Sötét lovak – Ballai Attila publicisztikája

Amikor férfi vízilabda-válogatottunk sydneyi olimpiai bajnoki diadala után a fél világ csábította Kemény Dénes szövetségi kapitányt, és megkérdeztem tőle, felvetődött-e benne komolyan a váltás gondolata, így felelt: nem, mert nem tudta volna elképzelni magáról, hogy bárkit is Kósz Zoli gyengéire készítsen fel.

Ambros Martínnak nem akadtak efféle aggályai, igaz, ő nem honfitársunk: a Győri Audi ETO női kézilabdacsapatának élére 2012 nyarán kinevezett tréner 2016 őszén másodállásban boldogan vállalta a román női nemzeti együttes irányítását. Egyesek szerint elsősorban a dac vezette, mert bár néhány hónappal korábban – hangsúlyozottan átmenetileg és ferencvárosi kollégájával, Elek Gáborral kettesben – a magyar válogatottat is vezethette, csalódott, amiért nem szerződtették hosszabb távra.

Mások úgy vélték, spanyolként egyszerűen nem mérte fel, mit jelent nálunk, nekünk, magyaroknak, ha valaki a világ legtehetősebb, legerősebb – történetesen győri – klubjával nem éri be, hanem amellett egyenesen román kapitánynak szegődik.

Ne legyenek kétségeink, Shane Tusup pontosan tudja, mit miért cselekszik. Illetve, úgy általában, egy emberöltő távlatában efelől egyáltalán nem vagyok meggyőződve, de a konkrét esetben igen. Nyilvánvaló a tudatosság és a célzatosság abban, hogy Hosszú Katinka korábbi férje és edzője, három olimpiai bajnoki cím és szekérderéknyi érem, valamint csúcs részese a minap Ilaria Cusinato trénereként tért vissza a sportágba. Az olasz hölgy ugyanis a tavalyi Európa-bajnokság vegyesúszó-döntőinek kétszeres második helyezettje, 200-on mindössze nyolc századdal maradt el Katinkától. Aligha kétséges, hogy egyszer majd gyorsabb lesz nála – hiszen tíz évvel fiatalabb. A kérdés csak az, ez mikor következik be; ha a 2050-es szenior-vb-n, egye fene, ha jövőre, a tokiói olimpián, az egészen más helyzet.

Az idei vb-n látottak alapján ennek azért csökkent a valószínűsége, hiszen a 19 éves versenyző „kidobta a vasmacskát”, de alább nem sportszakmai esélylatolgatás következik. Tusup felbukkanása, ráadásul az ellenoldalon, ugyanis nem Hosszú lábtempójára vagy fordulóira hathat, hanem a pszichéjére.
Annyit máris, első felütésként tisztázzunk, hogy az amerikai csodabogár e történetben számunkra mellékszereplő, személye és tevékenysége elsősorban Hosszú Katinka szűrőjén át érdekes. Katinkával létesített edző-sportoló és férj-feleség kapcsolata előtt Tusup teljességgel ismeretlen, marginális figura volt, és egészen a közelmúltig úgy látszott, annak lezárultával is ide süllyed vissza. A közös sikerek során elővezetett magánszámait, önmutogatását, dühkitöréseit felesleges bővebben idézni – egyrészt valószínűleg minden sportkedvelőben élénken élnek, másrészt jelen témánk szempontjából irrelevánsak. Katinka erőt, hitet merített e különlegesen szorosnak tűnő szakmai és emberi kötődésből, de nincs abban semmi újdonság, hogy a szerelem a sportban is csodákra képes.

Nyolc riói olimpiai bajnoki címünk közül – Kozák Danuta triplázásával együtt – hat „szerelemarany” volt, efféle példákat számtalanul sorolhatnánk az egyetemes sporthistóriából. A legmegkapóbb talán a Zátopek házaspár esete: Emil 1952-ben, Helsinkiben megnyerte az 5000 méteres síkfutást, és alig egy órával később felesége, a férje győzelmétől eufóriába kerülő Dana váratlanul diadalmaskodott gerelyhajításban.

Megindító sztori. Mint a hasonlók. Annak ellenben jóval kisebb a szakirodalma, mire lehet képes a szerelem ellentéte. Ebben a „műfajban” elsőre egy hajdani kézilabda-mérkőzés villan be. Az egyik kispadon a férj ült, csapatában az aktuális, a másikban az előző neje játszott. Pontosabban minden volt az, csak nem játék. Hogy úgy mondjam, a meccsnek nem kifejezetten a sportszakmai jellege domborodott ki, mindkét együttes e háromszög hatása alá került, és végül ez döntötte el a találkozót. A lecserélt, a régi társ javára.

