Jürgen Klopp: a gumiarcú zseni megmondja a frankót

2008-ban a Mainztól érkezett, öt év alatt két (zsinórban elnyert) bajnoki címhez segítette, majd egészen a Bajnokok Ligája döntőjéig vezette a csőd széléről megmenekített, fiatal tehetségekből felépített klubot. Taktikai repertoárja és pedagógiai képességei kiemelkedőek, a játék és játékosai iránt táplált szeretete határtalan. Az oldalvonal mellett jelenléte szinte mindig garancia a műsorra: együtt él a játékkal, gólörömei, kirohanásai téttől függetlenül élményszámba mennek, akárcsak a mérkőzések előtt és után adott nyilatkozatai. Megpróbáltuk hát Klopp színes, de megosztó egyéniségének esszenciáját szinkronba hozni – egy-egy utánozhatatlan grimaszához egy-egy emlékezetes nyilatkozatát passzolni.

1. „A kérdés az, hogy a semleges szurkoló milyen befejezést szeretne. Ha elvarázsolja a Bayern München múltja és a ’70-es évek óta tartó sikersorozata, akár nekik is drukkolhat. De ha egy különleges tündérmesére vágyik, a Dortmundot kell választania. Azt hiszem ez a döntő az a pillanat a futball történetében, amikor a semleges szurkolónak a mi oldalunkra kell állnia.”

2. „Egyszer tényleg megsérültem gólöröm közben. Elszakadt egy izmom, ami valljuk be, edzőknél igen ritkán fordul elő.”

3. .„Ha a klub sikert ér el, nem feltétlenül érzem úgy, hogy az miattam lenne. Ha tegyük fel egy szép gólt szerzünk, pár másodpercig én se vagyok több egy fanatikus szurkolónál.”

4. „Többet kaptam az élettől, mint amiről valaha is álmodtam: szép család, karrier, pénz. A szüleim és tanáraim sem hittek benne, hogy ez velem megtörténhet. Ezek után, hogy omlanék össze egy olyan csekélységtől, hogy egy kiváló játékosom inkább másik klubhoz igazol?”

5. „Mióta felnőttem, Sir Alex Ferguson a Manchester United menedzsere. A neve számomra összeforrt a klubbal. Hihetetlen amit véghez vitt, sajnos nem adódott meg a lehetőségem, hogy ellátogassak egy edzésére, megfigyeljem munka közben, pedig ő a labdarúgás történetének egyik legnagyobb alakja. Nem hinném, hogy bárki is képes lesz a jövőben megismételni, amit ő elért. De még hasonlót sem.”

6. „Gyakran mutatok a játékosaimnak felvételeket a Barcelonáról. De nem azért, ahogy játszanak, hanem azért, ahogy a góljaikat ünneplik. Pár hét alatt az 5786. góljukat rúgják, mégis úgy örülnek, mintha az első lenne. Nekünk is ezt a vágyat kell éreznünk belül, míg meg nem halunk. Akkor minden rendben lesz.”

7. „Az életünkért fogunk küzdeni, büszkévé akarjuk tenni a szüleinket. Minden tőlünk telhetőt el kell követnünk, hogy a miénk legyen a BL-trófea. Ha nyerünk, nem mi leszünk a legjobbak. A világ legjobbjait győznénk le.”

8. „Kedves vagyok az emberekhez és kedvelem a játékosaimat, én így dolgozom. Miért ne tenném? Ugyanaz a szenvedélyünk, a foci. De ez nem jelenti azt, hogy a legjobb barátjuk is vagyok.”

9. „A feleségem írt egy könyvet gyermekeknek. Olyan mint a Harry Potter, csak a futballról szól. De nincsenek benne kiba**ott seprűnyélen repkedő Harry Potterek, csak futball.”

10. „Kagava Sindzsi az egyik legjobb futballista a világon, és húsz perceket kap a Manchester Unitedben. A bal szélen. Ettől összeszorul a szívem. De tényleg, legszívesebben elsírnám magam. Sinidzsi helye a pálya közepén van.”

11. „Attól félek, lassan skót állapotok uralkodnak majd a Bundesligában is.”

12. „Cristiano Ronaldo iszonyú gyors, iszonyú erős, de van egy nagy problémája: Lionel Messi. Cristiano engem egy német teniszezőre, Michael Stichre emlékeztet. Ő arra született, hogy történelmet írjon, aztán felbukkant Boris Becker.”