Illés Fanni vasárnap már a második magyar aranyérmet nyerte a tokiói paralimpián, miután nem sokkal korábban az asztaliteniszező Pálos Péter is győzött.
– Számított, hogy korábban világ- és Európa-bajnokságot nyert ebben a számban?
– Nem lehettem nyugodt, mert csak két hónappal ezelőtt indult meg és mostanra állt össze végül minden – nyilatkozta a győzelme után Illés Fanni. – A selejtezőben ráadásul nagyon megleptek a kínaiak, az egyikük hat másodperccel úszott jobbat az egyéni csúcsánál, úgyhogy szeretném látni az edzéstervüket, mert kölcsönkérném.
– Akkor a döntő nem volt egyszerű annak ellenére, hogy messze ön úszta a legjobb időt a selejtezőben?
– Megpróbáltam olyan nyugodt maradni, amennyire csak lehet, és arra gondolni, hogy ez csak egy edzés vagy egy országos bajnokság. A döntőre Csaba bácsi és Álmos is azt tanácsolta, hogy felejtsem el a kínaiakat, csak magamra koncentráljak, mert nem fognak jobb időt úszni annál, mint a selejtezőben. És így is lett!
– Ki tudta pihenni magát a finálé előtt?
– A döntő előtt nem tudtam aludni sem, ezért mire délután visszajöttünk az arénába, úgy éreztem magam, ahogy Milák Kristóf szokta mondani: „összeesek, annyira fáradt vagyok”. A döntőt addigra annyiszor leúsztam a fejemben, annyira felpörgettem magam mentálisan, hogy fizikailag fáradtam el benne. Aztán valahogy mégis összeállt.
– Mikor érezte, hogy ez az aranyérem megvan?
– Az utolsó huszonöt méteren kinéztem jobbra és balra, és arra gondoltam, aki innen elveszíti, az meg is érdemli! Onnantól csak nyomtam neki, ami a csövön kifért.
– Tizenkét éven át rossz kategóriában kellett versenyeznie. Nem érzi úgy, hogy az élet most valamit visszaadott?
– De! Azt érzem, hogy két dolog tartott az úszás mellett, hogy nagyon szeretem ezt a sportágat és az edzőm, Álmos. Ezt a döntőt érte úsztam, értünk úsztam, és amiért annyit dolgoztunk, amiben hittünk, a paralimpai aranyérem negyedikre összejött!
XVI. PARALIMPIAI JÁTÉKOK
Nők. Paraúszás, 100 m mell. S4. Paralimpiai bajnok: ILLÉS FANNI (MAGYARORSZÁG)