Tusup érintettsége még kalkulálhatatlanabbá, ingatagabbá tesz egy ilyen szituációt, hiszen szélsőséges személyiség. Egy ideig joggal hittük, hogy többé már soha semmi dolgunk nem lesz vele. Az idén januárban a Facebookon tette közhírré, hogy sportágat vált, a golf „long drive” kategóriájában – itt a leghosszabb ütéssel, de szektoron belüli találattal lehet nyerni – áhítozik világbajnoki elsőségre, dacára annak, hogy alig fél évvel korábban fogott először golfütőt a kezébe. Júniusban viszont már a női labdarúgó-világbajnokságra csodálkozott rá, pontosabban arra, hogy a magyar válogatott hiányzik a mezőnyből. Ezért felajánlotta szolgálatait, 2023-ra vb-arannyal kecsegtetve a még soha részvételig sem jutó együttesünket.

Mindez fényesen igazolja, hogy Shane Tusup egy pojáca. Gyakran beleesünk abba a hibába, hogy ha valaki az élet egyetlen területén rendkívüli tehetséggel áldatott meg, vagy ennek híján is maradandót alkot, szinte kritikátlanul fogadjuk minden egyéb megnyilvánulását. Tusup „elszabadulásáért” is a komplett magyar úszótársadalmat terheli a felelősség, de utólag azt mondhatjuk, így legalább tudjuk, mire számíthatunk tőle új szerepkörében.

Röviden: bármire. Ha egyetlen szóval kellene őt jellemeznünk, kissé elhamarkodottan talán azt mondhatnánk, gátlástalan. Ennél azonban szerintem veszélyesebb a helyzet: a józan ítélőképesség hiányzik belőle. Nem tud különbséget tenni jó és rossz, vállalható és vállalhatatlan között. Nem készakarva lép át mások által sérthetetlennek, áthághatatlannak hitt határokat – egyszerűen nem érzékeli e határvonalakat.

Akkor sem fogja, amikor Ilaria Cusinatót felkészíti és versenyezteti. Hosszú Katinka – azaz inkább saját maga – győzelmei érdekében is gondolkodás nélkül átgázolt mindenen és mindenkin. Most ehhez képest minimum kétszeres a motivációja: Cusinato sikerének és Hosszú kudarcának a vágya is hajtja. Utóbbi felől ugyancsak szemernyi kétségünk se legyen. Úszásban persze nincs közvetlen kapcsolat a vetélytársak között, még annyi sem, mint nyílt vízen. Az olasz sportoló egyébként is bizonyára semleges érzelmekkel viseltetik Katinka iránt. Ő csupán kihasználja, hogy egy három olimpiai aranyat termelő edzővel dolgozhat, nincs ebben semmi kivetnivaló. Tusuppal viszont elkerülhetetlen lesz a találkozás. És ha valaki, ő aztán mindent tud Katinkáról. Az erősségeiről, a gyengéiről. Azzal, hogy beindította Olympic Dark Horse, tehát Olimpiai Sötét Ló elnevezésű YouTube-csatornáját, máris egyértelmű üzenetet küldött. A lélektani hadviselés elkezdődött.

Az úszók nemcsak okkal mondhatják, hogy kizárólag a saját teljesítményükre összpontosítanak, ők – a pályák között feszülő kötelek miatt – ezt meg is tehetik. Hosszúnak a következő hónapokban e képesség igencsak hasznára lehet. Mindenesetre kíváncsian várom az első szemkontaktust. Katinkának megvan a morális és szakmai fölénye, amelyre építhet. Róla már tudjuk, mit ér Tusup nélkül, fordítva erről még sejtelmünk sincs.

Egyébként pedig tekinthetünk-e a Tusup, Cusinato munkakapcsolatra úgy is, hogy Hosszú Katinka kapott egy teljességgel váratlan, hatásos külső ösztönzőt. Ha egyáltalán szüksége van effélére. Akárhogy is, ahhoz, hogy a maga javára fordítsa e fejleményt, vagy legalábbis teljesen kizárja, talán nem árt, ha egy kicsit felidézi magában a régi Iron Ladyt.

De valóban csak egy kicsit.