Csermák József 1932. február 14-én született Szencen. Édesapját, majd nevelőalapját is korán elveszítette, édesanyja őt és testvérét egyedül nevelte. A család a háború végén költözött Tapolcára, ahol a helyi, atlétikát kedvelő orvos, Papp Pál felfigyelt a fiatal testi adottságaira, aki már akkor a nemesgulácsi kőbányában a kőfejtő csilléseként kereste a kenyérre valót. A lelkes pártfogó segítségével a fiú a MÁV keszthelyi részlegében is megfordult távírászként, végül 1951-ben Tapolcán lett rakodó. A dobószámok kipróbálása után 17 évesen kezdett komolyabban foglalkozni a kalapácsvetéssel, két évvel később már a Tapolcai Lokomotív versenyzőjeként az ifjúsági válogatott tatai edzőtáborba is meghívták.Csermák József 1932. február 14-én született Szencen. Édesapját, majd nevelőalapját is korán elveszítette, édesanyja őt és testvérét egyedül nevelte. A család a háború végén költözött Tapolcára, ahol a helyi, atlétikát kedvelő orvos, Papp Pál felfigyelt a fiatal testi adottságaira, aki már akkor a nemesgulácsi kőbányában a kőfejtő csilléseként kereste a kenyérre valót. A lelkes pártfogó segítségével a fiú a MÁV keszthelyi részlegében is megfordult távírászként, végül 1951-ben Tapolcán lett rakodó. A dobószámok kipróbálása után 17 évesen kezdett komolyabban foglalkozni a kalapácsvetéssel, két évvel később már a Tapolcai Lokomotív versenyzőjeként az ifjúsági válogatott tatai edzőtáborba is meghívták.
Eredményei látványosan javultak. A versenyszám 1948-as olimpiai bajnokára, Németh Imrére példaképként tekintett – még levelet is írt neki, hogy tanácsokat kérjen tőle. 20 éves korára a teljesítménye is megközelítette a mesteréét: 1952-ben már a második helyen végzett a magyar bajnokságon Németh mögött, egyetlen nemzetközi versenyén pedig 55,85 métert dobott, így kivívta a részvételi jogot a helsinki olimpián. A kalapácsvetésre július 24-én, a játékok hatodik napján, 70 ezer néző előtt került sor az Olimpiai Stadionban. A Tapolca krónikásaként is ismert, N. Horváth Erzsébet helytörténész így foglalta össze ezt a napot:
„A lelátókon ülők és a rádiók közvetítéseit hallgatók különös figyelmet szenteltek a férfierőt, az ügyességet látványosan bemutató, reneszánszát élő kalapácsvetésnek. A csoda a 956-os számú mezben versenyző Csermák József nevéhez fűződött. Az a 20 éves magyar atléta, aki három évvel azelőtt még a kalapácsvetést sem ismerte, a játékok hatodik napján háromszor javított olimpiai csúcsot, és a 60,34 méteres dobásával a dobogó legfelső fokára állhatott.
Már a délelőtti selejtezőn megjegyezték honfitársunk nevét. A fiatalember Hein 1936-ban felállított, 56,49 méteres olimpiai csúcsát már akkor megdöntötte 57,20 méteres dobásával. A délutáni sorozat előtt Puskás Öcsi próbálta nyugtatni a most már olimpiai csúcstartó fiút: >Mit majrézol, Jóska? Fogod, eldobod 60 méterre, aztán felülsz a dobogó tetejére, hogy el ne lopják!< De ő sem gondolta, hogy az általa nyugtatóként javasolt recept első utasítása majdnem szó szerint megvalósul a verseny végére.
A második sorozatban Csermák József önmagát múlta felül 1,25 méterrel, majd a harmadikban, az utolsóban, 34 centiméterrel dobta túl azt a 60 méteres bűvös határt, amelyet előtte még soha senki nem tudott.”
A második helyen végül a német Karl Storch zárt (58,18), a bronzérmet Németh Imre (57,74) szerezte meg. A győzelem után Csermák a Népsport tudósítójának nyilatkozott, és másnap ez az értékelés jelent meg az újságban:
Győzelme után elrendelték, hogy minden vasútállomás hangosbemondója tudassa, hogy egy vasutas, egy kétkezi munkás lett az olimpiai bajnok. Sikerét követően főintézőnek nevezték ki ,és 38 éven át szolgálta a MÁV-ot. A versenysportot 1963-ban hagyta abba, majd a magyar dobóválogatott edzőjeként tevékenykedett, és segítette olimpia bajnoki címhez Zsivótzky Gyulát 1986-ban Mexikóban. Csermák József 69 éves korában hunyt el, 2001. január 12-én.
A helsinki világrekord:
További korosztályos hírekATLÉTIKÁBANa sportági aloldalunkon.