Drámai körülmények, német siker Willingenben

Ahogyan azt várni lehetett, Michael Neumayer és Johann Remen Evensen már az első körben előnyt szerzett az osztrákokkal szemben, a sógorok első embere, Florian Scharbereiter csaknem 25 pontos hátrányba került a vezető német csapathoz képest. A finnek Olli Muotka, Kai Kovaljeff, Sami Niemi, Ville Larinto összeállításban nem számíthattak túl sok jóra. Ugyan Muotka remekül, 132 méterrel nyitott,  Kovaljeff 109 méterének betudhatóan az említett hármason kívül a szlovének, a franciák és a japánok is előttük álltak két gyakorlatot követően.

A második sorozatban a németek visszaestek a harmadik helyre, ugyanis Pascal Bodmer 124 méterére Tom Hilde 133-mal válaszolt, a tegnap parádézó Michael Hayboeck pedig az addigi leghosszabb ugrást bemutatva 139 méterig szállt, ezzel nemcsak ledolgozta csapata hátrányát, de két ember után az élen találták magukat az osztrákok.

A hazaiak harmadik embere, Martin Schmitt 131 méteres ugrással örvendeztette meg a hazai publikumot, azonban az őt követő norvég ugró hamar lehűtötte a kedélyeket. Anders Jakobsen 141 méterrel, a nap addigi legjobbjával és remek stíluspontokkal 23 egységre növelte csapata előnyét a németekkel szemben. Az osztrákok harmadik emberére, Stefan Thurnbichlerre várt a feladat, hogy lépést tartson Mika Kojonkoski tanítványaival, de 122 métere csalódást keltett, három ugró után 35 ponttal lemaradva a harmadik helyen álltak. Mögöttük Szlovénia, Olaszország, Japán, Finnország és Franciaország volt az első nyolc további sorrendje.

A negyedik emberek közül a finn Ville Larintö 134 méterrel pontszámra kicsit feljebb hozta a finneket, ám a sorozat végére még mindig a hetedik helyen álltak. A németektől Michael Uhrmann zárta a kört, és rálicitált Jakobsen addigi legjobbjára, 141.5 méternél landolt. ennek köszönhetően újra versenyben voltak a norvégokkal szemben, akiktől Björn Einar Romören következett. Csak 132 métert teljesített, hamar elillant a 23 pontos előnyük, másfél maradt. Az osztrákok negyedik embere David Zauner 139.5 méterrel közelebb hozta csapatát az élen állókhoz.

Az első ugrások után tehát a norvégok fordultak az élen, mögöttük kevesebb mint 2 pont hátránnyal következtek a németek, és elképesztő, de az osztrák B-csapat mindössze 14 ponttal volt lemaradva a két olimpiára készülő válogatottaktól.
Az első nyolc személye nem változott, a harmadik sorozatban kialakult sorrend szerint jutottak tovább a második fordulóba.

A második sorozat első emberei közül Michael Neumayer alaposan rávert Remen Evensenre, így a németek ötpontos fórba kerültek a norvégokkal szemben, míg az osztrákok első embere, Scharbereiter ismét elmaradt a két éllovastól, így tovább nőtt a lemaradásuk, de harmadik helyük nem forgott veszélyben.

A németektől Bodmer ugrott, 133 métert, tehát javított első kísérletéhez képest, mégis újfent csere történt az élen. Tom Hilde egész hétvégén ontotta a nagyobbnál nagyobb eredményeket, ezúttal 138 méterig szállt, stíluspontokkal együtt csaknem négypontos előnyből várták a norvégok a folytatást. Az osztrákoktól Michael Hayboeck tovább parádézott, 141.5 méterrel beállította a nap legjobb eredményét, felhozta csapatát 12 pontra.

A harmadik emberek következtek, az esélyesek közül először Martin Schmitt rugaszkodott el. Ugyan a sorozat előtt két beülővel lejjebb parancsolták az ugrókat, tizenegyesből a kilencesbe, ez Schmittet nem zavarta, 139.5 méterrel alaposan feladta a leckét az utána következő Anders Jakobsennek. Ő azonban tökéletesen megoldotta: úgy tűnt, sosem fog talajt, az egész hétvége legnagyobbját produkálva 145 méterig jutott, ezzel 15 ponttal ismét megléptek a norvégok. Stefan Thurnbichler az osztrák csapat egyik gyenge láncszeme 126-tal messze elmaradt a két éllovastól, 45 pontra nőtt így a lemaradásuk.

A norvégok tehát majdnem megnyugtató előnnyel vezettek a záró sorozat előtt, azonban ha visszaemlékszünk az első ugrásokra, Michael Uhrmann 9.5 méterrel távolabb jutott,mint Romören, azaz még korántsem dőlt el a verseny. Walter Hofer a tízes beülőig emelte a startot, megadva az esélyt a nagyobb ugrásokra. Emmanuel Chadal például élt is vele, a francia 140 méterig jutott, ugyanezt Ville Larinto is megugrotta,megmentve a finnek becsületét, s az utolsó pillanatban felhozta csapatát legalább az ötödik helyre.  A szlovén csapatnak az is belefért, hogy Robert Hrgota 125-tel igencsak belerondított a negyedik sorozat eredményeibe, előnyük akkora volt, hogy maradtak negyedikek. Az osztrákoktól David Zauner zárt, 142 méterrel búcsúzott Willingentől.

Ketten maradtak, Uhrmann és Romören párharca döntött. Előbb a német próbálkozott, és ahhoz hogy esélyük legyen, legalább 140 méterre lett volna szüksége. Meg is lett, 141.5 méternél csapta le a léceket Uhrmann, valamint mellé csupa 19-est kapott a zsűritől. Ez azt jelentette, hogy Romörennek csaknem 135 méter kellett a biztos győzelemhez. Egész hétvégén nem jutott el addig, és ezúttal sem, sőt! Rontott is első kísérletéhez képest, csak 130-ig repült, és joggal foghatta a fejét.

Drámai körülmények között, mínusz 15 pontos hátrányból nyerte meg a németeknek Michael Uhrmann a willingeni csapatversenyt, ezzel a lendülettel utaznak Vancouverbe, és könnyen lehet, hogy ott ugyanezzel a norvég négyessel és a Janne Ahonennel, Harri Ollival kiegészülő finnekkel kell megküzdeniük a csapatverseny fennmaradó két dobogós helyéért. Azért csak kettőért, mert szinte elképzelhetetlen, hogy az osztrákok Morgensternnel, Schlierenzauerrel, Koflerrel, Lotzllel felállva ne nyerjenek aranyat. Persze a sport attól szép, hogy bármi megtörténhet, mindenesetre az olimpia legnagyobb szenzációja lenne, ha nem az osztrák himnusz csendülne fel február 22-én amikor a csapatversenyben hirdetnek győztest.