Kollégám azt mondta a lefújás után öt perccel: nyerhettünk volna 52-re, de kikaphattunk volna 60-ra is. Igaza volt. A meccs olyan hektikus volt, hogy valóban lehetett volna ez is, az is.

Ötven esztendeje, 1953. augusztus 20-án adták át Budapesten Magyarország máig legnagyobb nyitott sportarénáját, a Népstadiont. A jubileum apropóján lapunkban ötrészes sorozat indul, amelyben összesűrítjük az öt évtized pillanatait.

Erkölcs, erő, egyetértés. A három E szerepel ugyebár a Ferencváros címerében, ám néhány hete az ősfradisták többsége is azt mondja, mostanra maradt egyetlen E  erőszak.

Arkhimédesz "csak egy fix pontot kért és keresett, hogy kifordítsa a világot a helyéből, mi, atomkori magyar futballrajongók kevesebbel is beérnénk: nekünk kellene már egy csatár. Pontosabban egy góllövő támadó kellene, ami a magunk értelmezése szerint nem teljesíthetetlen, mint a világmindenségben felkutatásra váró stabil alap, és mégis e vállalkozás oly reménytelennek tűnik.

Na, milyen volt?  kérdi a kolléga, és egy pillanatra azt gondolom, most azt kellene válaszolni: szuper!

Annyi szent, izgalmas pillanat lesz, amikor március 29-én 20 órakor a chorzówi stadionban (ez pokoli katlan!) útjára indul a labda. Kis túlzással mondva ugyanis ezen a szombati estén Lengyelország labdarúgó-válogatottja a becsületéért küzd.

No, most bebizonyosodott, hogy igenis lehet egy népszerűvé sztárolt, és sokak által az éjszakai televíziós műsorokból megismert lefektetőből befektető.A pucérságát soha nem szégyellő Anettka tegnaptól kezdve ugyanis az alaposan legatyásodott magyar profifutballra áldozza a pénze egy részét.

A mögöttünk hagyott évek során sokan próbálták már megfejteni: miért is lehetett nagy, sőt klasszis, négyszer a világ legjobb játékvezetőjének megválasztott futballbíró, Puhl Sándor. Mi magunk magyarázkodás helyett ideillő példának legfeljebb egy elmesélt meccsrészletet tudunk felvillantani, ami tán közelebb visz bennünket a megoldáshoz.

Három esztendeje még az volt az össznépi óhaj: legyen olyan elnöke a Magyar Labdarúgó-szövetségnek, akinek a nevét nem vágják kapásból a szurkolók, aki nem a sportág botrányos ügyei miatt kerül az érdeklődés középpontjába, aki nem arról híres, hogy egyre-másra váltja le a szövetségi kapitányokat, aki& Aki jó sportdiplomata, aki csak a háttérben munkálkodva emeli magasabb rangra a hajdanán oly dicsőséges magyar futballt. Nos, a három éve MLSZ-elnöknek megválasztott Bozóky Imre nem egy harsogós típusú sportvezető.

Bár éppen szombaton kezdődött a nagy olvadás, Székes-fehérvárott tegnapelőtt mégis megfagyott a levegő: vezetőedző nélkül maradt a Borsodi Ligában gyengén szereplő, a tabellán e pillanatban kilencedik helyen álló Videoton csapata. A kft. megkereste a korábbi szövetségi kapitányt, a honi kispadfoglaláshoz megfelelő végzettséggel rendelkező Bicskei Bertalant.

A magyar labdarúgó-válogatott jó játékkal pontot hozott Stockholmból, teljesítette a kötelezőt a Megyeri úton San Marino ellen, így Lettország mögött (hát, ezért is mondhatjuk azt, hogy csak óvatosan a túlzó örömködéssel) második helyen áll a negyedik számú Európa-bajnoki selejtezőcsoportban. Gellei Imre szövetségi kapitánynak lehetne elég oka arra, hogy most csak a jóra emlékezzen, ám a szakvezető valóban realista, és ő a válogatott egész éves teljesítményéről szóló értékelésében a játékosokkal és önmagával szemben is kritikus egy-egy mérkőzés kapcsán.

Elég kimondani, leírni a nevét, hogy mindenki tudja, kiről, illetve miről van szó: ha Nyilasi Tibor, akkor Ferencváros& Nos, ezúttal nem Nyilasiról és a Fradiról lesz szó (na jó, éppen hogy, érintőlegesen azért szó esik a zöld-fehér színekekről is), hanem a magyar utánpótlásról. Merthogy a korábbi 70-szeres válogatott, ezüstcipős labdarúgó csaknem 48 évesen új feladatba vágott bele: ő lett a Magyar Labdarúgó-szövetségben (MLSZ) az utánpótlás-válogatottak szakmai felügyelője. Kuriózum ez a javából, hiszen a hetvenes-nyolcvanas évek futballistabálványa négy évvel ezelőtt tulajdonképpen szakított a magyar futballal.

Elég kimondani, leírni a nevét, hogy mindenki tudja, kiről, illetve miről van szó: ha Nyilasi Tibor, akkor Ferencváros& Nos, ezúttal nemNyilasiról és a Fradiról lesz szó (na jó, éppen hogy, érintőlegesenazért szó esik a zöld-fehér színekekről is), hanem a magyarutánpótlásról. Merthogy a korábbi 70-szeres válogatott, ezüstcipőslabdarúgó csaknem 48 évesen új feladatba vágott bele: ő letta Magyar Labdarúgó-szövetségben (MLSZ) az utánpótlás-válogatottak szakmai felügyelője. Kuriózum ez a javából, hiszen a hetvenes-nyolcvanas évek futballistabálványa négy évvel ezelőtt tulajdonképpen szakított a magyar futballal. 1998 őszén távozott a Ferencvárosból,és bár sokan, sokszor óhajtották azt, hogy térjen vissza az Üllői útra vagy szavazták meg azt, hogy ő legyen szövetségi kapitány, Nyilasi Tibor nem kért a fociból. Félreértés ne essék, nem vonult ő száműzetésbe, nem lett sértődött ember, olyannyira nem, hogy nagyon is megvana véleménye a futballról: szakértője a Sport1 televíziós csatornának. Elemzi a futballt, annak ellenére is, hogy egykori légiós sikereinekszínterén, Ausztriában idén is lehetséges edzőjelöltként emlegették.De Nyilasi Tibor itthon maradt  és ezzel a magyar gyerekfutballisták jártak jól. S hogy miért? Nos, tán az alábbi beszélgetésből kiderül,hiszen ezúttal Nyilasi Tiborral, az utánpótlás-válogatottak szakmaifelügyelőjével beszélgettünk az új munkakörében eltöltött negyedévnyi tapasztalata apropóján.

A szövetségi kapitány, Gellei Imre csak mesélt és mesélt. Persze volt miről, hiszen a magyar szakember néhány nappal ezelőtt Varsóban a szövetségi kapitányok konferenciáján vett részt. Ezt az eseményt az UEFA szervezte, és ezúttal Lengyelországban a sportág legjobb edzői, illetve a meghívott vendégek állhattak a pulpitusra, megosztva szakmai tapasztalataikat, meglátásaikat a jelenlévőkkel.