– Az első WTA-torna-győzelemnek vagy a 107. helynek örül jobban?
– Mindkettőnek nagyon örültem, talán az első WTA-siker valamivel speciálisabb, ezért azt emelném ki – mondta lapunk kérdésére a 24 éves Bondár Anna, aki vasárnap megnyerte a Buenos Aires-i 125-ös tornát. – Nagyon nehéz héten vagyok túl, bár a mérkőzések eredményei alapján ez nem feltétlenül látszott. A döntő is szoros volt, megkönnyebbültem, amikor beütöttem a meccslabdát.
– Nem sokon múlott, hogy Udvardy Pannával vívja a döntőt. Tudták követni egymás mérkőzéseit?
– Igen, a két elődöntőt épp egymás után játszottuk, úgyhogy néztük a másikat. Panna második szettje szoros volt, visszajött négy kettőről, sőt, adogathatott az egyenlítésért, szóval nem sokon múlt a győzelme, remélem, legközelebb összejön neki! Párosban is kevés híja volt a döntőbe jutásunknak, így a mérleg nyelve egyszer sem az ő oldalára billent.
– Párosban már az Australian Open jegyében álltak össze?
– Nem, annál előrébb kellene állnunk a ranglistán, viszont megbeszéltük, hogy együtt párosozunk Buenos Airesben, aztán Montevideóban is. Bízom benne, hogy ott meglehet nekünk legalább az elődöntő, de akár a finálé is.
– Zavaró, hogy az elmúlt hónapokban gyakran kellett váltogatnia a kemény és salakpályás versenyeket?
– Igazából gyorsan tudtam alkalmazkodni ehhez, noha a múltban nem váltogattam hétről hétre a felületet. Keményről salakpályára egyébként nekem könnyebb az átállás, a kolozsvári verseny után is csak néhány napom volt, mégis jól sült el.
– Nagyjából mi kell ahhoz, hogy biztosan főtáblás legyen Melbourne-ben?
– Nem tudom pontosan, minden évben kicsit máshogy alakul a számítás, befolyásolja ezt a védett rangsorosok száma, a koronavírus és más szabályok is, például a kötelező karantén az oltatlanoknak. Kérdés, kik vállalják az oltást, kik a karantént, hányan lesznek, akik inkább nem mennek el. Az biztos, hogy közel járok a főtáblához, a következő hetekben jó eredményekkel szeretném biztosítani a helyemet, hogy ne kelljen izgulni.
– Következik Santiago – mikor kezd?
– Vasárnap este indultunk el Argentínából, éjszaka értünk Santiagóba, aztán a reptéren két órába tellett az útlevél ellenőrzése és a PCR-teszt, így hajnali háromra értünk a szállásra. ITF-versenynél szokatlan módon hétfőn és kedden bonyolítják az első kört, ráadásul magaslaton játszunk, tehát nincs sok idő az akklimatizációra. Selejtezős ellenféllel kezdek kedden, nem szabad lebecsülni, de remélhetőleg nem lesz gond a továbbjutás.
– Mi lehet a cél Chilében azok után, hogy kemény menetelés van a háta mögött?
– Szeretném kihasználni a jó formámat, és megnyomni az utolsó néhány versenyt, igyekszem pontokat gyűjteni, hogy ott legyek az Australian Open főtábláján, aztán tartok egy kis pihenőt.
– A jobb eredmények, az előkelőbb ranglistahelyezés milyen mértékben kíván nagyobb erőkifejtést?
– Terhet nem veszek magamra, az a célom, hogy bekerüljek a legjobb százba, és minél magasabb szinten játsszak. Motivált vagyok, csak ez a cél lebeg a szemem előtt, ki tudom zárni, ami zavar, és úgy érzem, fizikailag is maradt még bennem egy kevés erre az évre.
– Kinevette volna azt, aki januárban, amikor 275. volt a ranglistán, azt mondja, hogy november elejére ön lesz a legelőkelőbb helyen rangsorolt magyar női játékos, vagy megerősítette volna őt a véleményében?
– Nem gondoltam volna év elején, hogy idáig jutok. Azt terveztem, hogy bejutok a legjobb százötven közé, ez már a múltkori tornagyőzelmemmel sikerült. Nem szeretnék megállni itt, a top száz kapujában, közelinek tűnik a cél, amit gyerekkoromban kitűztem magamnak, de egy nagy lépést még meg kell tennem. Remélem, azután sem lesz megállás!
– Mit érez, mennyi kiaknázatlan lehetőség maradt még a játékában, illetve mentális téren?
– Mindig azt mondom, a legjobbaknak is rengeteg téren lehet még fejlődni. Mentálisan sokat léptem előre az idén, javított az önbizalmamon, hogy jó eredményeket értem el a nagyobb versenyeken. A teniszem is összeállt, de folyamatosan tartanom kell a jó formát, mert egyre nagyobb tornák és nehezebb ellenfelek következnek, vagyis nem lesz könnyű menet.