Ferenc és az angol Jackie Sewell. Mindketten pályára léptek 1953. november 25-én a londoni Wembleyben az „évszázad mérkőzésén", amelyen az Aranycsapat porba tiporta a futballarisztokratikus gőgjében fuldokló Angliát. Ebben az évben született az a labdarúgó is, akinek ugyancsak ott kellett volna lennie a Wembley szent gyepén a 6:3-as magyar győzelemmel végződő találkozón, ha az addigra már véglegesen összegabalyodott Kelet-Közép-Európában úgy mennének a dolgok, ahogy menniük kellene. De talán nem is baj, hogy itt, a Kárpát-medencében oly sok nép keveredett össze szétválaszthatatlanul az idők során, hiszen ma már a tudomány is kimutatja, a génváltozatosság mennyire szükséges táptalaja az intelligenciának és a tehetségnek.

Az 1927-es esztendőben megszületett Puskás Ferenc és az angol Jackie Sewell. Mindketten pályára léptek 1953. november 25-én a londoni Wembleyben az „évszázad mérkőzésén", amelyen az Aranycsapat porba tiporta a futballarisztokratikus gőgjében fuldokló Angliát. Ebben az évben született az a labdarúgó is, akinek ugyancsak ott kellett volna lennie a Wembley szent gyepén a 6:3-as magyar győzelemmel végződő találkozón, ha az addigra már véglegesen összegabalyodott Kelet-Közép-Európában úgy mennének a dolgok, ahogy menniük kellene. De talán nem is baj, hogy itt, a Kárpát-medencében oly sok nép keveredett össze szétválaszthatatlanul az idők során, hiszen ma már a tudomány is kimutatja, a génváltozatosság mennyire szükséges táptalaja az intelligenciának és a tehetségnek.

Márpedig Kubala Lászlónak jutott mindenféle gén gazdagon. Édesapja, Kubala Kurjas Pál szlovák volt, míg édesanyjának, Stecz Annának magyar, lengyel, szlovák felmenőiről is tudunk. A Barcelona stadionja, a Camp Nou előtt álló szobránál ezért is nehéz elmagyarázni a nyugati turistáknak, miért is volt magyar „Ladislau Kubala Stecz", ahogy oda van írva szlovák keresztnévvel és spanyol módra a mama vezetéknevével kiegészítve. Pedig a későbbi világklasszis futballista Budapesten született, magyar volt az anyanyelve, s a katalánok is Laciként, azaz „Lasziként" ismerték. 1927. június 10-én látta meg a napvilágot, ha ugyan sütött aznap, de a futball védőszentjei biztos mosolyogtak az égben: ez év június 10-én született a Régi idők focijában Turner Pipit alakító színművész, Márkus László is

Nem tombolt nagy jólét a józsefvárosi Kálvária tér és a nevében vonzó, ám annál nyomorúságosabb Örömvölgy utca (ma Diószeghy Sámuel utca) találkozásánál, ahol a kis Laci felnőtt. A család kimondottan szegény volt, édesapja kőművesként, édesanyja gyári munkásként dolgozott. A sport korán az élete részévé vált, de előbb még nem a futball, hanem a boksz. Az ok meglehetősen prózai: akkoriban, arrafelé nem kellett a szomszéd utcába menni, ha valaki egy pofonra vágyott. Olcsón mérték. Amilyen természetességgel nyomkodják a mai srácok az okostelefonjukat, olyan magától értetődő volt, hogy a gyerekek folyton verekedtek. A kis Kubalának az alkata is megvolt hozzá, hát szerencsét próbált: bokszedzésekre járt Kőbányára. Szerencsére a futballhoz szenvedélyesebb szerelem fűzte, pedig a grund csak egy macskaköves utcasarok volt számára, amelyen soha nem bizonyult jó döntésnek orra vagy térdre esni. A szőke fiú itt kapta az életét végigkísérő Kuksi becenevet, hogy megkülönböztessék a játéktéren a másik féltucatnyi Kubalától.

Hamar kinőtte a grundot, és 12 évesen – korábban nem lehetett – szerződött először klubhoz. Messzire nem kellett mennie, hogy találjon egyet, a szűk pátriáját jelentő egy-két négyzetkilométeres területen több sportklub volt akkoriban, mint manapság bevásárlóközpont. Felettébb vonzó volt a Kőbányai úti Mávag is, de ő a Ganz serdülőcsapatát választotta, ami a Villám utca, Simor utca (ma Vajda Péter utca), Hungária körút és a Szabóky utca által határolt négyszögben fészkelt. „Az MTK ellen játszottunk a Ganzzal. Két gólt szereztem. Egyébként ez volt első hivatalos mérkőzésem 1939-ben. Persze, még nem a felnőttek között” – mesélte idős korában Kubala. A tehetsége szemet szúrt, bekerült a budapesti kölyökválogatottba is, ahol olyan csapattársa volt, akihez fogható később sem nagyon akadt: Puskás Ferenc. Micsoda sorsszerűség: öt év múlva már a Ganz–Kispest meccsen csaptak össze, két évtizeddel később pedig az el Clásicón, Puskás a Real Madrid, Kubala a Barcelona sztárjaként!

