Az elnök nem futott tiszteletköröket, rögtön a lényegre tört. Szerinte ahhoz, hogy a Real Madrid ismét trófeákat nyerjen, hagyományaihoz hűen szerepeljen, ahhoz új impulzusokra van szükség a kispadon. Nehéz döntést hozott a klubvezetés, mondta, de szükségszerűt. Új időszámítás veszi kezdetét a Real Madridnál, az Ancelotti utáni éra. Pérez a jövő hétre ígérte az új vezetőedző kinevezését.

A Real ősszel menetelt, sőt, egyenesen száguldott, ám tavaszra megtört a lendülete. Egymás után érték a kínos pillanatok. Mindenek előtt az Atlético elleni honi kupanyolcaddöntő január végén. Összesítésben 4–2-vel lépett tovább az Atlético, amely február 8-án a bajnokságban valósággal lelépte a Realt (4–0). A bajnokságban a 26. fordulóban állt élre a Barcelona, a Real akkor Bilbaóban kapott ki, előtte pedig otthon ikszelt a Villarreallal. A 28. fordulóban 2–1-es vereséget szenvedett a Camp Nouban, így meglépett a győztes, a bajnoki aranyérmet azóta már megszerző Barca. A BL-ben talán még menthető lett volna az idény, de a lejtőn nem sikerült megállnia a madridi alakulatnak: a Juventus 3–2-es összesítéssel búcsúztatta a Realt az elődöntőben.

Az 55 éves Ancelotti jelentős és eredményes edzői tapasztalattal a háta mögött szerződött a Real Madridhoz 2013 nyarán. A játékosként is kiváló szakember edzőként nyert olasz, angol és francia bajnokságot, a Milant 2003-ban és 2007-ben is BL-trófeához segítette. Ahogyan annak idején játékosként is (1989, 1990) a milánóiakkal ért a csúcsra a legrangosabb európai kupasorozatban. Viharos Realt vett át két évvel ezelőtt, José Mourinho örökét átvéve, aki madridi ténykedése végére talán csak saját magával nem került konfliktusba. Florentino Pérez olyan szakembert keresett és talált a portugál után, akinek még a legnagyobb sztárok szemében is respektje van, nem mellesleg pedig problémakerülő típus. Jól jött a viszonylagos csend a mindig hangos madridi klub háza táján: Ancelottival meglett a hőn áhított tizedik BEK/BL-cím – a kilencedik siker után tizenkét évet vártak rá –, elsőre összejött a Király-kupa-győzelem. Viszont a bajnokságban „csak” bronzérmes és ezüstérmes lett a gárda, mindkétszer a honi örök rivális Barcelona mögé szorulva. De említsük meg az európai Szuperkupa, valamint a klub-vb megnyerését is.

Annak idején Ancelotti és a Real közös anyagi áldozatot vállalt, hogy a PSG elengedje a szakembert még élő szerződéséből – négymillió euró volt a kivásárlási ára –, most a szerződés lejárta előtt egy évvel döntöttek úgy a klubnál, hogy más kezébe kerüljön az irányítás.

Pedig Ancelotti jól érezte magát, többször nyilatkozott arról, hogy szívesen kitöltené a madridi szerződéséből hátralévő egy évet, de mindig sietve hozzátette azt is, hogy sorsa Florentino Pérez kezében van. Márpedig, ha az elnök a váltásra szavaz, akkor tudomásul veszi. Emelt fővel és tüskék nélkül távozik. Bár meglebegtette, hogy egy évet szívesen kihagyna, több kérő igyekezhet meggyőzni ennek ellenkezőjéről. Sokáig ugyanis aligha maradna kispad nélkül: a közvetlen európai elitben lévő klubok közül minden olyan alakulatnál potenciálisan felmerülhet a neve, ahol edzőkérdés van. Mindenek előtt a Manchester Cityről hallani, amellyel olasz sajtóhírek szerint állítólag már előszerződést is kötött, de él a milánói vonal is.

A tizenkét éve tartó Pérez-éra – ebben volt három év szünet – tizedik Real-edzőjét nevezhetik ki hamarosan, a madridi kispadra Vicente del Bosque, Carlos Queiroz, José Antonio Camacho, Marinao García-Remón, Vanderlei Luxemburgo, Juan Ramón López Caro, Manuel Pellegrini, José Mourinho és legutóbb Carlo Ancelotti ült Pérez elnökösködése idején.