Tenisz: „Kicsit féltem a meccstől” – Marozsánt is sokkolta a bravúr

– Legutóbb negyven éve ért el ekkora sikert magyar teniszező...
– Nemrég írták meg nekem, történelmi pillanat, és nagy dolog, hogy épp hozzám fűződik ez– kezdte Nemzeti Sportnak adott interjúját Marozsán Fábián.–Már az is az volt, hogy vasárnap kiemelt játékost búcsúztattam, de a volt és leendő világelsőt megverni elképesztő érzés. Nem ez volt a realitás.

– Hogy érezte magát a meccs előtt?
– Kicsit féltem, hogy csúnya vereségbe szaladok bele, izgulós típus vagyok. Aztán ahogy az első adogatásomat hoztam, ez alábbhagyott, és azt csináltam, amit a csapatommal megbeszéltem: próbáltam élvezni, hogy itt lehetek a centerpályán. Az edzőm, Pataki Márk azt mondta, ha az utolsó pontig mindent megteszek, egy rossz szót sem szólhat senki.

– Mi járt a fejében, amikor az első szettben brékelt?
– Éreztem, hogy jó a meccs, és van keresnivalóm a pályán, de rengetegen voltak, nem játszottam még ennyi ember előtt, sem ilyen nagy játékossal. Már annak is nagyon örültem, hogy valahogyan sikerült elvenni az adogatását, aztán átfutott az agyamon, hogy hú, de jó lenne szettet is nyerni! Amikor ez is megvolt, tényleg nagyon boldog voltam.

– A második játszmában volt egy kisebb hullámvölgye, megijedt egy kicsit attól, hogy akár még nyerhet is?
– Volt a szett közepén három bréklabdám, azt pont ezért rontottam el. Azt gondoltam, istenem, egy ekkora játékos ellen jó lenne kihasználni ezeket a lehetőségeket... Aztán el is rontottam őket. Az fordulatot is hozhatott volna, ő elkezdett jobban játszani, én pedig picit visszaestem. Fogalmam sincs, hogyan, de le tudtam brékelni, aztán új labdákkal én is elveszítettem az adogatásomat. Bosszantó, mert az utóbbi időben sokszor előfordult, ez fájó pont.

– A tie-breakben aztán önnek kellett hátrányból kapaszkodni, épp úgy, mint Jirí Lehecka ellen.
– Igen. Fej-fej mellett haladtunk a rövidítésig,aztán Alcaraz előnyhöz jutott. Akkor csináltam egy óriási pontot, pedig futott, küzdött.Kis szerencsém is volt,elpattant a labda a pályán, és visszajöttem. Fogalmam sincs, hogy utána mi történt... Úgy voltam vele, hogy csak üssek valahogy mindent a pályára. Legyőzni világelsőt a saját sportágamban?Mindenki erről álmodik, ésezt már senki nem veheti el tőlem!

– A mérkőzés alatt mégis jóformán kizökkenthetetlennek tűnt, „flow-ban” volt?
– A végén már nagyrészt igen, ez is benne van abban, hogy nem tudok mindent felidézni a meccsről. Azért az szinte már sokkoló hatású, hogy ekkora közönség előtt megcsináltam a bravúrt!

– Azért a találkozó vége felé egy halvány mosoly átszaladt az arcán.
– Emlékszem arra a pillanatra. Egészen hihetetlen volt ilyen szórakoztató teniszt játszani Carlos Alcarazzal, olyan sok ember előtt, akik mind tapsoltak, ordítottak, örültek annak, amit csináltunk. Ennek szólt a mosoly.

– A győztes pont után sem jött a kitörő boldogság, nem is fogta fel, milyen sikert ért el?
– Nem igazán – de egyébként is olyan típus vagyok, aki nehezen mutatja ki az érzelmeit, főleg az örömet. Többször is leszóltak már ezért, azt mondták: nem mehetek ki ilyen sima arccal, érzéketlenül a pályára. De csak akkor kötnek bele, ha épp nem nyerek, ilyenkor senkit nem zavar.

– Hogyan reagált a külvilág a bravúrra?
– Teljesen új ez a helyzet, a rengeteg interjú, és sokan kérnek aláírást, vagy akarnak velem fotózkodni. Ez mentálisan megterhel, fáj is a fejem kicsit, nem vagyok hozzászokva. Most vagy háromszor nehezebb koncentrálni, összeszedni a gondolataimat, mint amilyen a pályán volt. Ehhez is fel kell nőni.

– Erővel bírja még?
– Valójában mióta itt vagyok, kisebb sérülésekkel küzdök, meghúzódott a vállam, kötésben játszom. Azt is érzem, hogy van bennem öt mérkőzés, fáradtabbak a lábaim. Hétfőn így is egész jól mozogtam a pályán, de az egy kivételes nap volt, és egy kivételes mérkőzés, minden összejött. Minden nap megyek masszőrhöz, igyekszem regenerálódni. Bízom benne, hogy nem most kapok utoljára ilyen terhelést, és lesz lehetőségem hozzáedződni az ATP-tornák szintjéhez.

– Mi jöhet kedd este a világranglistán tizenhatodik Borna Coric ellen?
– Biztos van, aki úgy gondolkozik, most már őt is meg kell vernem. Nem a kifogásokat keresem előre, de ez nem teljesen így működik.Alcaraz ellen minden bejött, lehet, hogy a horváttal szemben semmi nem fog, vagy legalábbis sokkal kevesebb. Előfordulhat, hogy kellemetlenebb lesz a játéka, vagy mentálisan lassabban tudok rá reagálni. Az egy másik meccs lesz, egy másik napon – lehet, hogy nyerek, lehet, hogy nem, de az biztos, hogy mindent megteszek, ami tőlem telik.