Első egymás elleni csatájukat a felnőttek között egyébként „Öcsi" nyerte meg: 1944. december 10-én a Kispest 4:1-re győzött a Ganz Kőbányai úti pályáján, Puskás is betalált. Pedig abban a Ganzban sem Miki egerek futballoztak, hanem szó szerint világklasszisok. Amikor Kubala tizenhét esztendősen bemutatkozott a felnőttek között, még másodosztályú volt a csapat, de nyomban feljutott, és a hősünk által rajongva imádott edző, Szabó Pál keze alatt jelentős tényezővé vált. Utolsó két szezonjában így festett a Ganz csatársora: Hollósi, Kubala, Mayer, Schubert, Nyers. Hollósi Lajos vitte a legkevesebbre, pedig ő is ifiválogatott volt. Ha az a csapat együtt marad, könnyen a világ legjobbja lehetett volna. Mayer István a Ferencváros játékosaként lett válogatott, majd Olaszországba ment, ahol Mike néven játszott a Bolognában, a Napoliban és a Genoában is, kis híján olasz gólkirály lett. Nyers István az olasz Internazionale csillagaként két scudettót nyert, 1949-ben a Serie A gólkirályává avanzsált, 182 bajnokin 133 gólt szerzett a milánói csapatban, később az AS Roma szurkolóit örvendeztette meg. Schubert Gyula, aki a legjobb volt közülük – és aki 22 életévével szinte már aggastyánnak számított a társaságban – szintén Olaszországban válhatott volna szupersztárrá, de épphogy szerződtette Európa akkori legkiválóbb klubcsapata, a sorozatban negyedik bajnoki címére készülő „Grande” Torino, felszállt arra a végzetes útra induló repülőgépre, amely Supergánál lezuhanva az egész csapat koporsója lett.

 

A háború véget ért, a tavaszi szél vizet árasztott, a „Grande” Ganzot pedig szétfújta. Kubala a Fradiba kívánkozott, amely iránt férfiágon örökölte a rajongását, ráadásul hőn szeretett edzője, Szabó Pál nem sokkal azelőtt vette át az FTC irányítását. Csakhogy a klubváltás akadályokba ütközött és majdnem meghiúsult. A Ferencváros nemigen tudott fizetni érte, a Ganz pedig nem akarta ingyen elengedni. Egy érvényben lévő megállapodás értelmében a zöld-fehéreknek 50 ezer pengő büntetést kellett volna fizetniük, ha engedély nélkül szerződtetik, és egy órával az átigazolási határidő letelte előtt még nem született megállapodás. Végül a Ganz engedett, és bánatpénz (ma úgy mondanánk: nevelési költség) megfizetése nélkül elengedte az Üllői útra az ifjú tehetséget.

Puskás után itt egy másik későbbi Aranycsapat-taggal, Kocsis Sándorral hozta össze a sors – és kettejük életútja is összeért aztán Spanyolországban, de vele már nem ellenfélként találkozott az el Clásicókon, hanem csapattársként... Kubala még évtizedek múltán is meghatódva emlékezett a Ferencvárosnál töltött rövid időszakra, s a gyermekkorára: „Szegény Kocsis Sanyi is kőbányai srác volt. Az ő és az én papám nagyon jóban volt. Az én apukám nagy Ferencváros-szurkoló volt, azért kerültem később én is a Fradiba. Sanyi egy kicsit a mi hatásunkra lett ugyancsak Fradi-játékos. Apámnak szinte zöld-fehér volt a vére. Engem is »megfertőzött«, így aztán a legnagyobb örömmel mentem negyvenöt elején a Ferencvároshoz. Felejthetetlen másfél évet töltöttem ott. Negyvenöt áprilisában, az Elektromos elleni barátságos mérkőzésen mutatkoztam be a csapatban." Amelyben ott volt Sárosi György, a legendás Gyurka, vagy volt ganzos csatártársa, Mayer Pista is. Kő kövön nem maradt, amikor ez a Fradi nekiveselkedett. Volt csapatát, a Ganzot például 11:0-val küldte haza, Kubala szentimentális okokból öt gólnál megállt. Hej, daliás idők: a bajnoki címhez akkoriban ez a csatársor is kevésnek bizonyult, mert az aranyérem a Zsengellér Gyulát és Szusza Ferencet felvonultató Újpesté lett.

Hiába azonban a Fradi-szerelem, 1946-ban Kubala távozott az Üllői útról. Nem az érzései hűltek ki, két ok miatt bizsergett a talpa: a katonai behívóparancs és az országos hiperinfláció. Egyikhez sem volt túl sok kedve.