Tokió 2020: hőség, pára, szél – Balogh Mátyás kihívásai

Az egy dolog, hogy a labdarúgással és a softballal a gyakorlatban már elkezdődött az olimpia, de a megnyitóig befér más is, például az evezés Pétervári-Molnár Bendegúzzal meg az íjászat Balogh Mátyással. A különbség, hogy az evezés hazai idő szerint csütörtökről péntekre virradóra kezdődik, az íjászat viszont péntek reggel hatkor, nagyjából a felkelő nap szellemében. Mindenesetre a kvótáját június végén, Párizsban a pótkvalifikációs tornán megszerző Baloghnak a Távol-Keletre is kalandos útja volt:

„Július 15-én indultunk Budapestről és 17-én hajnalban érkeztünk meg Tokióba. Hosszú utunk volt, ám erről a magyar csapat, sőt az olimpia bármely tagja mesélhetne… Az volt a tervünk, hogy az érkezés után alszunk, de reggel nyolckor mindenképp felkelünk, hogy eddzünk és megkezdjük az átállást – csak amikor az edzőmnek csörgött a vekkere, mondta, hogy ezt felejtsük el, és aludtunk este hatig… Végül 18-án kezdtük el az edzéseket, amelyek szerencsére nagyon jól mentek. Szerdán egészen 21.30-ig gyakoroltunk, mert arra is kaptunk lehetőséget, hogy a döntő pályáján lőjünk. Amikor először beléptem, azonnal szétszedte a koncentrációmat, mert lehengerlően nagy, méghozzá hatalmas lelátóval, aminek nagyon örülnék, erre tök üres lesz…”

A drukkerhiánytól eltekintve lelkesen és jó kedélyűen nyilatkozott a 21 éves sportoló, például, amikor megkérdeztük tőle, hogy zavarják-e a szigorú járványügyi szabályok, illetve a járulékos veszteségek, mint például az elmaradó szelfik a világsztárokkal, felnevetett.

„Mindenki maszkban van, tehát úgysem ismerném fel őket, legfeljebb ha a hátukra van írva a nevük – mondta. – A vírushoz kötődő szabályokhoz pedig az elmúlt másfél évben már hozzászoktunk, azoknál csak kicsivel szigorúbbak most. Mégis furcsák a körülmények, mert például érdekes a kartonágy: keményebb, mint a normál ágymatrac, de azért hozzá lehet szokni. A pályán hőség van, és mi helyi idő szerint 13 és 15 óra között lövünk, ami a legmelegebb időszak, ezért erőteljesen izzadunk, még a helyiekről is szakad a Niagara, mivel a páratartalom is magas. A szél is fúj, és nem állandó, hanem forgó. Tehát folyton kénytelenek vagyunk törölgetni és igazgatni magunkat, én pedig még speciális szemüvegben is lövök, ami gyorsan bepárásodik. Ám végül is kihívás, és jó tapasztalatnak!”

Ötkarikás újonctól ritkán elvárás, hogy váltsa meg a világot, főleg, hogy Balogh személyében 25 év után van újra íjászunk a játékokon, noha Nagy Béla 1980-ban Moszkvában az ötödik helyen végzett. A sportág lehetőségei tehát mérsékeltek nálunk, tokiói olimpikonunk is a Honvéd futófolyosóját használja például a 70 méteres íjászpálya modellezésére. Mindezek tudatában aligha meglepetés, hogy realistán fogalmazta meg az elérhető célokat.

„Már az megtiszteltetés, hogy Magyarországot és katonasportolóként a honvédséget képviselhetem az olimpián – kezdte Balogh, ám utána kibújt belőle a kisördög –, de jó lenne bekerülni a legjobb 32-be, onnan pedig már bármi lehet…”

A Nemzeti Sportot a helyszínről tudósítja: Kovács Erika, Nedelykov Tamás, Szűcs András (szöveg), Mirkó István, Tumbász Hédi (fotó)