Atlétika: Bauer Rudolfot méregették, miután olimpiát nyert Párizsban

A diszkoszvető Bauer Rudolf 21 évesen a magyar atlétika első olimpiaibajnoki címétszerezte az 1900-as párizsi játékokon. Diszkoszvető, mondjuk, de alig lehet olyan sportágat találni, amiben a sportoló ne mérette volna meg magát. Birkózott, úszott, tornázott, evezett és válogatott labdarúgó volt – mindegyiket magas szinten művelte. A párizsi világkiállítással egybekötött olimpiára – amelyet akkoriban világbajnokságnak neveztek – ötéves diszkoszvető tapasztalattal érkezett. A Budapesti Torna Club (BTC) versenyzőjeként ő kísérletezte ki és forradalmasította azt a mai napig használt fordulásos technikát, amely végül sikeréhez vezetett. Így idézte fel a kezdeteket:

„Az athéni olimpián jelenlévő magyar sportvezető, Iszer Károly hazahozott néhány diszkoszt. Megmutatta nekünk a kétféle stílust. Mi, fiatalok azonnal megpróbálkoztunk mindkettővel, az ógörög stílus hamarosan kiszorította az amerikai, Garrett-féle módszert. 1899-ben és 1900-ban a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatója voltam, és ott már szorgalmasan készültem a párizsi olimpiára. Mivel a Garrett-féle stílus nem elégített ki, szakítottam vele, és újítással próbálkoztam. Jó füleslabdázó létemre, eszembe jutott, hogy füleslabda-módra, forgással kellene kidobni a diszkoszt. Megpróbáltam fordulattal venni lendületet, és ez úgy sikerült, hogy az olimpiai próbaversenyen 33,21 méterrel legyőztem Crettiert, a MASZ legjobbját is.”Bauer Rudolf 21 évesen a magyar atlétika első olimpiaibajnoki címétszerezte az 1900-as párizsi játékokon. Diszkoszvető, mondjuk, de alig lehet olyan sportágat találni, amiben a sportoló ne mérette volna meg magát. Birkózott, úszott, tornázott, evezett és válogatott labdarúgó volt – mindegyiket magas szinten művelte. A párizsi világkiállítással egybekötött olimpiára – amelyet akkoriban világbajnokságnak neveztek – ötéves diszkoszvető tapasztalattal érkezett. A Budapesti Torna Club (BTC) versenyzőjeként ő kísérletezte ki és forradalmasította azt a mai napig használt fordulásos technikát, amely végül sikeréhez vezetett. Így idézte fel a kezdeteket:

„Az athéni olimpián jelenlévő magyar sportvezető, Iszer Károly hazahozott néhány diszkoszt. Megmutatta nekünk a kétféle stílust. Mi, fiatalok azonnal megpróbálkoztunk mindkettővel, az ógörög stílus hamarosan kiszorította az amerikai, Garrett-féle módszert. 1899-ben és 1900-ban a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatója voltam, és ott már szorgalmasan készültem a párizsi olimpiára. Mivel a Garrett-féle stílus nem elégített ki, szakítottam vele, és újítással próbálkoztam. Jó füleslabdázó létemre, eszembe jutott, hogy füleslabda-módra, forgással kellene kidobni a diszkoszt. Megpróbáltam fordulattal venni lendületet, és ez úgy sikerült, hogy az olimpiai próbaversenyen 33,21 méterrel legyőztem Crettiert, a MASZ legjobbját is.”

A 190 cm magas Bauerre, 1900. július 15-én tizenhat (egyes források szerint húsz) fős mezőny várt a párizsi Bois de Boulogne parkban. A magyar atléta már bemelegítéskor megmutatta, hogy bizony számolni kell vele. Elsőre elért 38.10 méteres dobása jobb volt a világcsúcsnál. De a verseny az verseny. A selejtezőben már soha nem érzékelt izgatottság fogta el a magyar sportolót, ez meg is látszott a teljesítményén: de így is odakerült a 38 méter közelébe, és simán jutott döntőbe. A fináléban nem tudta kihozni magából a legtöbbet, 36.04 métert repült a diszkosza, ám ennél nagyobb dobásra senki nem volt képes. Olimpiai bajnok lett. Később így emlékezett a sikerre:

„A párisi győzelem után a jelenlévő »sportszakértők« a legalaposabb vizsgálat alá vettek, pontos méreteket csináltak a testalkatomról és győzelmemet karom és derekam »abnormis«” hosszúságával igyekeztek magyarázni, mert nem tudták elképzelni, hogy akadjon egy magyar, aki legyőzi az atlétika nagymestereit, az angolokat és amerikaiakat…”

Jól lehet, a szervezők amerikainak nézték, mert az eredményhirdetéskor az Egyesült Államok himnuszát kezdték neki játszani. Bauer bajnok lett, de olimpiai aranyérmes nem. Legalábbis medált nem kapott, győzelméért egy ezüst cukortartó volt a jutalma. Sikere után soha többet nem indult diszkoszvető versenyen. A következő évtől a Pannonia evezős nyolcas tagjaként halmozta a dicsőségeket.

Salánki Miklós Az aranyérem története című írásában így foglalta össze a díjátadón történteket:

„A magyar atlétika első sikeréből kisebb politikai botrány lett, mert az ünnepélyes eredményhirdetéskor a győztes tiszteletére a zenekar elkezdte játszani az amerikai himnuszt, mert azt hitték, a németes nevű sportoló az Egyesült Államokból érkezett. A magyar sportvezetők sietve jelezték a tévedést, azt, hogy Bauer nem amerikai, hanem magyar. A zenekar kottát váltott, újra hangolt, majd elkezdte játszani az osztrák himnuszt, amire a magyarok hangosan tiltakoztak.

Ráadásul másnap a francia lapok úgy közölték a diszkoszvetés eredményét, hogy első Bauer, Budapest, Ausztria. Az úszó, Halmay Zoltán vezetésével a kint lévő magyarok felkeresték a szerkesztőségeket, és helyreigazítást követeltek azzal az indokkal, hogy ugyan Magyarország a monarchia része, de önálló ország, és sértő a magyarokat osztráknak tekinteni. A heves tiltakozás miatt a francia szerkesztők annyira megijedtek, hogy a 200 méteres úszásban ezüstérmes osztrák versenyzőről azt írták: második Wahle, Bécs, Magyarország. Ez ellen pedig az osztrákok tiltakozhattak…

A huszadik század elején Bauer Rudolf sem erkölcsi, sem pedig anyagi elismerést nem kapott olimpiai győzelemért. A kiváló sportember 21 évesen, a csúcson abbahagyta a nemzetközi szereplést. Az olimpia után már csak vidéki gazdászversenyeken indult, és saját örömére dobálta a diszkoszt, amellyel 43 méterig jutott. Ez is jelzi, hogy megfelelő támogatással és edzői segítséggel még sok kiemelkedő eredményt érhetett volna el. Emiatt azonban soha sem bánkódott, mert Bauer Rudolf nem a sikert, hanem a sportot szerette.”

További korosztályos hírekATLÉTIKÁBANa sportági aloldalunkon.