Owen: A Liverpool is felelős a sérülékenységemért

A Mirror Football hosszabb írásban idézi Michael Owent, a 2001-ben Aranylabdát kapó angol csatárt, akinek sorozatos sérülései megkeserítették az életét, és – feltehetően – megrövidítették pályafutása legsikeresebb időszakát. A csatár most már azt is tudja, hogy ki a felelős mindezért.

„Sir Alex Ferguson azt mondta nekem, hogy sokkal jobb játékos lehettem volna, ha fiatalon megfelelően menedzselik a karrieremet – írta saját honlapján a futballista. – Szinte mindenben egyet is tudok vele érteni, kivéve azt, hogy „jobb” játékos lehettem volna: én inkább úgy fogalmaznék, hogy abban az esetben sokkal hosszabb lett volna az igazán sikeres időszak a karrieremben.”

Szerinte éppen a Manchester United menedzsere által alkalmazott, a fiatalokat csak fokozatosan terhelő módszer az üdvözítő. Owen 17 éves volt, amikor a klub dédelgetett tehetségeként bemutatkozhatott a Liverpool első csapatában. És ettől kezdve nem volt megállás.

„Fiatal koromban számos módon kihasználtak, ami döntően meghatározta a karrieremet. Miután bemutatkoztam a Liverpoolban, nyolcvan szerencsétlen meccsen is pályára léptem egy évben. Játszottam, ha kellett, ha nem. Miközben az akadémián volt egy másik nagyon tehetséges srác is, bizonyos Steven Gerrard. Csakhogy, amíg én minden meccsen játszottam, neki meg volt a lehetősége, hogy regenerálódjon, ami egy hosszú karrier esetében kulcsfontosságú. Nekem ez nem adatott meg. Véget ért a klub szezon, mondom, nem ritkán akár nyolcvan meccsel a lábamban már mentem is valamelyik angol korosztályos válogatottba. Miközben más fiatalok nyaraltak, pihentek, regenerálódtak, én rendszerint két-három korosztállyal idősebb csapatokban fociztam. És ez így ment éveken át: hétről hétre mindig játszanom kellett.”

Owen az első súlyos sérülését 1999-ben szedte össze, amikor a Leeds United elleni meccsen elszakadt a térdszalagja. Máig állítja, hogy akkor nem kezelték rendesen, és soha nem jött rendbe igazából (annyira azért igen, hogy két évvel később begyűjtse az Aranylabdát...).

„A testem megfizet azért, hogy túl sokszor léptem át a fizikai terhelhetőségem határát. Amikor másodszor is elszakadt a térdszalagom, akkor jött el az a pillanat, hogy végérvényesen eldőlt: nem fogok tudni többé a legmagasabb szinten teljesíteni. Igaz, nem kellett volna, hogy így legyen. Azonban a rehabilitációm közepén távozott a klub fizioterapeutája, és a következő szezon végéig nem is érkezett helyette más. A rehabilitációnak egy ilyen kritikus időszakában egy hétköznapi sérülésnek is lehetnek hosszú távra szóló következményei.”

Owen szerint ennek köszönhetőek – és állítása szerint ezt több szakember is megerősítette már – a sorozatos kisebb, nagyobb, az életét megkeserítő sérülések.

„Az emberek körberöhögnek, amikor azt mondom, hogy igazából nem vagyok eredendően sérülékeny játékos, de a fiatalkori túlterhelés, az ebből következő sérülés, és annak hibás kezelése azzá tett.”

A Mirror Football statisztikája szerint Owen a 24. születésnapját megelőzően 316 klub- és válogatott mérkőzésen lépett pályára. Ugyanez a szám a csatár által példaként állított Ferguson féle rendszerben emblematikus játékosai esetében: Ryan Giggs 112, Paul Scholes 123, David Beckham 184 meccs. Owen azonban amondó: ő maga is hibás a történtekben.

„Visszanézve a karrieremre, mondhatom, hogy túl sokat játszottam, túl korán. Persze emlékszem arra is, mit mondtam, amikor Gerard Houllier egyszer nem állított be a csapatba, mondván, pihentetni akar. Akkor azt mondtam egy interjúban: majd pihenek, ha negyven éves leszek."

Owen már a fentiekkel sem lopta magát vissza a Liverpool-drukkerek szívébe, a végén azonban egy újabb döfés után megpróbál szépíteni:

„Azt hiszem, ha annak idején fiatal játékosként a Manchester Unitedhoz írok alá, sokkal több trófeát nyertem volna. Szent meggyőződésem, hogy sokkal hosszabb ideig tartott volna pályafutásom legsikeresebb időszaka. Hogy csinálnék-e bármit másként, ha visszaforgathatnám az idő kerekét? Nem hiszem. A történtek ellenére életem legszebb éveit a Liverpoolnál töltöttem.”