Álomkarácsony Blatter nélkül

A jogi eljárás nyilván még folytatódik a különböző fellebbezésekkel, de az ilyen ügyek lefolyását ismerve az nagyjából megállapítható, hogy a nevezett két úriember ebből aslamasztikábólmár nem mászik ki: akkor is hiteltelenné válnak, ha esetleg az ügyvédeiknek sikerül valahogy kihúzni a fejüket a hurokból. (Miért, Blatter eddig hiteles volt? – tehetnénk fel a kérdést. De ez most tényleg sokkal durvább renomévesztés, mint bármely korábbi vád, hiszen itt konkrét ítélet is született. A svájci ex-prezident megtörését jól illusztrálja, ahogymegjelenta bejelentés helyszínén: fáradtan, borostásan – látta már így valaki? –, és egy jókora tapasszal az arcán, amely bár csupán egy anyajegy-eltávolítás nyoma, de mégis egy kiütés következményének tűnik.)slamasztikábólmár nem mászik ki: akkor is hiteltelenné válnak, ha esetleg az ügyvédeiknek sikerül valahogy kihúzni a fejüket a hurokból. (Miért, Blatter eddig hiteles volt? – tehetnénk fel a kérdést. De ez most tényleg sokkal durvább renomévesztés, mint bármely korábbi vád, hiszen itt konkrét ítélet is született. A svájci ex-prezident megtörését jól illusztrálja, ahogymegjelenta bejelentés helyszínén: fáradtan, borostásan – látta már így valaki? –, és egy jókora tapasszal az arcán, amely bár csupán egy anyajegy-eltávolítás nyoma, de mégis egy kiütés következményének tűnik.)

A sors különös játéka, hogy egyikük sem amiatt került parkolópályára, amivel évek óta vádolták őket, hiszen szóba sem került Katar vagy bármelyik másik ügy: egy ezektől akár teljesen függetlennek is tekinthető banánhéjon csúsztak el. Mint ahogy Al Capone sem maffiabűnei jutott börtönbe, hanem szimpla adócsalás miatt, Blatternek és Platininek is egy rosszul (vagy leginkább sehogy sem) lepapírozott átutalás lett a veszte. Személy szerint még azt sem tartom kizártnak, hogy a két futballvezér igazat állít, és a 2011-es kétmillió euró valóban Platini 1999 és 2002 közötti munkájának a honoráriuma, és most egyszerűen csak az akkori trehány elszámolásuk miatt bűnhődnek (azon meg nyilván nem akadunk fent, hogy ez több mint tízmillió forintos havi díjazást jelent, hiszen az tudjuk, hogy ezek a fiúk nem sz.rral gurigáznak). Objektíven gondolkodva: sem az nem reális, hogy két ilyen szintű vezető egy valós kifizetést „elfelejtsen” megfelelően dokumentálni, sem az, hogy egy vesztegetési pénz mellé ne kreáljanak valami kamu megállapodást, amit utólag tudnának lobogtatni. Szóval így vagy úgy, de mindenképpen egy adminisztrációs hibán buknak el.

Mi lesz most a FIFA-val és a világ futballjával?

Sokáig éppen Michel Platini volt Sepp Blatter megfelelő alternatívája, aki átveheti majd a FIFA vezetését és megtisztíthatja a szövetséget a korrupciós ügyektől – a svájci azonban magával rántotta a franciát. (És ezek után már az sem hangzik olyan hihetetlenül, hogy Blatter négy évvel ezelőtt szándékosan intézte ilyen „trehányul” azt az átutalást, hogy Platini ne tudjon fellépni ellene, és ha buknia kell, ő is bukjon – talán mert túl sok mindent megtudott 1999 és 2002 között?)

Az ideális elnökjelöltnek mindenesetre két kritériumnak kellene megfelelnie: egyrészt jöjjön a FIFA és az UEFA jelenlegi vezetésén kívülről (különben nehéz lenne őt elválasztani korábbi főnökeitől), másrészt legyen komoly múltja és így hitele a futball világában, persze a megfelelő vezetői tapasztalatok mellett.

Jelen pillanatban nincsen olyan, aki ezeket egyszerre teljesíteni tudná, aki megfelelően elismert és karizmatikus lenne a nemzetközi labdarúgásban egy ilyen szervezet irányításához. Ali el-Husszein herceg vagy Szalmán el-Halifa nyilván rátermett vezetők, de a globális futballközösség bizalmához talán komolyabb előélet kell. Ráadásul a származásuk is hátrány lehet, hiszen a szurkolók elsősorban a katari világbajnoksággal kapcsolatos vizsgálatokat várják el az új elnöktől, de ez meglehetősen visszás helyzetbe hozna egy arab vezetőt, akinek bármikor a fejéhez vághatják, hogy nem lépett fel elég erélyesen a katariakkal szemben. Gianni Infantinónak, az UEFA főtitkárának velük ellentétben az első pont okozhat problémát, hiszen személye túlságosan is összefonódik Michel Platinivel.

A nagy topklubok vezetői között egyébként találhatunk ilyen személyeket (hogy csak egy példát mondjak: Karl-Heinz Rummenigge), csak hát nem biztos, hogy nekik megéri kilépni a mostani helyzetükből egy ennyire nehéz és hálátlan szerep kedvéért.

Valakit persze biztosan meg fognak választani a FIFA elnökének, a kérdés csak az, hogy képes-e lesz megvalósítani mindazt, amit várnak tőle.

De akár sikerül neki, akár nem, egy valamit le kell szögezni: a labdarúgás rendkívül erős. Nem egyszerűen erős, hanem legyőzhetetlen. A sportág népszerűsége és gazdasági ereje akkora, hogy sem ez, sem más botrány nem döntheti le. Vannak olyan sportágak, amelyeket egy-egy botrány meg tudott törni, de gazdasági szempontból kétféle sport van: a futball és minden más. Mehetnek el szponzorok, de akkor jönnek majd helyette mások, és bármennyit is morognak a szurkolók a „FIFA-maffia” miatt, azért a nemzetközi szövetség elsőszámú és mindent meghatározó termékét, a labdarúgó-világbajnokságot nem fogja kihagyni senki a vezetők miatt. Még akkor sem, ha például hét év múlva, 2022 decemberében nem hideg sörrel, hanem forralt borral a kezünkben nézzük majd a katari vb meccseit, és közben legalább az a gondolat elégedettséggel tölt majd el bennünket, hogy Blatter és Platini még mindig az eltiltását tölti.

Egyszer talán a vezetők is felnőnek közös szenvedélyükhöz, a futballhoz.