Miller az olimpiai aranyért tért vissza

Az alpesi sízés egyik legnagyobb egyénisége az amerikai Bode Miller: azon öt versenyző közé tartozik, aki már mind az öt szakágban tudott világkupafutamot nyerni, emellett négyszeres világbajnok és két ezüstérme van az olimpiákról. Ugyan Vancouverben nem tartozik a legnagyobb esélyesek közé, de ő az, aki bármikor, bárhol képes lehet meglepetést okozni, s senki nem lehet biztos a győzelmében addig, amíg ő nem ért még célba.

Bode Miller 1977. október 12-én született a New Hampshire-beli Eastonban. Szüleivel és három testvérével egy kis közösségben éltek egy mindenféle luxust nélkülöző faházban, amelybe még a villany és a víz sem volt bevezetve. Itt kezdett el sportolni: először hódeszkával kezdett, de a sízés mellett kiválóan teniszezik (épp a napokban jelentette be, hogy szívesen elindulna az idei US Open selejtezőjében), golfozik, baseballozik, és az amerikai focihoz is konyít valamelyest.

Húszévesen, 1997 novemberében mutatkozott be az alpesi világkupa-sorozatban, de csak három évvel később sikerült megszereznie első dobogós helyét. Az első győzelmét 2001 decemberében a Val d'Isére-i óriás-műlesikló futamon aratta, amelyet azóta még harmincegy követett. Érdekes módon eredetileg inkább a technikai számokban (műlesiklás és óriás-műlesiklás) jeleskedett.

A 2002-es Salt Lake City-i olimpián már az egyik, talán nem is annyira titkos favoritként tartották számon, s két ezüstéremmel igazolta klasszisát. Kombinációban a lesiklás 15. helye után elképesztő műlesiklással jött fel a norvég Kjetil-André Aamodt mögé a második helyre, míg óriás-műlesiklásban csak az osztrák Stephan Eberharter előzte meg.

Ebben az idényben a negyedik helyen zárt az összetett világkupában, pedig a győzelemre is nagy esélye volt, ám „mindent bele" habitusa ekkor és a következő két szezonban is megakadályozta abban, hogy ő emelhesse a magasba a legjobbnak járó kristálytrófeát.

Persze olyan nagy oka nem volt a panaszra, hiszen a 2003-as St. Moritz-i világbajnokságon megnyerte az óriás-műlesiklást és a kombinációt, s emellett egy ezüstérmet is begyűjtött szuper-G-ben.

A nagy áttörésre a 2004–05-ös szezonban került sor: ezt az idényt nagyon taktikusan versenyezte végig. Ekkor már a gyors számokra (lesiklás, szuper-G) fektette a hangsúlyt, s szenzációs idénykezdet (az első 10 viadalból hatot megnyert) után egy kissé óvatosabb volt, már csak egyet nyert és hat dobogós helyezése volt, de így is 22 évvel Phil Mahre összetett diadala után ismét egy amerikai nyerte meg az összetett világkupát.

Nem mellesleg abban az idényben a bormiói világbajnokságon is eredményesen szerepelt: lesiklásban és szuper-G-ben diadalmaskodott, s ezzel négyre növelte világbajnoki aranyérmeinek a számát. Az öt szakág közül tehát már csak a műlesiklás aranya hiányzik neki.

Ami a világbajnokságokon hiányzott, az viszont összejött a világkupa-sorozatban: 2004 novemberének végén, a kanadai Lake Louise-ban megnyerte a lesiklást és a szuper-G futamot is, így csatlakozott azon négy versenyzőhöz (a norvég Kjetil Andre Aamodt, a luxemburgi Marc Girardelli, az osztrák Günther Mader és a svájci Pirmin Zurbriggen), akik minden szakágban szereztek már vk-futamgyőzelmet.

A 2006-os év azonban nagy csalódást hozott a számára. Az összetett világkupában is csak a harmadik helyen zárt, míg a torinói olimpián, ahová öt érem megszerzésének reményében utazott, egyszer sem állhatott fel a dobogóra. Lesiklásban ötödik lett, óriás-műlesiklásban pedig hatodik, szuper-G-ben és műlesiklásban kiesett, míg kombinációban kizárták.

Az olimpiai kudarc mintha elvette volna a kedvét, a következő idényben sem ment neki igazán, ugyan nyert négy futamot a világkupában, de összesítésben megint csak a negyedik lett, és az ärei világbajnokságon sem állhatott fel a dobogóra. Az idény végén aztán bejelentette, hogy a továbbiakban nem az amerikai válogatottal készül majd.

A váltás jót tett neki: a 2007–08-as idényben hat versenyt is nyert, s ennek végén másodszor is elhódította az összetett világkupát. A következő idény azonban ennek éppen a tükörképe volt: szinte semmi nem jött össze neki, egyetlen versenyt sem tudott megnyerni (erre a 2001-es első győzelme óta nem volt példa), s mindössze háromszor állhatott a dobogóra.

A világbajnokságon sem sikerült érmet szereznie, s az összetett világkupában is kénytelen volt megelégedni a 15. hellyel. Persze ehhez nyilvánvalóan hozzájárult decemberi sérülése is, ami után négy hetet kihagyott, az idény végén pedig bejelentette visszavonulását is.

Az olimpia közeledte azonban őt is visszacsábította a lejtőkre, s újra csatlakozott a válogatotthoz is. Az idény világkupafutamainak zömén rajthoz állt, és január közepén a svájci Wengenben két év után sikerült újra futamgyőzelmet szereznie, miután megnyerte a kombinációt.

Millernek 2008-ban egy kislánya: Neesyn Dacey. Az év nagy részét azonban nem az Egyesült Államokban, hanem Ausztriában tölti. Néhány éve vett Innsbruckban egy házat, ahol a versenyek kivételével kora ősztől késő tavaszig tartózkodik. Szívesen hallgat zenét, elsősorban a rap és a reggae a kedvence.